117-123.nap: Itt a tél

2012 október 21-28

mottó: „Nem kell, hogy az életben mindenre okunk legyen. Ha valami jól esik, akkor az már éppen elegendő ok lehet…”

Megint csak egy mozgalmas hét áll mögöttem, ami rengeteg munkával telt. Hét elejétől fogva köd borította a várost, és hétvégére a havazás is megérkezett. Érdekes, hogy kereken 1 hete még egy szál pólóban sétáltunk a „Duna” parton, most meg hógolyózni lehet, és minden fehérségbe borul.

A héten elértük a 3000. látogatót is, úgyhogy csak így tovább. 1-2 újabb országgal és 1-2 újabb furcsa böngészővel bővült a kör, de ezekről majd egy másik bejegyzésben...

Még hét közepén egyik ebédszünetben jóljártam, mert elmentem sétálni egy kicsit és találtam egy gyönyörű gyertyatartót az utcán. Már régebben megénekeltem ugye, hogy a svájciaknak ha van valami szajréjuk, amire nincs szükségük, akkor kiteszik az utcára a "Vegye-vigye" felirattal, és ingyen magadévá teheted. Láttam már tv-t, ágyat, szekrényt, fotelt, művirágot, sótartót, és most ezt a szuper kis romantikus gyertyatartót. Hát ezt most el is hoztam, és milyen jófejek, vadonat új mécseseket is raktak bele nekem... Majd egyszer meg is gyújtom őket... 

Csütörtök este a lakótársakkal tartottunk egy laza fondüpartit (ezt nem lehet megunni). Christian szervezte az egészet, és meghívta az egyik leány ismerősét is. Csináltam pár fotót, de a tulaj bácsi Hannes mondta, hogy nem szeretné magát visszalátni az interneten, úgyhogy őt nem töltöm fel :)

Szombaton délelőtt főztem egy hatalmas adag bolognai spagettit, egy részét lefagyasztom, úgyhogy lesz tartalék étel, ha épp nem lenne időm főzni a sok munka mellett. Délután átjött Cancan kolleginám és megnéztünk egy jó kis filmet. Aranyos volt, mert hozott egy üveg bort, mert „úgy tudom itt európában ez a szokás, ha valaki vendégségbe megy”. Hát Isten tartsa meg jó szokását.

Vasárnap eléggé sokáig aludtam, majd délután tudatosult bennem, hogy nyertem az élettől egy órát az óraátállítás miatt, úgyhogy annyira nem is vészes, hogy ilyen későn keltem fel. Christian kölcsönadott 1-2 hangtechnikai cuccot, úgyhogy egész délután annak a beállításával bíbelődtem, majd sikerült is felvennem 2 nótát. Az egyik egy régi saját számom (így végre jobb minőségben), a másik pedig egy Earl Okin átdolgozás, amely mélyenszántó gondolatokat sugall, ártatlan köntösbe burkolva. Artur cimborám első kérdése volt, miután meghallgatta , hogy na, ezt a számot kinek írtam, kiről szól? :) Utóbbi nótát ezen a linken lehet meghallgatni, ha valakit érdekelne:

http://www.youtube.com/watch?v=F4BWfm2oDQM

No ezt sikerült szereznem :)

Készül a fondüüüü

Gyönyörű őszi színek

Pár órával később már szakadó hóesésben mászkáltunk Cancannal

Vasárnapra már hófehér lett minden

Ezt a képet kell összevetni a kereken 1 hete készült rövid-ujjú pólóssal

111-116.nap: Cseh és Olasz lakoma

2012 Október 15-21

mottó: "S ím, újra virrad a másnap... s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyű morajjal az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal."

Kedden meló után Gábor átjött hozzám (sajnos Zoli ma nem tartott velünk), és csináltunk egy fondüt a tulajbácsimmal együtt, majd megnéztük a meccset a tévében, meg beszélgettünk egy jót. 

Szerdán-csütörtökön munka volt ezerrel, hiszen egy jelentést kellett megírnunk, meg a pénteki előadásomra kellett készülnöm. Gábortól elbúcsúztam csütörtök este, mert pénteken hazautazott. (A borokat köszönöm még egyszer, majd megkóstoljuk a lányokkal valamikor).

Pénteken megtartottam az előadást, ami szerintem nagyon jól sikerült, többen is gratuláltak utána, és mindenkinek nagyon tetszett, mert rengeteget nevettek közben. Nemhiába, a biztonságtechnikát viccesen is elő lehet adni. Volt egy látogató srácunk is Párizsból, úgyhogy munka után este elmentünk vele egy take away-be (szó szerint azt jelenti, amit jelent, odamész és elviszed a kaját), majd kiültünk pár sörrel meg pár pizzával a Nagy Lehetőségre dumálni. 

Szombaton azt gondoltam, hogy sikerül megszerelni a bicómat, ám nem találtam hozzá alkalmas szerszámot, úgyhogy majd az egyetemen kell körbenézni szerszámügyileg, addig meg marad a vonat. Cserébe viszont bementem délután az 1etemre, és megjavítottam a telefonomat. (pénteken megjött az új LCD kijelző, meg érintőpanel kínából). Már elég rutinos vagyok a telószerelésben, úgyhogy pikk pakk kicseréltem a betört kijelzőt, és szuperül működik újra (ami már túlélt ugye pár leesést, velenceitóbanfürdést, Aare-vízesésben úsztatást, csak egyedül ezt a fránya 35 km/h-s betonbafúródást (és a 83-85 kilómmal ráesést) nem...). A szerelés után átmentem Vilohoz, hiszen szervezett egy "Cseh lakomát" pár kollegának. Nem rajongok nagyon a káposztás ételekért, de ez nagyon finom volt. Hagymás-baconos-savanyúkáposztás cucc volt krumpligombóccal. Jól bekajáltunk, meg iszogattunk-beszélgettünk egész éjszaka. Megtudtunk pár érdekes tényt is a mexikói és az indiai kultúráról a beszélgetések folyamán. A buli végén játszottunk egy jó kis játékot (saját találmányunk). Valaki feldobott egy szót. Pl. Pavlito kitalált egy német szót. Vilo lefordította nekem angolra, én spanyolra Jázminnak, ő pedig franciára, aztán fordult a kör, amikor francia-spanyol-angol-német irányba játszottuk a játékot. Amúgy Jázminék mondták, hogy egész jó a spanyolom, aminek örülök :) Már csak gyakorolni kéne többet, meg tanulni a szavakat... A végén annyira beleszaladtunk az éjszakába, hogy a vonatokat szépen lekéstem, úgyhogy ottragadtam Vilonál, és a kanapén aludtam. 

Vasárnap reggel Vilo főzött egy jó kis reggelit, beszéltünk egy jót, aztán én indultam a Marzillire, hiszen találkoztam Sarahval és Noémivel. Most "olasz lakomát" tartottunk, hiszen Noémi félig Olasz félig Francia (kulturálisan meg harmadrészt Angol :) ). Isteni articsókás-kapribogyós (azthiszem az volt)-gombás pizzát ettünk, majd igazi tiramisu volt a desszert. Az ebéd után elmentünk, és sétáltunk egy hatalmasat a "dunaparton", egészen az állatkerten túlig. Az időnk gyönyörű volt, mert 20 °C és ragyogó napsütés. Összesen a hétvégén több mint 10 km-t sétáltam, ami nem rossz, főleg, mivel a héten nagy kajálások-italozások voltak ismét. Este pedig felvettem itthon egy nótát. A minőség most sem jó, de hát ez van, az alábbi link alatt lehet szörnyülködni, ha valakit érdekelne: http://www.youtube.com/watch?v=FsKj1qdbyx0&feature=g-upl

Vilo főzöcskéz (és külön gondolt a vegákra is, mivel volt jópár )

Készülnek a gombócok

Ez a nemvegetáriánus változat

Hien

Pavlito

Jázmin és Bhadra

Noémi és Sarah

Ollóval a legegyszerűbb pizzát vágni :)

Noémi feldíszítette az asztalt a környéken található őszies levelekkel

Mittä vittua... Konnektor a plafonon :) Állítólag van olyan villanykörte, ami  egy villanykörte és be lehet ide dugni...

Jó nagy van neki

Az Aare ősszel is gyönyörű

A kis séta

105-110.nap: Egy kis labor baleset, és egy hétvégi magyaros lakoma

2012. Október 10-15

mottó1: Két srófhúzó között egy havasi gyopár és négy piros kémény jelentése: „Mindnyájunkat érhet baleset…”

mottó2: „Vannak, akik előre szeretnék tudni, mi kerül az asztalra; de akik a lakomát készítik, inkább titokban tartják: mert a csodálkozás hangosabbá teszi a dicsérő szavakat…”

Az elmúlt hét is rengeteg munkával telt, úgyhogy semmi különösebb érdekesség nem történt a hét közepe táján, cserébe annál több a hét vége fele közeledve.

Péntek reggel egy kisebb baleset történt a laborban, de szerencsés kimenetele volt a dolgoknak. Egyik kollega összetört egy öt literes üvegedényt, benne kb. 3 liter Káró savval (ami tömény kénsav és hidrogén peroxid keveréke). A sav ráömlött a srác mindkét lábára, meg természetesen szétfolyt, a fél labort beterítve. Azonnal nadrág le, és bő vízzel mosogatás, meg zuhany. Gáborral elvittük kórházba a srácot. Mivel már rutinos játékos vagyok a svájci kórházakat illetően, ezért lemenedzseltem a srác felvételét. Szerencséjére nem lett semmi komolyabb probléma, köszönhetően annak, hogy gyors volt az intézkedés a baleset után, és nem érintkezett hosszú ideig a bőre a savval (nem utolsó sorban másik szerencséje volt, hogy nem friss sav volt a biliben). Sajnos ilyen balesetek néha előfordulnak, úgyhogy ennek örömére magamra vállaltam a feladatot, hogy jövő pénteken tartok egy rövid biztonságtechnikai előadást a csoportszemináriumon. Elvileg a teendőket baleset esetén mindenki tudja, ám egy kis memóriafrissítés sosem árt.

Szombaton vásárolgattam, meg elmentem a biciklimért a Strandweg-re, hiszen a balesetem óta ott parkolt. Szerencsére teljesen egyben volt, és működőképes állapotban, úgyhogy az Aare partján végigtekerve hazamentem vele. Még a benzinkúton jól felfújtam a kerekeket, megörülve, hogy van végre egy rendes kompresszor, ami nagy nyomást tud bevarázsolni a kerekeimbe. (Ennek fontosságára majd később visszatérek). Délután a fribourgi „El Moreno” (A Sötét), cimborám kérdezte, hogy van e kedvem vele egy pszihedelikus-indie-hipszter partiba látogatni. Hát mondom másra sem vágytam jobban, úgyhogy hajrá. Amúgy aki nem tudná kik azok a hipszterek, azoknak nagyon töményen csak annyit, hogy a pasik úgy néznek ki, mint Nagyapám, a lányok meg általában 70-es évekbeli SZTK-s szemüveget hordanak, akkor is, ha nem is szemüvegesek. Amúgy multikultúrában eléggé jártas 20-on évesekről van szó, akik a felsőközéposztálybeli popularitásukból próbálnak populáris dolgok segítségével kitörni, de mostanság ugyebár ez eléggé trendi. Ez számomra kicsit irónikus, de hát jah, az élet az kemény. Az egyszerű műegyetemista szerintem kinézet alapján csak simán lebölcsészezi őket, mások azt mondják, hogy ők „azok a fiatalok, akik csövesnek ki néznek, de van ájfónjuk” (by. Paul). Szóval vicces társulat, gondoltam, hogy a bluesos öltönyömben nem is fogok nagyon kilógni a sorból. Amúgy lehetséges, hogy Buddha volt az első hipszter a földön, mivel ő azt a nézetet vallotta, miszerint: „Már azelőtt jártam Indiába, mielőtt menő lett volna ellátogatni Indiába.”

Maga a hepöning egy általános iskola atombunkerében zajlott (igen, nem légópince, hanem rendes atombunker, mélyen a földben vastag beton, és vagy 4-5 egymás után következő, fél méter vastag többszázkilós hermetikusan záródó vasajtó. Itt svájcban biztonságban érezném magamat katasztrófa esetén, hiszen kálium jodid tablettám is van ugye, és atombunker is van a közelemben...) Kb. 20-30 emberke gyűlt össze erre a „nyilvános próbára”. Egészen jó kis zenét játszott a zenekar. A koncert végén természetesen nem bírtam magammal, és a zongorista leánnyal elkezdtünk bluest játszani, majd szép lassan az egész zenekar csatlakozott :). A buli után a társaság nagy részével átvonultunk egy közeli country pub-ba, beszélgetni, sörözni, étkezni. Kellemes kis buli volt, és ismét jófej emberkéket ismertem meg, úgyhogy majd velük is még fogok találkozni a jövőben remélhetőleg. Hajnalban hazaérve még oroszországi kedves barátommal tárgyaltunk egy kicsit telefonon, majd lepihentem.

Vasárnap reggel nekiálltam főzni, hiszen meghívtam ebédre Sarah-t és Noémit. Megfőztem egy hatalmas adag ragulevest, meg bekevertem egy jó adag almáspalacsinta tésztát. A palacsintát már a lányokkal közösen sütöttük, megtanultam, hogyan kell „francia módon” olajozni a palacsintasütőt (egészen ötletes és praktikus módja van neki). A magyaros lakoma tiszteletére felbontottunk egy üveg Tokaji Édes Szamorodnit is. El voltak ájulva a magyaros ételektől-ízektől. Jól halálratömtük magunkat a hamikkal, és már elkezdtük szőni a jövőre szóló terveinket. Pl. ha minden jól megy, akkor jövő vasárnap Noémihez fogunk menni olasz lakomára, és bevezetünk majd ilyen hétvégi főzöcskézéseket. A palacsintákat természetesen Édesanyám által készített szilva, feketeribizli lekvárral, és fahéjas cukorral ettük. A lányok a lekvárokat is nagyon dícsérték, úgyhogy érdemes volt azokat is kiköltöztetnem magammal. Az ebéd után néztünk egy jó kis filmet (hát valami fantasztikus, amikor az ember ráköti a laptopját egy batárnagy plazmatévére, és azon sasolja a filmet). A film után pedig elindultunk este a városba, mivel mindenkinek dolga volt még. Sajnálattal konstatáltam a pincében, hogy a bicóm eldőlt (egy másikat is magával rántva), és a hátsó gumim meghalt… Arra a következtetésre jutottam, hogy túlságosan keményre fújtam a kereket tegnap, és az öreg gumi szépen megadta magát. Hát ez van… Ha túl kemény, akkor a gumi könnyen szakad… Úgyhogy vonattal mentem be a városba a lányokkal, majd a Nagy Lehetőségen találkoztam Gáborral. Kiültünk a parkba a szemerkélő esővel nem törődve, és tartottunk egy icipici pálinkakóstolást. Hát hmmm… Gábornak Isteni pálinkái vannak. Pár órát beszélgettünk, majd este hazamentem, mert még matekoztunk-fizikáztunk kicsit Hugommal.

Megint csak kellemes és mozgalmas hétvége volt, sajnos ezek mindig hamar elszaladnak, de sebaj, mert már mindjárt itt a jövő hétvége, már csak 4-5-öt kell aludni :). Amúgy a lányokkal tervezgetünk már pár mókát télre, pl. síelést (Julcsitól kaptam sífelszerelést ajándékba, mert ugye neki Ausztráliában a sivatagban nem nagyon lesz rá szüksége mostanság). Tervezünk továbbá egy szánkózást (szerintem itt nem a klasszikusan vett magyar szánkóra kell gondolni), mivel Noémi nem tud síelni, úgyhogy első körben a szánkó az jó lesz. Itt nagy hagyománya van a szánkózásnak, van is nem messze egy jó hosszú pálya állítólag, és persze mindenki mosolyogva mondja, hogy óvatosan kell, mert igencsak veszélyes játék. Úgyhogy majd figyelnem kell, mert Sarah-val amikor megyünk valamerre, általában mindig történik valami kalandos dolog (bár a duplakéztörésem annyira nem volt kalandos) :D. Tervezünk egy 100 km-es bicó túrát, meg egy hegymászást is, bár azt szerintem majd csak ha jobb idő lesz, mert azok sátras mókák.

Hétfő este van ma, napközben összeállítottam a biztonságtechnikai prezentációt, aztán Viloval, Ilyaval és Gáborral átnéztük-átbeszéltük az egészet, hogy még miket írjak bele. Hazaérve vacsiztam egy jó nagyot, aztán lassan szerintem szundi üzemmódba kapcsolom magamat, mert valami bújkál bennem,és kívételesen nem a kisördög talán. Mondjuk meg is értem, hiszen kint 4 °C környékén mocorgott a táj, és hát egy szál pulcsika az már lehet, hogy nem eléggé melegít…

A képekért ismét köszönet Noéminek, és ezúttal is gratulálok az első dobálós palacsintafordításához :)

Szorgoskodás van

Kisebb adag leves, és a negyedik edény is csurig van

Édes Szamorodni...

A Gasztroklub résztvevői

Almáspalacsint a lekvárok társaságában

Valaki elbújt... :)

103-104. nap: Svájci hamik

2012. Október 8-9

mottó: "Tudod miért fontos a finom étel? Összehozza az embereket, bárhonnan származnak is. Mindenkit barátságossá tesz, és mosolyt csal az arcára."

Hétfőn munka után Gáborral és Zolival átmentünk Fribourgba, mivel Matyi meghívott minket egy közös vacsorálásra. Fribourg amúgy egy kisebb város kb. 30 km-re Berntől. Itt svájcban az a vicc, hogy egyik városban még németül beszél mindenki a táblák az emberek, és odébbvonulsz 10 km-t és máris csak franciául ért mindenki. Még délelőtt kérdezte tőlünk Matyi, hogy milyen vacsorát szeretnénk? Magyarosat? Indiait? Ázsiait? Olaszt? Aztán mondtuk, hogy legyen valami spéci svájci, mert azt még úgy sem nagyon ettünk (fondün-sajtos kajákon kírül). 

Levesként "Soupe de chalet"-et ettünk elsőnek, amit "Fribourgi leves"-nek nevez a művelt francia. Ez tulajdonképpen egy zöldségleveshez hasonlít, spenót, gomba, krumpli, tészta (és a magyarok kedvéért egy kis pirított bacon), és a végén tejszínnel be van kutyulva az egész játék. Az asztalnál még kell bele rakni La Gruyére sajtot (egyik legjobb svájci sajt, bár itt még rosszat nem is ettem igaziból), meg pirított kenyérkockát. Hát a leves kb olyan tömény, hogy a kanál majdnem megáll benne, és Isteni. Matyitól el is kértem a receptet, mert ilyet fogok főzni én is.

Főételként "Émincé de Veau á la Zurichoise"-t vagyis "Zürichi borjúragu"-t ettünk, csak magyarosan nokedlivel. Ez pedig borban áztatott borjúhúsból készül, szintén gombásan, tejszínesen. Hát ez is leírhatatlan... 

Desszertként almajam-et és marcipántortát ettünk, majd házi fagylaltot (természetesen ezeket is Matyi készítette). 

Az étkezés mellé pedig "fosókaszilva" szörpöt ittunk. 

Nagyon kellemes este volt, ennyire már rég éreztem teli a bendőmet, pedig azért én is szoktam itt finomakat főzni, de hát a csodás ételnél nehéz abbahagyni a táplálkozás folyamatát.

Kedd reggel felkeltem hajnalban, mivel Julcsi gépe este indult, úgyhogy még reggel munka előtt összefutottunk egy órát beszélgetni. Adtam neki egy kis ajándékot az ausztrál pókok ellen :) Munka után hazamentem, és főztem egy kisebb adag hamit magamnak, majd gitározás-filmnézés után eltettem magamat holnapra.

A képek első felét az interneten találtam, mivel Matyinál elfelejtettünk fotózni, de ugyan így néztek ki amiket mi ettünk. Többit én készítettem laptopwebcam-al azért olyan a minőség amilyen.

"Soupe de chalet" vagyis a fribourgi leves

"Émincé de Veau á la Zurichoise"

Almadzsemm

Marcipántorta, belül Philadelphia sajttal

Eztet már én főztem. Curry-s sültcsirkemell, fűszeres krumplipüré és egy kis párolt zöld segg

Naplemente a szobám ablakából pár napja. Még gyönyörűbb volt, csak mire eszembe jutott, hogy lefotózzam, addigra már "csak" ez látszott... És minden este ezt "kell" néznem, amikor otthon vagyok este...:)

97-102.nap. Jubileum és egy erős zenélős hétvége...

2012 Október 2-12.

mottó: „ Aki fél az alkoholmérgezéstől, az ne igyon mérgezett alkoholt…”

A héten nem nagyon voltam sehol sem hétköznap, mert Gábor betegeskedett, ugyanakkor sok munkám is volt az egyetemen és otthon is, meg zenét szereztem amikor épp nem dolgoztam.

Pénteken volt a kerek 100. napom Svájcban. Az első 100 nap csodás volt, remélem ez csak (akár a nemzetközi helyzet) egyre fokozódik.  Munka után felvettem egy új számot, amit a héten írtam. Este Kata barátommal és két cimborájával videócseteltünk éjszaka.

Szombat este átmentem Julcsiékhoz, hiszen jövő kedden költözik ki Ausztráliába egy 6-9 hónapos időtartamra, aztán a barátai még el akartak tőle búcsúzni. Megint remek kis társaság jött össze, Julcsi sütött Brownie-t amit magyarul fogalmam sincs, hogy kéne mondani, de az biztos, hogy a fő összetevője az kb. 98%-ban csoki, és Isteni. Julcsi továbbá csinált egy koktélt (Gábor azt mondja, hogy ez tipikus németeknél, és „krampampuli”-nak hívják), bár mi nem gyújtottuk meg, és a kpulit asszem megszokás... Az egészhez kell egy jónagy vödör, bele eper, cukor, vodka, bor és pezsgő. Itatja magát a dolog, úgyhogy okosan kell fogyasztani, de nagyon finom. A buli közepén kiderült, hogy Julcsi lakótársának, Tamarának van egy gitárja, úgyhogy akkor mi lenne, ha játszanék egy kicsit? Hát ebből a szokásos hajnalig tartó zenélés-táncolás lett végül is… Reggel egy rövid asszimilálódás után elköszöntem Julcsiéktól, aztán elindultam a bolhapiacra. Amúgy mivel tudom, hogy pl. Julcsi is olvassa a blogomat, ezért itt is "Kívánom neked, hogy érezd jól magadat a kenguruk földjén, és jó utat, biztos utat, benzinkutat" :)
Sarah-val és Noémivel néztük meg az eladó portékákat. A piac amúgy kb. a Verseny utcai piac árúkészletével volt felszerelve, szóval érdekes emberek árulnak érdekes portékákat a használt síszemüvegtől a fröccsöntött kertitörpén keresztül a régi kitüntetésekig mindent meg lehet találni itt, és természetesen alkudni is lehet. Egyedüli különbség a piac igényességében van, itt senki sem büdös, ami valljuk be; nem egy hátrány… Piac után beültünk a piac melletti kávézóba, majd átmentünk Sarahoz csinálni egy sajtfondüt. Háát aki valaha is szerette a sajtot annak ez a gasztronómiai mennyek kapuja. Egy nagy kerámia biliben megmelegítettük a bort fokhagymával és egy kis liszttel, majd hozzáadtuk a két féle svájci sajt keverékét (Gruyére és azt hiszem Fribourgese). Még pár fűszer, és amikor elkészült, akkor az egészet egy „Bunsenégő” felé tettük, és körbeültük. Hosszú villákkal lehet mártogatni mindenféle cuccot a forró olvadt sajtba. Kenyér, alma, szőlő… Ami épp van. Hát Isteni… Ahogy Bodonyfesztiválokon tanultam a kifejezést: „gasztronómiai orgazmus”-t okoz. Persze az embernek ilyenkor nem szabad számolnia a kalóriákat… És természetesen biofiziológiai okok miatt érdemes alkoholt fogyasztani hozzá „Szétcsapatni egy kis fehérborral” :D. A fondüparty után még dumáltunk pár órát, aztán mindenki hazament. Én még otthon fizikáztam a Hugicámmal skypeon keresztül, aztán eltettem magamat szép lassan a jövő hétre.

A képekért köszönet: a Ziglerspital radiológiai osztály munkatársainak, valamint Noéminek és Julcsinak.

Ezt hívja a szaknyelv alkarcsont törésnek

Julcsival megint hoztuk a vicces formánkat.

Nyamiii

No ez meg olyan, mint otthon is szokás, csak mustárral is meg van kenve belülről, meg egy kis olasz sajt is van benne..

Brownie

Glóriák :D

Nem tudom Sarah hogy lát ilyenkor :D

Első fondüfőzésem

Sarah-val és Noémivel

Nyamiiii