ESP 2011

Excell Project Meeting Madrid 2011 november.



1.nap (Nov 23.)

Szerda reggel nehezen ment a felkelés, nem sokat aludtam. Egész éjjel spanyolul álmodtam (1,5 hónapja tanulom a nyelvet).  A taxi pontosan a megbeszélt időben volt a ház előtt. 8 előtt már kint is voltam a repülőtéren. Kaptam egy korareggeli teljes test és talp masszázst a becsekk kapunál, és rájöttek, hogy van valami fém a farmeromban, ráadásul a billegős cipőm talpában is. Ferihegyen az a jó, hogy van net, így még gyorsan ki tudtam irogatni, hogy miket is akarunk majd a munka után megnézni a városban. Zsófi is megjött 9 körül, és felszálltunk a buszra (ez is vicces, hogy spanyolországba akar az ember menni, de ferihegyen egy buszra szállítanak fel ). A repülés teljesen simán zajlott. Madridban vettünk metrójegyet, és elindultunk csomagokkal. Mivel nem volt már időnk, hogy beszaladjunk a szállodába, ezért egyből kimentünk a Plaza de Castilla-ra, ahonnan indult a buszunk tovább. Érdekesek azok a nagyvárosok, ahol az egyetem nem a városban van, hanem kint Dunakeszin. Koppenhága is ilyen volt, Madrid is ilyen. Volt egy kis kaland a volánjegy vásárlással, és 30 perc utazás a tömött buszon, de megérkeztünk végre az Universidad Autónoma de Madrid-hoz. Ez egy jó hatalmas kampusz, és mint kiderült, természetesen az I épületnél szálltunk le, és a CH-hoz kellett mennünk (BME-sek értik mire gondolok). Nagy pakkokkal a hátunkon átcaplattunk az egyetem túl oldalára, majd beestünk az első napi megbeszélésre. A megbeszélés rendben lezajlott estig. Utána közös busszal elmentünk a XII. Piusz szállodáig, becsekkoltunk, majd egy fél órás pihenés után indultunk vacsorázni. A vacsora a szállodától kb 15 percre volt gyalog, egy kis hangulatos bikaviadalos berendezésű tapas-bárban. A tapas az olyan, hogy kihoznak a pincérek mindenféle cuccot egy tányéron. Ilyen kicsike falatkákból áll az étek, amit eléggé kalandosan fogyasztanak. Az egészben a legszebb, hogy fogalmad nincs róla, hogy még hány félét fog kihozni és azt sem tudod előre, hogy ami előtted van, azt eszik e, isszák e, a mezőn termett, a vízben él, fotoszintetizál, szaladgál a hegyen, vagy éppen valami tengeri uborka… Eléggé kellemes ötvözete a svédasztalnak és az oroszrulettnek. A tapaszok (nem seb) többsége meglepően finom, még akkor is, ha nem tudod még ízre se eldönteni, hogy mi vala mielőtt a szádba került. A spanyolok sok zöldséget esznek, sok húst, sok sonkát (jamón), és persze kb mindent leöntenek olíva olajjal. (Megjegyzem, hogy a kinti olívaolaj messzi túlszárnyalja ízben az itthon kaphatók nagyrészét…). Vacsora után visszaballagtunk a szállodába, és mindenki elvonult aludni. Én még kicsit néztem meséket spanyolul a tv-ben, és nagy örömömre 1,5 hónapos tudásommal a mesék egy jelentős részét megértettem. Hajnalban sikerült elaludnom pár órára… 



2.nap

Másnap reggel a kevéske alvás után egy gyors reggeli a szálloda éttermében, majd kezdődött is a tényleges megbeszélés. Az EU-tól megint kaptunk két officer-t, akik felügyelik-ellenőrzik a projekt haladását, és mivel a munka végéhez érkeztünk, ezért ítéletet hoznak az elkészült munkáról. Az előadások minden előadónak nagyszerűen sikerültek, úgyhogy szerintem nem lesz gond a politikusokkal. Koradélután tartottunk egy rövid ebédszünetet a szállóban, ahol előételnek volt valami nyers hal valami növénnyel, aztán steak, meg almás süti fagyival. A megbeszéléseknek kb este 6kor lett vége. 8 után jött értünk a busz, és együtt indultunk el madrid szívébe, ahol egy nagyon különleges étterembe mentünk el. Az étterem egy eldugott kis utcában volt, attól volt különleges, hogy majd vacsora közben operát fognak énekelni. Eddig nem is lett volna nagyon különös a dolog, ám az operákat a pincérek adták elő, felszolgálás közben. Néha megálltak egy percet, énekeltek egy áriát, majd vitték tovább a tapas-okat, meg a többi ételt az asztalokhoz. Fantasztikus előadás volt, a közönséget is nem egyszer bevonták, egy párt „összeadtak”, egy öreg bácsitól el akartak áriában szerezni egy fiatal lányt, volt boldog születésnapot spanyolul, jópár híres ária, és persze az egyik spanyol hombre szájában egy rózsával vonult oda az egyik vendég nő elé énekelni. Az este vidám és jó hangulatú volt, érdemes egyszer elmenni egy ilyen helyre, még akkor is, ha az embernek nem feltétlen a kedvenc műfaja az opera. Hajnal fél 1-kor indultunk vissza a szállóba. Luigiék még elmentek mászkálni, hívtak engem is, de én tudtam, hogy szükségem van egy kis alvásra, meg még egy éjszakai hajmosásra. Megint hajnalban sikerült ledőlni.

3.nap

A tegnap esti bőséges vacsora után már nem túl sokat bírtam reggelizni, úgyhogy csak egy kis sajtot ettem, meg pár féle édes mindenfélét. 9 órakor kezdődött a publikus nap, beregisztráltam, aztán elfoglaltuk a helyünket a hatalmas, szépen feldíszített előadóteremben. Az előadások érdekesek voltak, de nekem le kellett lépnem, hogy kimenjek a reptérre. A reptérre menet a metrón láttam egy nagyon felkészült zenész kollegát, kerekesszatyorban erősítő, kezében gitár, nyakáraerősítve pánsíp, és rendesen neki állt valami szomorkás spanyol balladát játszani jó hangerővel a mozgó metrón. A metrókban amúgy az a jó Madridban, hogy vannak. Amennyi idő alatt itthon kifúrtunk pár lyukat, meg széttúrtuk a fél várost, az alatt a spanyolok több mint húsz km-nyi vonalat építettek meg, és helyeztek üzembe. (kevesebb pénzből)… Több mint 10 metróvonal van keresztbe kasul a város alatt. Vicces, amikor egyik állomáson leszállsz és át akarsz szállni a kettesről a hármasra, akkor 3-4 emeleten, és egy zegzugos labirintuson kell átvergődnöd magadat. Az állomások amúgy igényesek, szépek, tiszták, a metrók jönnek pár percenként, és eléggé korrektül meg van szervezve az egész. Ami az érdekes, hogy a spanyolok kicsit jobban keresnek, mint mi, ám a bkv jegy náluk majdnem fillérre pontosan annyi mint itt. Ja igen, azzal a különbséggel, hogy ha felszállok Madridban csepelen, akkor elmehetek rákosújhegyfelsőig is ugyan azzal az egy szem jeggyel… Kicsit barátibb. Bliccelés nincs, mert mindenhol kapuba kell a jegyet bedugni, meg nem is éri meg. Mondjuk nekünk egyszer még is sikerült „véletlenül” kettőnknek egy jeggyel bemennünk a kapun. Buszon sincs bliccelés, mert a vezető mellett kell felszállni, és kezelni a jegyet. Szerintem a helyi spanyolok bliccelnek, mert hallottunk olyan bííp-elést, ami érvénytelen jegyet jelzett, de lazán mentek tovább, és a buszsofőrt se nagyon zavarta a dolog. Miután visszaértünk a szállóba, még javában zajlott a kifejlesztett készülék bemutatója, egybekötve a poszterkiállítással. Szerencsére délután 4 körül már vége volt mindennek, úgyhogy egy kicsi pihenés után elindulhattunk nyakunkba venni a várost. Észak Madridi régiót jártuk be elsőre, megnéztük a 4 nagy tornyot (európa legmagasabb felhőkarcolói közé tartoznak), az Európa kaput (2 épület, ami ferdén dől egymás felé), aztán lesétáltunk a Real Madrid stadionig. Ekkorra már eléggé lejártuk a lábunkat, úgyhogy bementünk a Nap kapuhoz metróval, majd a hatalmas tömegben mászkáltunk össze vissza a belvárosban. Madrid belvárosa durvább, mint Prága, mivel itt kb 5* annyi utcazenész, pantomines, bűvész, bohóc és árus van. Kb 10 méterenként van valami attrakció. Láttunk Don Quijote-t, Alient, Jack Sparrowt, láttunk babakocsinak öltözött pantominest, aki csak semipantomint művelt, mert bömbölt végig, és ha valaki dobott neki pénzt, akkor örült, meg tapsolt. Láttunk zenészeket, a legjobb egy rocker arc volt, aki metallicát hárfázott gótikus környezetben. Voltak utcai focisok meg brake táncolók is. A focista srácok nagyon kemény trükköket mutattak be. Ámultunk-bámultunk. A nagy kavarodás után találkoztunk a többiekkel, és elmentünk egy helyi étterembe. Mariannal mi kértünk egy krigli bort, meg valamit, amiről fogalmunk sem volt, hogy micsoda, csak annyit fejtettünk meg, hogy valami hús, 2 személyes, és van hozzá krumpli. Biztos jó lesz. A pincér kihozott egy bőrszatyorban bort, elénk rakta, hogy kóstoljuk meg, meg odatett még két poharat is. Nem teljesen értettük, hogy ez most mi, meg hogyan, de hát biztos ő jobban tudja, hát megkóstoljuk. Finom volt az a korty, amit ittunk. Visszatekertem a csavart a szatyorra, majd vártam, hogy na akkor majd hozza az hombre a kriglit. Hát nem hozta. Rájöttünk, hogy az a bőrszatyor amit elénk helyezett, az maga a BOTA, benne a nedüvel, szóval abból kell inni. Zseniális találmány. Kecske, vagy kutya bőrből készült kulacs szerű izé, a tetején kupakkal. Egyből beleszerettünk. A két személyes tál amit kihoztak zseniálisan nézett ki, mint kiderült marha borda volt. Nagyon finom volt, csak kicsit túl ángolos volt, úgyhogy Mariann nem sokat evett belőle. Vacsora közben összehaverkodtunk egy spanyol párral, Joséval és Mártával, akik az egyetemen dolgoznak, az egyikük pont Alberto laborjában. Nagyon jó fejek voltak. Én próbáltam spanyolul beszélni velük, úgyhogy legalább egy kis intenzív nyelvi kurzust is kaptam hirtelen. A vacsora után átmentünk a többiekkel együtt egy közeli kricsmibe sörözni, majd egy helyi árustól mindenki vett (egy kis alkudozás után) pár világító gyűrűt, meg idióta szemüveget, hiszen közismert, hogy ennélkül nehéz az ember élete. Hajnalban elindultunk vissza a szállóba metróval. Éjjel-hajnalban tele van a metró illuminált fiatalokkal, akik énekelnek, táncolnak, tolonganak. Vidám egy népség. Megérkeztünk a megállóba, és meglepetésünkre nem ment a mozgólépcső. Hát semmi gond, bár nem nagyon érezzük már, de van lábunk, hát mászunk. Fel is másztunk a tetőre, ahol ért minket az újabb meglepetés, zárva van a bejárat… (A kijárat is zárva volt). Csengettünk a vészcsengőn a forgalmisnak, hogy mi a helyzet, mert itten azért nem szeretnénk aludni. A forgalmisták diszkrét mosollyal a hangjukban közölték, hogy az ajtó zárva van, de próbáljunk ott meg egy másikat. A kamerán keresztül irányítottak minket jobbra balra, de egyik szezám se tárult. A spanyolok már röhögtek, és már mi is. Aztán mondták, h induljunk el lefelé. Szemben találkoztunk egy munkás hombre-val, aki kivezetett minket a faun labirintusából. Hazaértünk, aztán alvás volt ezután a mozgalmas nap után.



4-5.nap

Szombat reggel felkeltünk időben, hogy még tudjunk mászkálni a városban. Egy bőséges reggeli után összepakoltuk a szobát, és elindultunk befelé a városközpont felé, ahol le volt foglalva az éjszakára egy hostel. Mászkáltunk, megkostoltuk a MAHOU-t, ami a helyi ászok sör. Busszal mentünk kivételesen a Sol-ra és nem metróval, hiszen így sokmindent láthattunk a városból. Délután időben megérkeztünk a városközpontba, és elindultunk megkeresni a szállásunkat. Megtaláltuk a másik hotelt, ahol be kellett volna csekkolni, de onnan elküldtek minket a mi hostelunk címére, hogy majd ott fogunk tudni bejelentkezni (e-mailben nem ezt írták, de hát mindegy). Átcaplattunk, kicsit nehezen, de megtaláltuk a mi helyünket, aztán csegettünk. Egy unott spanyol hang beleszólt, hogy mit akarunk. Mondtam, hogy jöttünk becsekkolni. Kérdezte, hogy van e regisztrációnk, mondom Sí. Akkor menjünk be. Igen, csak épp azt nem mondta a nő, hogy hanyadik emeletre… Elindultunk felfele, és a 6.on volt a helyszín. Bemegyünk, mondja, hogy üljünk le, mert mindjárt jön a tulaj. Ez valójában nem szálló volt, hanem egy nagy lakás, benne szobákkal, de az utolsó éjszakai szűk költségvetésünknek úgy gondoltuk, hogy éppen meg fog felelni. Eltelik több mint fél óra, az emberünk még sehol nincs. A halban egy másik pár is várakozott közben, de ők relatív vidáman (gondolom tegnap nem járták le a lábukat). Megjön az ember, aki egy az egyben úgy nézett ki mint a ZZ top gitárosa. sapka, napszemüveg, hasaljig érő ősz szakál. Na mondom ez móka, csak már adja oda a kulcsot. Csávó köszönt, majd bevonult egy kis szobába, és becsukta az ajtót, és még rá is fordított valami riglit. Néztünk egy nagyot a ****-os szállóban nem ehhez voltunk hozzászokva. Tag odabent hallottuk, hogy elkezdett tv-zni, meg telefonálgatni, meg nintendózni. Hát a pumpa egy kicsit felment bennünk. Kijött egy 10 perc múlva, és a másik párt elküldte egy másik címre spanyolul, hogy ott lesz a szállásuk. Aztán mondja, hogy kedves Miklós, 1 perc türelem. Há mondom jóvan. Azt megint visszament nintendózni az öreg. Jön ki egy 10 perc múlva, hogy baj van a szobánkkal. Eddigre szerencsére már olyan állapotba kerültünk, hogy ha nem lett volna baj, akkor valószínűleg mi csináltunk volna, úgyhogy kiváncsian vártuk a fejleményeket. Mondta a tag, hogy nem értünk ide délre, úgyhogy kiadta a szobánkat. Hát néztem egy nagyot, mivel rá volt írva a papírra, amit küldtek, hogy délután egy és tizenegy között lehet érkezni. Az őt nem érdekli, mert nem voltunk itt délre, de nagyon jó fej, és elmehetünk egy másik helyre, fürdő nélküli szobába (fürdőset kértünk) drágábban, vagy maradhatunk itt de akkor ilyen 6 fős szobában másik négy szerencsétlennel. Na há mondom hombre add ide a pénzünket, azt viszlát. A tag még magyarázott, hogy így meg úgy, aztán eljöttünk. SZERENCSÉRE! Utólag okos az ember, olvastam arról az emberről meg a „szállodájáról” rémtörténeteket az interneten. Megspóroltunk egy éjszakai szálláspénzt, és van egy éjszakánk felfedezni Madridot… Mindenben a jót kell látni, úgyhogy egy szomjoltó Mahou és kv után elmentünk a pályaudvarra betenni a cuccainkat, és nekiindulni a városnak. Megnéztük a Prado-t, a Kommunikációs palotát, a Cibeles teret, meg ami utunkba került. Közben természetesen nem hagyhattuk ki az egyiptomi építésű Debod templomot sem. Este találkoztunk Joséékkal, akikkel már tegnap megbeszéltünk egy ma esti városnézést. Elmászkáltunk jó pár helyre, sangriáztunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, közmondásokat meséltünk magyarul meg spanyolul. Hajnal fél 3-ra értünk vissza Mariannal a város közepére. Sétálgattunk pár órát, aztán beültünk egy kv-ra egy éjjel nappali helyiségbe, ahol láttunk kocsmai verekedést, meg spanyol rendőröket, meg ahol még hajnal 4kor is sütnek valamit a konyhában. A pályaudvar 5kor nyitott, pihentünk egy kicsit bent, majd a csomagokkal együtt megindultunk Barajas-ra. Este 6 körül értünk haza BP-en hullafáradtan… Az út szép és jó volt, és bár pár nap kellett (még mindig kell), hogy kipihenjük a fáradalmakat de megérte, és remélem, hogy még egyszer visszajutunk ebbe a szép városba. Egyedül a ZZ-topos embert kell elkerülni… A város szép, a spanyolok jó fejek (de arra fel kell készülni, hogy csak 10%-uk beszél angolul, a többivel spanyolul kell beszélni), a borok-husok-sörök finomak, az épületek lenyűgözőek.































































Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése