147-154.nap: Búcsú Hientől és Bhadra megnősül

2012 November 21-28

mottó: "Minden, mi van e bús világon, Álomba ködlő furcsa álom..."

Meló meló meló. Lassan úgy gondolom, hogyha újra eluralkodna a cocializmus a földön, akkor én már nyeregben lennék. Ennyi tervet mint amit nekem kell csinálni, még ember nem készített. Ha jól számolom éppen a negyedik vagy ötödik tervet írom amióta itt vagyok... Mostanság már HETENTE kell terveket írni, és mindig előre két évre... Mókás dolog ez... No sebaj, remélem idén már ez lesz az utolsó :) 

Pénteken segítettünk egy kicsit Michael kollegánknak aki jövő pénteken védi a diplomamunkáját, szóval együtt átnéztük a prezentációját, és adtunk pár javaslatot. Ügyes srác, jól fog sikerülni neki. Éles volt a kontraszt, mivel az egyik kínai "kollega" pár órával ezelőtt megpróbált egy előadást tartani, ami botrányosan rossz volt. Katasztrófa...

Amúgy a rengeteg munka mellett hétvégén elmentem a helyi "plázába" venni egy korcsolyát magamnak (ott van egy ilyen decathlon szerű bót, benne kedvező árú és jó minőségű sportszajréval), mivel tervezgetjük már egy ideje, hogy kéne menni korizni. Jópofák voltak a boltban, mert nagyon segítőkészek, aztán a pénztáros mondta, hogy az árban benne van az élezés is, úgyhogy ha van egy szabad fél órám akkor mászkáljak az objektumban ameddig ők kifenik nekem a pengét. Úgyhogy mászkáltam egyet, és kifeküdtem az egyik nagy plüss kanapéra (igen, itt a plázában van rengeteg leülős hely de az egyik nagy rész az rendes plüsskanapékkal van körberakva), internet is van itten bónuszba, meg sok kedves eladó minden boltban. Végül is vasárnap nem mentünk el korizni, mert csepergett az eső is az égből, ugyanakkor meg a brigád 90%-a egyetemista betegségben szenvedett, nem baj, majd jövő héten. Este hamár nem mentem sehova, főztem egy jó nagy adag isteniül sikerült curry-s pulykát (nem hagymáskörit :D).

Hétfőn kipihenten és lelkesen vetettem bele magamat a tudományba, ennek örömére lemértem mindent amit kellett és meg is írtam gyorsan egy jelentést, ami a proffnak nagyon tetszett, úgyhogy szuper.

Kedden munka után átmentünk Pavlitóékhoz, mivel meginvitált minket egy kis búcsúpartiba. A pár hete ledoktorizott Hien kollegánk csütörtökön repül haza Vietnámba (vagy kóreába? szégyen de sose tudom, hogy honnan jött), ugyanakkor a másik búcsúzónk az Bhadra volt, aki pedig szerda reggel indult haza indiába MEGNŐSÜLNI. (úgyhogy ő karácsonyra már jön is vissza, csak most gyorsan lezavarnak egy esküvőt). Amúgy érdekesek a kultúrák. Indiában általában úgy megy a játék, hogy a szülők kitalálják, hogy na a mi gyerekeink összeházasodnak, és összeadják őket. Bhadra szerencsés, mert már LÁTTA az arát, és ha jól tudom, akkor ő hozta fel a témát a szülőknek, hogy ezt a leányt elvenné. Fura dolgok ezek... Szerelem mi? Amúgy előre is sok boldogságot kívánok nekik :) A parti maga amúgy nagyon jól sikerült, Pavlito csinált vegetáriánus pizzát (mivel ugye a fél brigád vega). olívabogyesz,olívaolaj, valami márványsajt szerű cucc, fokhagyma, hagyma, gomba, sajtok, sült cukkini... Jókat ettünk meg beszélgettünk, aztán éjfél körül hazatekertem. Hazatérés után nem sikerült még aludni, mert sikerült egy rendkívül mókás beszélgetéssel töltenem az éjszakát, úgyhogy szerdán kicsit fáradtan mentem munkába, de hát aludni a sírban is ráérünk vagy mi.

Na egész jutányos áron van nem? :D (Amúgy ez valami paradicsom szerűnek kinéző nemtommicsoda, de a neve mókás)

Csináltam egy kis görögsalit, sültpulykamellel... Nyamiiii

Naplement a szobám ablakából...

Végülis elfogyott 10 ilyen pizza, 1 1 kilós nagypizza, 24 sör, bor, meg sok rágcsa...

Nincs rajta sajna mindenki,mert páran már elmentek, páran meg később jöttek.

Jázminnal és Ulmasszal éppen a szomszédok életéről beszélgetünk

138-146. nap: Ázsiai lakoma, egy doktori védés, Hitchcock...

2012 November 12-20

mottó: "Az embernek három dolog legnehezebb az életében. Hinni abban, amit nem ismer, bízni abban amitől fél, megbocsátani azt, amit nem ért."

Jó rég nem írtam, többek között azért, mert rengeteg munka van mostanság (mint mindig), és ezért esténként igyekeztem relative időben behullani az ágyikómba. Természetesen a munkán kívül is zajlanak a történések, de mindent csak szép sorjában. Kalandosak voltak az elmúlt napok is, váltakozó hangulattal és látási viszonyokkal (a fővárosra mostanság majdnem minden este-éjszaka köd borul).

Csütörtökön délután volt Hien számára a nagy nap, hiszen megvédte a doktoriját a csoport és egy kisebb fajta bizottság előtt. Kicsit aggódtam, mert a múlt heti főpróba nem sikerült túlságosan fényesen, de szerencsére most nagyon jól sikerült az előadása, és nagyon ügyes volt. A kérdésekre is egész szépen tudott válaszolni, úgyhogy a bizottság úgy döntött, hogy 5ös feletti átlaggal kapja meg a doktoriját. (Itt svájcban 1-6ig osztályoznak). Este ennek örömére az egyetemi klubszobában tartottunk egy védőpartit. A klubszoba egy jó nagy terem egy nagy tárgyalóasztallal, igényesen berendezett konyhával (mindenféle edénnyel, tányérok, poharak, evőeszközök, sütő, mosogató), és kényelmes bőrfotelekkel. A bulira az ázsiai kollegák, és a külsős barátaik rengeteg kajával készültek. Volt itt tavaszi tekercsből több féle, saláta, szendvicsek, szószok, csipszek, rágcsálnivalók, bor, sör, üdítő, mi szem-szájnak ingere, még nézni is tereh. Természetesen az ilyen ázsiai cuccokban az a jó, hogy fogalmad nincs, hogy mit eszel. Mondjuk lehet, hogy néha jobb is. Pl jóízűen falatoztam az egyik fajta tekercset, amikor megfordult a fejemben az a gondolat, aminek nem szabad; "vajh ez miből készülhetett?". Aztán egy kis elemzés után megállapítottuk, hogy valami tengeri müty az egyik hozzávaló, valószínűleg valami herkentyűnek valamelyik alkatrésze, úgyhogy el is ment kicsit az életkedvem, de ha nem gondolt rá az ember, hogy mi is az, akkor fincsi volt :) (Amúgy ugyan ilyen tapasztalataink voltak spanyolországban és izraelben is. Ez a szép a világjáró tudós életében, hogy a gasztronómiai élvezeteknek sehol sem mondd ellent, ám jobb nem firtatni, hogy mi miből van. Ízlik vagy sem, ez a kérdés, a többi csak kifogás.) Természetesen én mindent megkóstolok (kivéve a pacalnak nevezett frotírtörölközőpörköltet, és az egyéb beleket), de mindennek meg van a maga helye. BP-en nem fogok rántottkígyót és medúzás-kolbászos-rájás pizzát enni, de majd ha egyszer eljutok Ázsiába  akkor megeszem én a majompörköltet meg a sültkutyát is. Na jó, a bogarakat rovarokat azokat szerintem egyik földrészen se kóstolnám meg. Amúgy több mint tíz éve kerestem a választ arra a kérdésre, hogy a tésztás-vietnámi leveshez adott kis szárítottzöldségeszacskóban mégis melyik zöldségnek van (nagyon szépen és költőien) fogalmazva " több mint fura" íze. Hát itt a partiban rájöttem. Volt egy petrezselyemnek kinéző növény (lsd. a fotóknál a tavaszitekercsek tetején lévő salátán lévő cuccot). Na mivel friss petrezselymet úgy is rég ettem, megörültem, és jót beleharaptam... Na ez volt az az íz, amit már szépemlékű éhenkórász egyetemista éveimben, ahol sokszor napi 60-80 forintból étkeztem is próbáltam elkerülni. (Jön a kérdés, hogy annak idején hogy a viharban oldottam meg a napi kajálást 100 forint alatt? (Ha Matolcsy úr olvasná a blogom, most biztos a tenyerét dörzsölné, de itt jelzem, hiába költöttünk havi szinten 3-5000 forintot kajára ÖSSZESEN, 37000ből akkor sem nagyon lehetett megélni... Persze nekem sikerült, de inkább csak túlélni...). Amúgy a szójaszósz meg a vegyes saláták, meg a csilis-édes (nemtom mi a helyes nomenklatúrája annak a szósznak ami nem édes savanyú, hanem édes-csípős) szószok isteniek voltak, meg persze a tekercsek is, csak nem szabad belenézni, mert akkor látsz sok kis karocskát. (Amúgy pénteken ettünk még rizsgolyókat is, aminek az állaga kb. olyan, mint aprógyermek korunkban édesanyánk háza táján a takonylabdának, viszont kellemesen finom. A közepén van egy kis cukor, ami félig folyik, amúgy rizs íze van.) 

Kellemesen telt az este jó nagy beszélgetésekkel, aztán persze a gyerekes családok szépen lassan hazaszivárogtak, és megint csak a kemény mag maradt. Segítettünk elpakolni, meg lecuccolni a mi szintünkre a maradék kajákat, aztán a professzor úr visszament dolgozni, mi pedig az ünnepelt Hiennel meg a többiekkel (Cancannal, Pavlitoval, Bhadrával és Viloval) kimentünk a hatalmas köddel és a nulla fokkal nem törődve a hatalmas lehetőségre. Ott még beszélgettünk egy pár órát aztán szépen mindenki hazament.

Szombaton este elindultam biciglivel Ostermundigenbe, mivel egy Hitchcock film nézős Racklett sajtos partira voltam hivatalos Artur cimborámhoz. Megnéztem a térképet, és láttam, hogy 9 km, úgyhogy nagy gond nem lehet. Természetesen annyira alternatív útvonalon akartam menni, hogy már az elején eltévedtem. Amikor már egy erdő közepén voltam a totális sötétségben elsőlámpa nélkül, akkor már kezdtem élvezni a túrát. Röpke 1,5 órás késéssel sikerült megtalálnom az utcát ami egy klasszikus zongoristáról lett elnevezve. Kellemes kis házibuli volt, Arturon kívül ketten voltak Lengyelországból, 1 leányzó Oroszországból és Sarah svájcból. A lányok csináltak valami húsos pitét, meg volt házi csokis muffin, meg persze a Racklette. Arturral zenéltünk is egy kicsit, majd megnéztük a "szédülés" című Hitchcock filmet. Éjszaka elindultam hazafele, de persze a hazaút is kalandos volt. Volt jópár percem, amikor fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, de szerencsére a GPS-t bekapcsoltam, és magyarázott nekem egy ideig, hogy merre van az arra. Amúgy amikor már a saját utcámban voltam, akkor futott át az agyamon, hogy régen csináltam már botrányt (itt svájcban a szökőkútban fürdés volt a legutolsó móka még nyáron), és olyan dolgokat amiket majd az unokáknak lehet egyszer mesélni, (vagy jobb híján mások unokáinak), úgyhogy úgy döntöttem, hogy az utca közepén biztos mókás lehet aludni egyet. Az is volt :) Kb 1 órát pihentem, majd felmentem a saját ágyikómba, mert azért párnák közt mégiscsak kényelmesebb. 

A vasárnap pihengetéssel telt, és terveztük a többiekkel, hogy megyünk korcsolyázni, de végül is egy héttel odébb tettük. Amúgy itt Bernben van jópár kori pálya, a belépő mindenhol ugyan annyi (7 pénz ami annyit tesz, hogy kb. 1600 HUF), úgyhogy elhatároztam, hogy heti 1* megpróbálok majd elmenni, mert szép sport ez a bicózás, főleg, amikor 20 km-t vagy többet tekerek naponta, de úszni és korizni is akarok járni, mert aki sokat sportol, az sokáig él (vagy hamar elfárad) vagy mi...

Majd a héten megpróbálom még a szombati Hitchcock parti képeit is feltölteni, csak ott Artur fotózott, és még nem küldte át őket...

Vegyész Popey

Terülj terülj asztalkám, és még a fele rá sincs rakva...

A jól megérdemelt doktor süveg

No ebben voltak belül a kis karocskák, az íze amúgy teljesen rendben volt

Egy kis nyelvtanóra

135-137. nap: Esős hétvége, és AtyaÚrIsten

2012 November 9-11

mottó: „Valóban sokan csodálták a keménysége és határozottsága miatt, de hova jutott? A teljes ürességbe. A magányba…”

Péntek délelőtt Hien kollegina megtartotta a doktori védésének a főpróbáját. A végső konklúzió (sajnos) az lett, mint amit a blues zenészek mondogatnak olykor… „One more time”… Aztán este a munka után lementünk a kollegákkal a játszótérre kiereszteni a heti fáradtságot, pár sör társaságában. Éjfél körül hazaértem, de az utcáról meghallottam, hogy a szomszéd épületben valami buli van, úgyhogy úgy gondoltam, hogyha „kicsi a tét, a kedvem hupikék”, így tehát teljesen illegális módon ott folytattam az est-reggel hátralevő részét. Összehaverkodtam az egyik főszervezővel (utólag megtudtam, hogy egy sangria partiba keveredtem), aki mellesleg gitározgat is, és meg is egyeztünk, hogy én tanítgatom, cserébe ő meg beszél velem spanyolul. Jó biznisz, a bartell itt is működik… Miután hazaértem sikerült Gellért hegyi cimborákkal „összefutni” interneten, aminek az lett az eredménye, hogy reggel 8ig beszélgettünk.

A szombat és a vasárnap az esőre és a fáradtságra való tekintettel többnyire pihenéssel telt, de azért vasárnap este felvettem két nótát a biztonság kedvéért, hogy ne mondhassam, hogy teljesen tétlenül telt a hétvége. Alább hallgathatóak:

Egy jó öreg csilláros gospel feldolgozása:

http://www.youtube.com/watch?v=r1AJqkz1HC4

És egy jó kis delta blues:

http://www.youtube.com/watch?v=JL_tY5n3cnU

131-134. nap: Agyfrász és egy kis orosz-portugál hami

2012 November 5-8 

mottó: "Hallom ugyan, hogy mond valamit, de a szavak nem bizonyítanak semmit..."

Hétfőn  ebédszünetben (miután megtömtem a hasamat) elmentem a közeli "Nagyerdőkertbe" (Grosser Bremgartenwald) tekerni egyet a cangával. Csodás ez az erdő, és kb 2-3 percre van az egyetemtől, úgyhogy szeretek ide kijárni néha egyet csatangolni. Este Ilya-val elmentünk az Aldiba, és vettem magamnak síruhát. Azt hittem a pofám és az ékszíjam is leszakad, mivel szomorúan-boldogan konstatáltam, hogy nagyon jó minőségű Thinsulate síruhát itt olcsóbban kapom meg, mint otthon a gagyi noname-t... Ennek én természetesen örülök, de valahol sajnos siralmas. És ez nem svájcot minősíti, hanem... No de ne politizáljunk, mert azt nem szeressük, a lényeg, hogy megörültem a "csinos"-kényelmes-meleg rucinak, úgyhogy már mehetünk az Anktarktiszra pingvinekkel táncolni. 

Kedden is elmentem egy nagyot tekerni az ebéd után az erdőbe, és kipróbáltam, hogy a GPS mennyire tudja, hogy hol vagyok. Viszonylag tűrhetően, bár néha 5-10 méterrel odébb látott, mint kellett volna. (lsd térkép). 

Szerdán délben Matyival csaptunk egy kajálást az egyetemen. Én ragulevesből hoztam neki kóstolót, ő pedig orosz sajtlevest csinált (lsd fotó), meg portugál sült őzt (bacon szalonnával, répával, krumplival fehérborban párolva). Hát valami fantasztikusat kajáltunk, meg közben a világutazásokról beszéltünk, meg hogy mennyibe is kerül egy feleséget átvinni hajóval az óceánon :) (Drágább mint a sima jegy). Este gitároztam egy kicsikét, és elkezdtem egy régi amerikai spirituálét feldolgozni.

Csütörtökön rengeteg meló volt, jött egy amerikai nő a mintáival, hogy mérjük meg neki. Hát nekiálltunk, aztán pár óra után kérdezi tőlem: "te master diák vagy? vagy technikus?" na hát majdnem azt mondtam, hogy..... Ezek után pár perccel (mélylevegő és világbéke) megkérdezte, hogy a piko az kisebb mint a nano? közben pedig kézzel megfogta a mérendő mintájának a vajas oldalát (amin mérni köll)...  Nem volt több kérdésem. Az egyetemek diplomákat osztogathatnak, de intelligenciát nem... Már este van, és remélem mindjárt hazaérek melóból, csinálok majd egy jó kis racklettet, és ápolom a világbékémet.

Tiszta hippi ez a bicó... Virágok rajta mindenhol, és még a csengettyű is virágba borul

Az új síruhám (régi nem is vót... xd)

Ez az orosz sajtleves, darálthús, póréhagyma, krumpli, répa, paprika, friss sajt... Nyammiii... Köszi Matyi

Janfeng kollega készítette a fotót, ez a kilátás az 1etemről az Alpokra...

Na ezt nehéz elhinni... Az otthoni, és az itthoni Aldi újságokból vágtam ki a képeket... 240-el számoltam (pedig kevesebb a frank most), és ránézésre is az MO-iak (zoknit leszámítva) kicsit gagyibbnak tűnnek... Az árak meg... NO COMMENT sajnos...

Na ilyesmi egy rövid erdei túra...

124-130. nap: Szerelem,borolom

2012 október 29 – november 4

mottó: „Lehet, hogy az alkohol az ember legnagyobb ellensége, de a Biblia azt mondja, szeresd az ellenségeidet…”

Megint elrepült egy újabb hét, és már a novembert tapossuk ezerrel. Munkáról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy csak annyit mesélek, hogy a héten volt egy pár órás tárgyalás a professzor úrral, és egy röpke alkudozás után következő hét elején derül ki, hogy mi lesz a jövő zenéje (ha a mayák mégis tévedtek). Ebből kifolyólag otthoni tanáraimmal-főnökeimmel is beszéltem pár órát, hogy ki hogyan képzeli el a jövőt, és ezúttal is szeretném megköszönni, hogy otthonról mindenki támogat a világbéke fele vezető útban. Amúgy csak agyleszívás és fárasztás volt a jó híreket leszámítva.

Hétfőn este ennek örömére főztem egy nagy adag forralt bort. Mókás, hogy nem nagyon tudják itt, hogy mi az a fahéj. Amikor nagy nehezen elmagyaráztam a boltban a fickónak, hogy ugyan az, mint a reggeli fahéjas pehely, csak pehely nélkül, közölte, hogy jövő héten lesz pehely :D Mondtam, hogy az szuper, de nem, nekem nem a pehely kell, hanem csak a por, ami rajta van. A pehelyről leszedegetni mikroszkóp alatt a fahéjszemcséket annyira nem buli. Odavitt az őrölt fokhagymához, hogy akkor ezek szerint ugyan ez kell nekem, csak fahéjas ízesítéssel? Mondom úgyvan koma! Mondta, hogy náluk majd esetleg karácsony környékén lesz, de próbáljam meg a Migrót, amúgy esélytelen, és ő kért elnézést, hogy ez itt nem common stuff. Vicces, mert azóta is ahányszor megyek vásárolni az ürge mindig mosolyogva mondja, hogy „fahéj még nincs, de majd lesz” :)) Hazaérve első főzésnél sikeresen sütőport borítottam a szegfűszeges alaplébe vaníliás cuker helyett, úgyhogy mondtam magamban, hogy nem is kezdődhet jobban a hét… :) Éjszaka kimentem a teraszra kicsit bámulni a teleholdat, hát még mindig gyönyörű, csak hát megvannak a hatásai is. (Nem, még nem nőtt ki a szőröm teljesen tőle).

Kedden megkínáltam a melós laptopot egy pohár teával, de szerencsére túlélte. Este pedig gitározgattam, és sajtot ettem, bort ittam, és pozitív sugárzást gyűjtöttem magamba.

November elseje több szempontból is érdekes nap volt. Első körben érdeklődve konstatáltam, hogy Bern kantonban nincs szabadnap. Ünnep itt is, csak épp dolgozni kell. Kiderült, hogy kantononként máskor vannak az éves piros betűs napok, és mivel Bern protestáns kanton, így itt ünnep, de munkaünnep. Bezzeg a katolikus Luzernben… Mondjuk éves szintre lebontva kb pluszminusz 1 napban minden kantonban ugyan annyi a pihi.

Péntek este Ausztráliával és Magyarországgal tárgyaltam szombat reggelig, úgyhogy a szombatom fele elment pihenéssel. Délután megszereltem a bicómat végre. Kerékcsere, új gumik. A kölcsöncangáért köszönet Ulmas kollegának, de nem tudom miért, iszonyat nehéz azzal közlekedni, úgyhogy most öröm boldogság, hogy a saját cangám új fényben tündököl (jó régi a canga, de most már majdnem minden elromló alkatrészt kicseréltem rajta, úgyhogy remélem, hogy most évekig boldogít). Az este folyamán főztem 12,5 liter ragu levest a változatosság kedvéért :) Éjszaka pedig a világmegváltó terveket szövögettük két pajtásommal, már a tervek megvannak, csak meg kell őket valósítani...

Vasárnap pihengettem, és felvettem egy új nótát is a délután folyamán, és megkóstoltam Gábortól kapott Nyakas Budai Kadarkát (köszönöm, nagyon fincsi).

Itt lehet meghallgatni a vasárnap délutáni Rory Gallagher feldolgozásomat:

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=UyNz2QchDyU

A Gurten, és a háttérben meg már az alpok... 

Gyönyörűek a hegyek amikor tiszta az idő