A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 3. nap: Schaffhauseni vízesés

2012 Június 30.

mottó: „A vízesés csodája, hogy megőrzi méltóságát, mikor zuhan…”

Ma is kicsit nyögvenyelősen szedtük össze magunkat, úgyhogy csak délután indultunk el. Mai célunk Schaffhausen volt. (Természetesen több tervel készültünk a mai napra, de a késői ébredés és az időjárás megtréfált bennünket). Nem Zürich felé mentünk az autópályán, hanem végig a Rajna völgyében jó párszor átlépve a Német-Svájci határt, hiszen így gyönyörű kis falvakat és tájakat láthattunk. Laufenburg volt az egyik nagyon kellemes kis falu utunk során. A határt összesen a mai nap folyamán, ha jól számolom 3-4* léphettük át. Egyik alkalommal, amikor épp Németektől igyekeztünk Svájc felé, a határon megállítottak minket. Eléggé gyanúsak lehettünk nekik, mert kértek passportot, meg hogy nyissuk ki a csomagtartót. A rend szigorú őre elképedve nézte, hogy a 36 °C-os melegben ott figyel a csomagtartóban egy mínusz 15 fokig hitelesített vastag télikabát… Mivel józan paraszti ésszel kombinálta össze a kérdéskört, a kicsit gyanús turistákból nagyon gyanús elemekké avanzsáltunk egy télikabátnyi idő leforgása alatt, így közölte, hogy most pakolás lesz, mi pedig hagyjuk el a gépjárművet… Az egész kocsit áttúrta elejétől végéig. Aztán amikor már harmadszor magyaráztam el neki, hogy miért van nálunk télikabát, és hogy mit is keresek én itt az országban, akkor lehet, hogy a forróság és a semmit nem találás diadalmaskodott elméjében, mert már csak bekukkantott a tetőn levő boxokba, de ott már nem túrt, hanem intett, hogy mehetünk Isten hírével. Hát mentünk is, mert ez a fél órás kaland amúgy sem hiányzott a szoros időkeretünkbe.

Megérkezvén Schaffhausenbe megint ment a parkoló keresgélés a szokásos módon, majd végül is beálltunk egy sima mezei turista parkolóba (hogy mik vannak). Hát a látvány valami elképesztő. Európában ilyen is létezik? Ezt is mindenkinek érdemes egyszer megnéznie életében… A Rajna már Baselnél is eléggé sebesen hömpölyög, de itt meg embertelen erővel zúdul alá a sziklákon hatalmas robajt és párát hagyva maga mögött… Két órát sétáltunk fel alá, és le se bírtuk venni a kezünket a fényképező gombjáról. Sétánknak és szemmeresztésünknek egy viszonylag gyorsan rázendítő zuhatag vetett véget, úgyhogy este hatkor úgy gondoltuk, hogy a szakadó esőben már nincs értelme elmenni Zürichbe, úgyhogy hazajöttünk. Marika megint finom vacsorával várt minket (karfiol leves, rántott hús).

Holnap korareggel indulnánk elvileg egy délkeleti körútra, meg holnap este költözök át Bernbe de úgy néz ki, hogy szakadni fog egész nap az eső, úgyhogy regenerálódás lesz meg soraink átrendezése a kirándulás helyett… Természetesen holnap nekem már fel kell készülnöm a hétfő reggeli munkakezdésre is lelkileg… Izgalmas lesz…