CZE 2011

Cseh zenei turné a Crazy Daisy Jug Banddel (2011)

0-1. nap (Júni 1-2.)

Este indultunk el pestről a kisbusszal Sopronba. 4 óra alatt leértünk, aztán Petinél aludtunk. Másnap kajáltunk, aztán bepakoltuk a hangszereket, meg magunkat, és délután elindultunk prága felé. Az út nagyon hosszúnak tűnt, kb 8 óra utazás után érkeztünk meg prágába. Még megkerestük a helyet, ahol másnap játszani fogunk, azt is kerestük kb 1 órát, de a lényeg, hogy hajnalban már sikerült a szállásunkra kerülni. Egy szuper luxuslakást kaptunk Susanától a kinti házigazdánktól. Mondjuk mivel a kiállítás megnyitóra jött rengeteg művész innen onnan, ezért a szállásunk eléggé túlzsúfolt volt az első 2 napban, de utána amikor elmentek haza a népek, onnantól kaptunk egy külön szobát is Bogyókámmal

2.nap (Júni 3.)

11 körül elindultunk a városba valami élelem után nézni. Találtunk egy hangulatos kis cseh éttermet, ahol még minimál szinten tudtak is angolul, úgyhogy egy jó pofa sör mellett elfogyasztottuk aznapi ebédünket, aztán sétáltunk egy nagyot a városban, majd visszamentünk a szállásunkra. Délután beültünk a buszba, és kimentünk a gallériába, összeállítottuk a motyónkat. A kiállítás megnyitó után lezenéltük amit lekellett, majd hazamentünk pihenni.

3.nap (Júni 4.)

Másnap találtunk egy másik hangulatos éttermet, de itt már egyetlen szót se beszéltek emberi nyelven, úgyhogy elaktivitiztük, hogy teljesen mind1, hogy mit hoznak ki, csak legyen húskörettel meg persze pivo. Egy szupert ebédeltünk kőkemény 1500-2000 magyar forintból, úgyhogy teli pocakkal indultunk neki a városnak. Megnéztük a Károly hidat, meg a főbb nevezetességeket, jobb az ilyesmin minél előbb túlesni. Délután pihentünk egy kicsit, majd mentünk az esti koncert színhelyére. A hely szuper lett volna, egy ilyen félig hippitanya fura könyvtárszobával, macskákkal kutyákkal,  meg érdekes hangszerekkel, csak épp a tulaj volt egy idióta… Sebaj az eljövő emberkéknek zenéltünk, közben René Trossman amerikai bluesgitáros is leugrott, ő is beszállt kicsit jammelni. A tulajjal való összeveszés miatt nem túl jó kedvvel de hazamentünk éjszaka.

4.nap (Júni 5.)

Találtunk egy jó kis kifőzdét a szállásunkkal szemben, úgyhogy ott étkeztünk, persze itt se beszéltek egy szót se angolul-németül, úgyhogy maradt az aktiviti, meg a lottó, mivel ráböktünk az étlapra, hogy mit kérünk. Szerencsére kitaláltuk, hogy melyik lesz a rántottsajt, úgyhogy azzal meg nem nagyon lehet mellélőni, úgy gondoltuk. Persze kiderült, hogy a csehek a rántottsajthoz is esznek pároltkáposztát, meg majonézeskrumplit, meg ilyen érdekességeket… Mondjuk máskor is ettünk a későbbiekben itt, és már előre tudták, hogy sajt lesz (1szer kóstoltam mást, valami oldalas szerű érdekes dolgot knédlivel) ,és mindig teljesen más módon csinálták meg Ebéd után elindultunk a városba szétnézni, sétáltunk a „dunaparton”, kerestünk egy teszkót, de kicsit eltévedtünk, és így teljesen véletlenül összefutottunk egy kint élő magyar lánnyal, Viviennel. Összespanolás után útba igazított minket, úgyhogy átmentünk „budára”, és vásároltunk kicsit, meg természetesen söröztünk egy parkban.

5.nap (júni 6.)

Napközben nem sok mindent csináltunk, Bogyókám főzött egy isteni kaját aztán pihengetés volt. Este elmentünk Péter egyik ismerősével találkozni az ottani „8ker”-be. Egy hangulatos kis kocsmába. Ott ittunk a cseh hölggyel hajnalig, majd egy jó órás sétával hazakerültünk.

6.nap (júni 7.)

Pihengetés meg a szokásos kifőzde-lidl mászkálás után este elmentünk a Red-rock nevezetű helyre, ahol egy cseh zenekarral közösen játszottunk a pincehelyiségben. Szerencsére nagyon sokan voltak, és egy iszonyatosan jó bulit toltunk, a másik zenekar is jó volt, jóféle érdekes stílusú cseh zenét játszottak. Össze is spanoltunk velük, a basszgitáros bácsi az külön megért egy misét olyan nagy arc volt.

7.nap (júni 8.)

Mai nap főleg pihenéssel és egy kis sétával-vásárlással telt.

8.nap (júni 9.)

Elmászkáltunk a városban, bementünk a belvárosba is, meghallgattuk a harangjátékot az óratoronynál, aztán elmentünk a Medvidku nevű házi sörfőzdébe (azért kicsit nagyobb volumenben csinálják, mint mi itthon ), és megkóstoltuk az X33 nevezetű csodát, ami egy isteni söröcske. „Never drink it alone” ahogy a felirat reklámozza, és egy pohár után meg is értettük, hogy miért a szlogen. 12-13 alkohol%-os a csoda. Még Bogyókámnak is ízlett, pedig nem egy nagy sörös. Finom gyümölcsös-észteres íze van. Este elmentünk Ciniékkel egy jó kis angol feelingű zenés helyre, ahol mi is muzsikáltunk, a részeg csehek az asztalon táncoltak félmeztelenül, és üvöltött a rock amikor nem játszottunk épp. A csapossal úgy összespanoltunk, hogy jó pár kancsó sört kaptunk csak úgy bónuszban tőle.

9.nap (júni 10.)

Másnap pihenéssel telt, este pedig mentünk a mai koncertünk helyszínére, egy pizzázóba. Hát szép volt, csak kicsit vicces, hogy a „koncertterem” az kb 15 nm-es volt. Nem a színpad, az egész hely… Annak is a fele a színpad volt, és a „színpad” előtt 1 darab asztal… Nevettünk, hogy na ez érdekes lesz, de megoldottunk mindent. Megint jött a másik cseh zenekar, emberek is jöttek szépszámmal, és nem is volt nehéz telt házat csinálni, mert kb 6 ember le tudott ülni, másik 20 meg állt egymás hegyén hátán. A tulaj itt is épületes marha volt, de szerencsére nem kellett vele sokat tárgyalnunk. A buli nagyon jól sikerült, hajnalban sikerült is hazavergődnünk.

10.nap (júni 11.)

Délelőtt átjött a házigazdánk ebédelni. Bogyókám főzött egy jó kis milánói makarónit, mindenkinek nagyon ízlett, el is fogyott pár perc alatt a több kiló hús meg tészta… Este elmentünk a múzeumok éjszakájára. Mivel szakadt az eső, és millió ember volt minden múzeumnál, ezért a „legkeresettebb-legérdekesebb” múzeumot, az agrártörténetit szemeltük ki . Oda be is jutottunk könnyen, pedig mindenhol máshol többszáz méteres sorok álltak. Volt ott traktor, kitömött vaddisznó, meg cseh néptáncosok, meg tűznyelők, meg mindenféle érdekesség, úgyhogy kellemesen telt a múzeumozás.

11. nap (Júni 12.)

Este a Blues Sklepben léptünk fel (kb a legjobb blues pub prágában). Nagyon kellemes hely volt, sikerült teltházat is csinálnunk, és egy iszonyatosan jó bulit. A végén már sokan táncra is perdültek (köszönhetően Bogyókám bátorításának ). Tonjo Duratny is lejött, és beszállt basszgitárral. Hatalmas forma, remek zenész, iszonyatnagyot jammeltünk. Ez volt a legjobban sikerült buli, másnap pedig indulás, úgyhogy jót partiztunk, aztán hajnalban igyekeztünk haza.

12. nap (júni 13.)

Elindultunk Magyarország felé, de útközben még beugrottunk egy kis faluba ahol a házigazdánk volt éppen. Ott körülnéztünk egy kicsit, aztán visszaértünk újabb sokórás buszozás után sopronba estefele. Ló Béláék kivittek minket a vonathoz, így estére már pesten voltunk.

Az útért köszönettel tartozunk a soproni Crazy Daisy Jug Bandnek, Suzananak a szállásért, Viviennek a mókákért, és persze mindenkinek aki velünk utazott Szuper volt, és iszonyatfinom söröket kóstoltunk az úton (kb 15 félét), és megismertük prágának az igazi arcát, amit az átlagtúristák nem látnak. Remélem Bogyókám is jól érezte Magát, bár mondta, hogy kb pár évre előre megitta a sörmennyiségét (főleg mivel kb. sosem sörözik :))