A világjáró tudós élete Isten kezében van...: Pár év után újra sícipőben

2012 Február 2 - 3

mottó: "Bolond ember az, aki nem a helyzet előnyös oldalát nézi, hanem a hátulütőket..."

Szombaton szépen rendet raktam, és kitakarítottam, majd elmentem vásárolni. Este átmentem Sasahoz kölcsönkérni a sílécét. Még az út előtt rágugliztam arra a kérdéskörre, hogy "hogyan szállítsunk sílécet biciklin" és bár a guglin a legvadabb dolgokat is meg lehet találni, erre nem adott értékelhető információt, így rögtönöznöm kellett. Ment is simán a dolog, ám már majdnem itthon konstatáltam, hogy valami furaság van a kerékkel... Hát nem belement egy kis üvegszilánk? A kis cuki ki is szúrta az első kerekemet, úgyhogy megint lehet majd szerelni... Este kicsit elment az életkedv, mivel kiderült, hogy Ilya-ék franciasvájcba mennek síelni, Kingának meg lerobbant a térde (kb ugyan az van az ő térdével, mint ami az enyémmel, néha nem bírunk járni, aztán pár nap alatt jobb lesz), úgyhogy ő sem tud jönni. Artur és a többiek szánkózni akartak menni, de én meg mindenképp síelni, úgyhogy itt ültem kétségek közt éjszaka, hogy mi legyen. Sugallat is volt, hogy egyedül egy lavinaveszélyes hegyen amit nem is ismerek annyira nem buli, úgyhogy skippeljem az egészet inkább.

Vasárnap felkeltem 7 előtt, hogy még megrágjam a dolgokat. Végül is arra jutottam, hogy ha nem megyek el valahova a hétvégén, akkor bekattanok, de valóban a nagy hegyen egyedül bóklászni annyira nem játék, úgyhogy Ilya tanácsát követve felnyergeltem magam a közeli Selitalban való síelésre. Kicsit kalandosan, de sikerült megérkezni Schwarzbühl-be, ahonnan pár perces gyalogúttal máris a pályán lehettem. Hát jó rég síeltem, de egész hamar visszaszoktam a dologba. A térdem is sajnos... Hiába tekerek az orvos tanácsát megfogadva rengeteget, hiába sportolok, a térdem csak nem bírja a kiképzést. Szerencsére a napot végigbírta, bár a végén már járni nem nagyon tudtam (még jó, hogy a sí az csúszik magától), de az tuti, hogyha holnap is menni kéne, akkor végem lenne. Szuper nap volt, az időjárás is kedvezett, néha volt egy kis havazás meg felhő a hegyen, de a nap is sütött. Jól is esett ez a kis mozgás, úgyhogy remélem két hét múlva újra tudok menni síelni. Este hazaérve meglátogattam Kingát, aki egy szuper vacsorával fogadott. Brokkolikrémlevest főzött pirított kenyérkockákkal, majd másodiknak spéci lengyel káposztás cucc volt (kb mint a mi székelykáposztánk). Nagyon finomat ettünk, meg beszélgettünk egy jót, majd hazavánszorogtam a vonattal.

Indulhat a következő heti agyhaláltábor (na az lesz bőven).