A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 4-5. nap: Az első 2 nap Bernben

2012 Július 1-2

mottó: "Előbb a pocsolyában kell nagy hallá válnod ahhoz, hogy cápa lehess a tengerben..."

Reggel kinéztem az ablakon, és mivel eléggé intenzíven szakadt az eső, így éreztem, hogy a mai nap folyamán nem ássuk mélyebbre magunkat a svájci tájakban, úgyhogy vissza is feküdtem vízszintes pozícióba. Egész nap szakadt az eső, a levegő meg szépen lehűlt 20 fok körülire (ami nagyon kellemes… Ahogy hallom otthon 40 °C körüli a játék mostanság). Délután főztem egy búcsúvacsorát, jó kis milánói spagettit, mindenkinek nagyon ízlett (legalábbis azt mondták :) ). Marikának ezúton is köszönöm a pár napos vendéglátást-szállást és az isteni kajákat.

Öt óra után nem sokkal indultunk át Bernbe. Gábor már itt várt minket, és segített felcuccolni… Hogy nekem mennyire hihetetlenül sok szajrém van… Egész szobát befoglalta kb. első körben, pedig a felét MO-n hagytam.. A lakás egészen szuper, a szobám szép, nagy, és gyönyörű kilátás nyílik az ablakomból nyugat Bern szélére (13. emeleten lakom). A pecóban velem együtt 5en tanyázunk. Van 2 svájci egyetemista srác, van 1 spanyol (őt még nem láttam, mert épp hazautazott a nyári szünetre), meg van a tulaj… A tulajról szerintem még sokat fogok írni, mert nagyon érdekes és vicces figura. Kicsit Rejtő Jenős utánérzése van az embernek, ha meglátja… A bácsi meghatározhatatlan életkorú (kb 50 és a halál közötti), úgy néz ki mint egy deszkás (állandóan kicsit lóg rajta a farmer), és szerintem ő még a 60-as évekből itt ragadt hipszter társadalom oszlopos tagja. Erről tett tanúbizonyságot első nap, mikor körbemutatta a lakást, és a teraszon ott figyelt vagy 5 maflanagy cserépben jópár tő fű, és nem az alpesi legelős-milkacsokis fajta… (Ja, milkacsoki… itt nem lehet kapni :D) Első mondata kb. az volt az ürgének, hogy reméli nem félek a magasságtól :D Amúgy nincs az öreggel semmi probléma, mert inkább vicces. Azt hittem behalok az EB döntő alatt, mert a bácsinak volt mindig 10 másodperces fáziskésése a gólokhoz képest, mire lereagálta… Mindenesetre autóba nem ülnék mellette, mert már a baleseti helyszínelő meg a halottkém is valószínűleg hazamegy, mire észreveszi, hogy történt valami. Megkínáltam pisztáciával, aminek nagyon örült, de pár szem után mondta, hogy túl kemény a fogának, úgyhogy köszöni, de nem kér többet… Első este nem volt még konnektor átalakítóm, úgyhogy viszonylag hamar lefeküdtem, bár aludni nem tudtam, mert izgulás volt az első munkanap miatt.

Reggel Gábor értem jött kocsival, és együtt mentünk be az egyetemre. Az első nap természetesen papírok töltögetésével telt. El kellett menni a rendőrségre svájci személyi igazolványt csinálni. Kicsit máshogy őrölnek itt a hivatali malmok mint otthon. Az, hogy sok ember van, és 40 perces várakozás az egy dolog. Teljesen kulturált váróban lehet csücsülni (mondjuk ez már otthon is szokás), és még a gyerekeknek is van bent játék (egy ilyen nagy buborékolós oszlop). Várakozás közben jön egy hölgy, és megkérdezi, hogy majd mit akarunk intézni, megnézi, hogy minden papír meg lesz e az ügyintézéshez és segít a tájékozódásban. Az ügyintéző hölgy is nagyon kedves volt, bár a fényképembe bele kötött, hogy nem túl jó a minőség, de azért elfogadta. Mondta, hogy decemberre meg kell tanulnom németül… Hát mondtam oké, ha ő meg megtanul magyarul addig… Valamit valamiért. Rendőrség után szereztem még átalakítót, aztán munka után este Gáborral elmentünk venni nekem egy szekrényt. Az egyetemen találkoztunk „Matyival”, egy francia matematikussal, akinek hobbija a nyelvtanulás… Magyarul sokkal szebben és helyesebben beszél, mint jóegynéhány otthon ragadt hazánk fia… Remélem, majd néha felnéz a tanszékre kicsit dumálni magyarul. Este fél 9 körülre már be volt rendezve a szobám, kipakolva minden, rend, és várt a jól megérdemelt hazai sültcsirkemelles kenyerem meg egy korty söröcske az első nap izgalmaira. Amúgy a munkatársak nagyon kedvesek, és jófejek, úgyhogy remélhetőleg minden rendben lesz.

ÉRDEKESSÉGEK:

- Megkérdezték ma a munkaszerződésnél és a személyi készítésnél is, hogy vallásos vagyok é. Kiderült, hogy ha igen, akkor a fizetésem kevesebb lesz, mert akkor támogatnom kell a svájci egyházat. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy erre a 6 hónapra nemhivatalos formában leszek csak hívő (ha esetleg itt lenne esküvőm, vagy itt temetnének el akkor jól rámszabnák a bírságot, bár nem tudom, hogy a temetésnél hogyan, előzőt meg mostanság nem igazán tervezek…)

- A személyi igazolvány „kívülállóknak” régen 6 aztán 5 évre szólt. Most meg csak addig, ameddig van érvényes munkaszerződésem. A személyi mellé viszont kaptam egy csomag kálium-jodid tablettát, és egy egy hetes ingyenes „bkv” bérletet is (meg térképet, meg sokminden okosságot)… Nem is tudom mikor utaztam legálisan bkv-n, de hát egyszer mindent el kell kezdeni… A kálium jodid meg ugye abban az esetben kell a sugárfertőzés elkerülése végett, ha ledobnának a közelben egy atombombát, vagy ha a Bern-től nemtudom hány km-re lévő atomreaktorral történne valami probléma… Egyiknek sem látom nagy esélyét, de itt legalább figyelnek az emberekre :)

- A svájciak „grücei”-vel köszönnek a guten tag meg a szokásos dolgok helyett, és mindent „merci”-vel köszönnek meg…

- A hivatalokban minden ügyintéző beszél kb 4-5 nyelven