A világjáró tudós élete Isten kezében van...: február 2013

2013. február 26., kedd

Indiai lakoma, fondü, tanítás, agykikapcsolás :)

2012 Február 19 – 25

mottó1: „Egy titka van az életnek, egy módon lehet túlélni: soha nem szabad hagyni, hogy feldühítsenek. Ne mérgelődj semmin, soha.”

Kedden Matyival összefutottunk az egyetemen, aztán elkezdtünk beszélgetni az indiai konyhaművészetről, és hogy pontosan mi is az a curry. A Magyar agyban többnyire az a hit él, hogy a curry az egy olyan fűszer mint pl. a bors. Namármost tényleg létezik egy hasonló nevű fűszer, de alapjáraton magát az ételt nevezik Indiában curry-nek, vagy azt a fűszerkeveréket, amiben mindenféle jó van (curry kivételével, mégis úgy hívják). Matyi annyira belelkesült a témán, hogy délután bejött az irodába, és hozott nekem egy zacskónyi ajándékot a nem messze levő Srí Lanka-i boltból. Volt benne két féle fűszerkeverék, meg fűszeres csipszkeverék, habanero paprika, indiai vörös lencse... Kaptam még egy komplett szakácskönyvet is elektronikus formában. Gondoltam, hogy akkor ha már Matyi ilyen kedves volt, akkor megpróbálok este főzni egy jó indiait, és másnap meg is vendégelem őt és Gábort ebédre. Az esti főzésre átjött Gábor és Kinga is, úgyhogy miközben szorgoskodtam a konyhában, közben beszélgettünk meg tartottunk egy melegszendvicsezéssel összekötött pálinkakóstolót. Jól sikerült az este, és a végére életem első curryje (vegetáriánus, lencsés cucc) is elkészült.

Szerdán délben Matyiékkal megettük amit főztem. Matyi mondta, hogy na ennek ilyennek kell lennie, úgyhogy jól sikerült, viszont nem igazán csíp (svájci lakótársak tegnap megkóstolták, és szerintük meg túlságosan is csípős volt, de hát ők svájciak, nem értenek hozzá :D). Szerda délután elkezdődött a fizikai kémia labor, ahol ezen a héten két csoportot vezettem. Egy gyógyszerész és egy vegyész csoportot. Mókás itt a labor, mert a vegyészeknek összesen 16 órájuk van a kísérletek kivitelezésére (szerda délután-csütörtökön egész nap-péntek fél nap). A mérés előtt szóban kikérdeztem a diákokat, átbeszéltük a mérést, majd elkezdtek dolgozni. Jófejek a hallgatók, sokmindent tanítottam nekik ami nem szerepel a tankönyvekben, és előbb utóbb meg kell tanulniuk valahogy (laboreszközök helyes használata, elméleti háttér analitikai, szervetlen és fizikai kémiában...). Sajnálattal konsatáltam, (hogy az hogy egy másodéves hallgató még nem mozog teljesen otthonosan a laborban az bocsánatos bűn, mi is gányoltunk annakidején mindent össze vissza ennyi idősen, de) hogy egy nemsokára PhD-t szerző emberke ne tudja a különbséget az egy és két jelű hasas pipetta használata között, és az egyjelűvel addig szenved ameddig kipréseli az összes reagenst belőle (laikusok kedvéért mondom, hogy az azért marad a kapilláris aljábanban, mert úgy van kalibrálva, úgyhogy ha kipréseli az ember akkor nem a kívánt térfogatot kapja, hanem annál többet, így az egész mérés pontossága értelmét veszti)...

Csütörtökön is egész nap a hallgatókkal voltunk. Jópofa, mert érdekes kísérleteket vezetek. Egyik mérésnél narancslében és C-vitamin tablettában határozzuk meg az L-aszkorbinsav (C-vitamin) tartalmat. A vegyészekkel pedig a rendkívül látványos Belousov-Zhabotinskii reakciót tanulmányoztuk. (Ez egy „színváltós” oszcilláló reakció, TeCsőn keressen rá akit érdekel, nagyon jópofa, ajánlom továbbá az érdeklődőknek, hogy sasolják meg a Briggs-Rauscher reakciót is). A diákok úgy döntöttek hogy még ezen a héten le is vizsgáznak, úgyhogy az este folyamán írásban és szóban is kikérdeztem őket.Csütörtök este Gábor átjött egy búcsúborozásra, mivel pénteken elindult haza, és csináltunk egy kis fondü-t is.

A hétvégén nekiestem egy 703 darabból álló 3D-s puzzle építésének. Jó kis agykikapcsoló móka volt, kb 10-12 óra alatt sikerült kiraknom az Eiffel tornyot. És tényleg teljesen kikapcsol, az ember betesz valami jó kis blueszenét a háttérben és csak az építésre koncentrál nem pedig a hülyeségre. Közben még főztem is egy jó adag ragulevest, hiszen a koncentráláshoz valami táplálék is kell.

Vasárnap estére befejeztem a tornyot, és még a lakást is ki sikerült takarítanom. Ennek örömére Mitra kolleginám átjött megkóstolni a magyar főzetet, néztünk egy filmet és beszélgettünk a különböző zenei stílusokról meg a gitározás rejtelmeiről.

A következő hét is húzós lesz, de hát ez már csak egy ilyen játék, de a munka mellé már a szórakozások is be vannak tervezve :)

Hazafele menet egy kis gyönyör

Életem első indiaija. Jól sikerült :)

Mitra kollegina is tanít a laborban (meg még másik 12 PhD hallgató, így egész jó az arány, mert 4-5 hallgatóra jut egy tanár)

Itt még nem is tűnt soknak az a 703 darab

Ezt a fázist egy jó napos szenvedés árán sikerült elérni, de innentől felgyorsultak az események

Kész a második szint is.

Tádááámmm

Egy kis hazai leveskóstolás a gitározás előtt :)

2013. február 18., hétfő

2012 Február 11-18

mottó1: "Vannak séták, amelyeket az embernek egyedül kell megtennie..."

mottó2: "Az álarcok változnak, de a komédiás ugyanaz marad..."

Az elmúlt héten majdnem végig a tanításra készültem, úgyhogy el is szállt ez a pár nap megint szép gyorsan. Most szerdán kezdem el okítani a gyógyszerészeket és vegyészeket a fizikai kémia rejtelmeire. Négyféle mérést tartok nekik, de itt mókás, mert minden mérés után le is kell őket vizsgáztatni az elméleti háttérből. Amúgy itt a vegyészeknek 16!! (igen, tizenhat) órás a fizkém labor. :) Annyi idő alatt lesz nekik mit mutatni és tanítani. Már várom nagyon, mert hiányzott a tanítás. Gáborral egyik este csináltunk halkrémet, és jól bevacsoráztunk. Csütörtök reggel sajnos "elfelejtettem" jegyet venni a bkv-ra (ugyebár bicóval utazok mindenhova a városban, csak most ki volt durranva a kereke), és hát nyakoncsíptek a helyi bácsik... Kicsit drága mulatság volt így ez a dolog, de hát így jár aki bliccel. Ennek örömére pénteken meg is szereltem a kerekemet végre valahára, és már olyan rutinom van benne, hogy hejj. Még csütörtök este főztünk egy nagy adag pörköltet nokedlivel, mivel péntek délben meginvitáltuk Matyi cimboránkat egy kis magyaros lakomára. Délután pedig tortázással egybekötött csoportszeminárium volt, mivel Wenjing kollegánknak volt aznap a születésnapja.

Szombaton rendbe tettem a szobámat, meg takarítottam egy nagyot. Még gitározni is leültem egy kicsit, majd este találkoztunk a többiekkel a vasútnál és bementünk a városba. Ugyanis ilyenkor van itt a városi karnevál. Hát valami fantasztikus, hogy sok ezer ember, mindenki jelmezben, temérdek fúvós zenekar, és mindenki énekel és táncol. Voltak nagyon ötletes és jó jelmezek is, jövőre nekem is be kell öltözni valami mókás ruhába. Voltak sith lovagok (na volt ezekből is vicces, ilyen kb. 5 méteres rúddal mentek a tömegben, aztán ha valaki csak állt és nézelődött, akkor azt 5 méter magasról ~~nyakonb....~~ akarom mondani nyakonborították konfettivel), lovaginák, királyok, dohányzó apácák, iszogató mikulások, rengeteg Guy Fawkes, voltak csatarészeg hupikéktörpikék (akik később összbarátkoztak pár tehénnel) és a többi mókás fazon. A zenekarok ugyan úgy, mint nyáron a buskers fesztiválon, vetésforgóban váltották a színpadokat félóránként, és mindenhol hatalmas bulit csináltak. Azért az mókás volt, hogy egyik nagy sláger egész este egy offspring nóta volt.

Itt van alább pár apró videó a móka közepéről:

http://www.youtube.com/watch?v=rekF6AvpoGk&feature=youtu.be

http://www.youtube.com/watch?v=IBn45S-uyEA&feature=youtu.be

http://www.youtube.com/watch?v=qly4isb1n9U&feature=youtu.be

Itt pedig következzen pár fotó:

Egy kis laza ebéd :)

A rossz oldalon állnak, csak nem akartam elővenni a kardomat a hidegben, hogy elmagyarázzam nekik :D

Az volt mókás, amikor találkoztunk mexikóinak beöltözött emberkékkel, Pavlitóék szakadtak.
"Donde están los mexicanos?"

Legyen ön is lámpa! (ennél már csak a wcnek meg a svájciórának öltözött ember volt komolyabb :D)

Tiszteletem!

Nem ezek a droidok amiket keresnek!

Az egyik színpadon épp megy a móka.

2013. február 10., vasárnap

2013 Február 4-10.

mottó1: „Minél többet ismerünk meg a természet szilárd törvényeiből, annál hihetetlenebbekké válnak a csodák.”

mottó2: „Egy-egy levél lehull a tóra.

Horpadt bronzérem volt korokból.

Elmúlt évszakok mementója.”

mottó3: „Lelkem mélyén egy lepke vagyok. Icuri-picuri pillangó…”

Hát leírhatatlanul sok minden történt ismét. A hét az többnyire kőkemény melóval telt (mindjárt el kezdek tanítani (már vártam, hogy ismét tanítsak), emellett meg kísérletek, tanulás, tervírás, agyhaláltábor), bár ezeknél voltak érdekesebb dolgok is...

Szása kollégánknak megünnepeltük a születésnapját egyik este a laborban pár pizza társaságában. Időközben a matracom teljes mértékben megadta magát (egyik hajnalban arra ébredtem, hogy BUMM, és hopp, máris a földön aludtam. Ezeket a felfújható vendégágyakat valószínűleg nem 7 hónapos folyamatos használatra tervezték). No, ennek örömére sikerült szereznem egy ágyikót Berntől pár km-re, úgyhogy munka után fel is vettük a ritmust, és Gáborral meg Vilóval nekiindultunk a svájci éjszakának. Sejtettük, hogy egy 2 személyes batárnagy ágy nem fog beleférni egy darab kocsiba, főleg, ha a tetőre nem lehet semmit sem kötni, de hát, ha kicsi a tét, a kedvünk sötét, úgyhogy elindultunk, hogy majd lesz valami. Sikerült megtalálnunk a helyszínt, úgyhogy rövid szerelés, és 8 kézzel kocsiba tuszkolás után már csak a matractartó rács nem fért be, úgyhogy azt vonattal szállítmányoztuk a cseh kollegával, ameddig Gábor (térdeivel a nyakában és totálisan teletömött kocsival) közelítette a fővárost. Sikeresen sikerült feltranszportálni az egész hóbelebancot a szobámba és össze is szereltük, bár még mindent ki kellett mosni, amit a másnap folyamán sikerült abszolválni. (És hát azóta olyan csodásakat alszom, hogy kb. ki sem akarok kelni az ágyikómból)...

Pénteken elmentünk meló után Vilónak venni egy szobabiciklit aztán felmentünk hozzá, és csináltunk egy magam fajta „hamis” racklettet.

Szombaton Gáborral lementünk Svájc, franciák által uralt részére (a festői Lausanne-ba), meglátogatni Ilya kollegánkat és feleségét. Sétáltunk egy nagyon röpkét a városban (hihetetlen nagy pelyhekben szakadt a hó), aztán csináltunk egy „félighamis” racklettet, meg egy 1008 darabos puzzle-el szenvedtünk, majd megnéztük angol felirattal a Macskafogókat (ezt a mesét még az orosz gyerekek is látták annak idején édesanyjuk háza táján). Amúgy Lausanne mókás városka a Léman tó partján (Igen, a genfi tavat eredetileg Lac Leman-nak hívják, és itt egyből svájcibicskát rántanak, ha valaki genfi tónak nevezi… Eléggé botrány, hogy a magyar térképeken-földrajzórákon is genfi tónak nevezik (Wikipédiánis), amikor valójában tényleg nem úgy hívják).

Vasárnap délelőtt elindultunk Gáborral Montreux-ba (Montrőőő-be), ahol meglátogattuk a Queen legendás énekesének, Freddie Mercury-nak a szobrát. Amúgy azt feltétlenül tudni kell, hogy Montreuxban minden évben megrendezik európa legnagyobb jazz-blues fesztiválját, ahol olyan zenészek szoktak fellépni, mint Buddy Guy, Santana, vagy éppen BB King… (remélem egyszer eljutok ide én is zenét hallgatva-játszva). Montreux után átmentünk megnézni a Chillon várat. Ez egy lenyűgözően csodálatos vár, a Léman tóban elhelyezkedő, kicsiny, ám annál inkább sziklásabb szigetre építve. A portán megkérdezték, hogy honnan jöttünk. Mondtuk, hogy Mádzsárországból, aminek örömére egyből kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű tájékoztatót a vár látványosságairól… Khmm… Pár óra alatt bejártuk a várat. A kezemet kb. le se tudtam venni a fényképező exponáló gombjáról, mivel az egész egy álombeli csoda volt. Amúgy irodalomkedvelők talán ismerhetik a helyszínt, mivel Byron írt egy költeményt Francois de Bonivard-ról, a „Chilloni fogoly” címmel.

A vár után szép lassan (egy röpke parasztlakoma, és némi akklimatizálódás után) hazavánszorogtunk. Hazautunk, a festői La Gruyere lankáin vezettek keresztül (errefelé készül a világ talán egyik legfinomabb sajtja).

Hazatérve elmentünk Viloért, majd az egész brigád átjött hozzám, és főztem egy jó kis pörköltet, Gábor csinált hozzá nokedlit, majd jól bevacsoráztunk.

A fényképek egy részét Gábornak köszönhetjük. (A túráért is külön köszönet Gábornak!)

Ágyikóm... Jobb mint a kastélyban volt...

Készülne a rák lett...

Barbi szerszámkészlet :)

A szabályok: Ne igyál törött üvegből, Ne rajzoljál háromszögeket a sziklákra! Viselj sárga fecskegatyát, csak piros pórázzal sétáltathatod a kutyádat, a fekete zsákokba csak messziről ejthetsz bele bármit...