A világjáró tudós élete Isten kezében van...: június 2012

2012. június 30., szombat

3. nap: Schaffhauseni vízesés

2012 Június 30.

mottó: „A vízesés csodája, hogy megőrzi méltóságát, mikor zuhan…”

Ma is kicsit nyögvenyelősen szedtük össze magunkat, úgyhogy csak délután indultunk el. Mai célunk Schaffhausen volt. (Természetesen több tervel készültünk a mai napra, de a késői ébredés és az időjárás megtréfált bennünket). Nem Zürich felé mentünk az autópályán, hanem végig a Rajna völgyében jó párszor átlépve a Német-Svájci határt, hiszen így gyönyörű kis falvakat és tájakat láthattunk. Laufenburg volt az egyik nagyon kellemes kis falu utunk során. A határt összesen a mai nap folyamán, ha jól számolom 3-4* léphettük át. Egyik alkalommal, amikor épp Németektől igyekeztünk Svájc felé, a határon megállítottak minket. Eléggé gyanúsak lehettünk nekik, mert kértek passportot, meg hogy nyissuk ki a csomagtartót. A rend szigorú őre elképedve nézte, hogy a 36 °C-os melegben ott figyel a csomagtartóban egy mínusz 15 fokig hitelesített vastag télikabát… Mivel józan paraszti ésszel kombinálta össze a kérdéskört, a kicsit gyanús turistákból nagyon gyanús elemekké avanzsáltunk egy télikabátnyi idő leforgása alatt, így közölte, hogy most pakolás lesz, mi pedig hagyjuk el a gépjárművet… Az egész kocsit áttúrta elejétől végéig. Aztán amikor már harmadszor magyaráztam el neki, hogy miért van nálunk télikabát, és hogy mit is keresek én itt az országban, akkor lehet, hogy a forróság és a semmit nem találás diadalmaskodott elméjében, mert már csak bekukkantott a tetőn levő boxokba, de ott már nem túrt, hanem intett, hogy mehetünk Isten hírével. Hát mentünk is, mert ez a fél órás kaland amúgy sem hiányzott a szoros időkeretünkbe.

Megérkezvén Schaffhausenbe megint ment a parkoló keresgélés a szokásos módon, majd végül is beálltunk egy sima mezei turista parkolóba (hogy mik vannak). Hát a látvány valami elképesztő. Európában ilyen is létezik? Ezt is mindenkinek érdemes egyszer megnéznie életében… A Rajna már Baselnél is eléggé sebesen hömpölyög, de itt meg embertelen erővel zúdul alá a sziklákon hatalmas robajt és párát hagyva maga mögött… Két órát sétáltunk fel alá, és le se bírtuk venni a kezünket a fényképező gombjáról. Sétánknak és szemmeresztésünknek egy viszonylag gyorsan rázendítő zuhatag vetett véget, úgyhogy este hatkor úgy gondoltuk, hogy a szakadó esőben már nincs értelme elmenni Zürichbe, úgyhogy hazajöttünk. Marika megint finom vacsorával várt minket (karfiol leves, rántott hús).

Holnap korareggel indulnánk elvileg egy délkeleti körútra, meg holnap este költözök át Bernbe de úgy néz ki, hogy szakadni fog egész nap az eső, úgyhogy regenerálódás lesz meg soraink átrendezése a kirándulás helyett… Természetesen holnap nekem már fel kell készülnöm a hétfő reggeli munkakezdésre is lelkileg… Izgalmas lesz…

Az út

Laufenburg

Ez ha jól sejtem valami biokomposzt alapú hőerőmű lehet

Hajóállomás meg étterem

Pózoljunk vízeséssel

Pózoljunk vízeséssel 2

Háborog a folyó

Csak a bluesos hangulat kedvéért :)

A hegy tetején van egy templom meg egy vár, alatta meg a vízesés

Vihar után szép dolgokat lehet látni

2. nap: Luzern és környéke

2012 Június 29

mottó: "Ha tudni akarod az utat, azokat kérdezd, akik visszafelé jönnek..."

Kicsit késve bár, de fél dél körül elindultunk Luzern (ejtsd: Lucern) felé, a gatyaizzasztó kánikulában (még jó, hogy van légkondi a kocsiban). Érdekes, mert amikor elindultam Svájcba, mindenki mondta, hogy „hú de jó hideg lesz ott”, „nem fogsz ott fázni?”. Ehhez képest totális strandidő van, bár átlagban egy 6-7 °C-al kellemesebb az idő, mint Pesten, úgyhogy már kicsit jobb a helyzet (per pill most délután 1kor itt 27 °C van (nekem már ez is meleg), Pesten pedig 35…).

Luzern egy gyönyörű szép városka egy „szellem” alakú tó partján. Ilyet még nem nagyon láttam, maximum fényképen, hogy strandoló emberek, gyönyörű fák és a horizonton pedig havas hegycsúcsokkal az Alpok. Sétáltunk egy nagyot a tóparton, meg a városban. Természetesen amennyire tudtunk belemásztunk a vízbe, amire 20°C-t mondtak, bár szerintem kicsit hidegebb volt. Találkoztam egy bosnyák emberkével is, aki épp bluest játszott a tóparton. Mesélte, hogy itt dolgozik már pár éve, de már beleunt (a jólétbe), úgyhogy hamarosan továbbáll. Mi is tovább álltunk, pedig eddig ez a falu-tó volt a legcsodásabb hely, amit valaha láttam. Szerintem ha valaki egyszer jár itt életében, örökre beleég a kép. Tópart, jó levegő, meseszép romantikus panoráma, rengeteg virág és havas bércek a háttérben… Festeni se lehetne szebbet… El tudnék itt képzelni pár évet ebben a festői környezetben...

Zug a helyi adóparadicsom Luzern és Zürich között. Itt élnek állítólag a leggazdagabb svájci bankárok, és innen járnak be dolgozni Zürichbe. Egymás hegyén-hátán jönnek-mennek a Ferrarik, Porschek, Audik, Bmw-k, egy pesti autókiállításon nincs ennyi meseautó (mondjuk én sosem izgultam a menő kocsikra, akkor már inkább egy jó kis hónaljszellőztetős motor, bár abból is láttam elég szép példányokat itt)… Nem egy rossz hely... Itt is a falu mellett van egy hatalmas tó, mögötte hegyek, de itt kisebbek, mint Luzernnél. A víz természetesen itt is kristálytiszta és átlátszó, és itt a vízhőmérséklet is kellemesebb volt (itt is bemásztunk Mátéval a vízbe) :) Este fáradtan értünk haza. Sült kacsát vacsoráztunk és természetesen felköszöntöttük a szülinapos Barbarát, és a névnapos Apumat és PéterPált.