mottó: "Betegség teszi az egészséget édessé és jóvá, éhség az elteltséget, fáradtság a megpihenést..."
júli 9
Mai nap volt az első labormunkás
napom. Szakmázni nem nagyon akarok itt a blogon, de majd lesz egy külön szakmai
bejegyzés is azok számára, akiket esetleg érdekel a kémia és a nanotechnológia mélyebb
lelkivilága. A lényeg, hogy 2 különálló témával is megismerkedtem ma, és
egyiket el is kezdtem betanulni. Amúgy itt rendkívül gördülékenyen mennek a dolgok. Nincs
csipeszem-tollam-füzetem? Lemegyünk az ausgaben-re (anyagkiadás), mondom, hogy mi kéne, és
egyből adják. Így került a kezembe 1 perc leforgása alatt az összes szükséges
cucc a munkámhoz… Csipeszt szeretnék? Levesznek a falról egy kb 20 különféle csipeszből
álló táblát, és válasszam ki, hogy melyikek kellenek, persze előtte próbáljam
is ki, hogy tetszik e, és akár az összesből kérhetek (itt nem kell 10 féle
papírt kitölteni, 40 emberrel aláíratni, és várni 2 hónapot, mire megérkezik
egy tekercs cellux…). Van itt a raktárban minden. Műanyag doboz a dolgaimnak,
100 féle füzet, tollak, alkoholos (abból is sok színben kaptam), csipeszek,
elemek, vegyszerek, minden féle kellékek a munkához. Szerintem egy
laborkatalógus és egy komplett ápisz megirigyelhetné, amit itt 5 mp alatt
előrántanak. És nekik teljesen mind1, hogy épp egy főzőpohárra vagy egy
laposelemre van szükséged… Egyedül a laborköpeny beszerzés ütközött eddig
nehézségekbe, mert egyszerűen itt nincs a méretemben. Már múlthéten leadtuk a
rendelést, de lehet, hogy az egész országban sincs ekkora méretekkel rendelkező
ember, mint én… Mondta a professzor úr is, hogy hát igen, hollandiában könnyebb
dolgom lenne köpenybeszerzést illetőleg, de hát, ami késik, arra várni kell.
Amúgy ma egész nap bicegve mentem, mert a tegnapi 15 km-t még nagyon érzi a
talpam. Cserébe ma kitaláltam, hogy hétvégén letolok egy 45-50 km-t szombaton,
ha jó az idő. Szerintem első 20 perc után szidni fogom magam, hogy hogy kezdhettem
bele ilyen nagy marhaságba, de hát az élet az kemény. Ha nem halok meg, akkor
meg vasárnapra is már tervbe van véve egy laza 40km-es kör… Majd meglátjuk.
Amúgy ma is megkóstoltam egy újabb sajtot (gyűlnek az infók a sajtimádók számára).
Aztán este sütöttem tészás-zöldséges-csirkehusit, és a tetejére olvasztottam egy
másik nagyon finom sajtot (azt hiszem most a hűtőben 3 féle sajt van, amikről
eddig nem is hallottam, és egyik jobb mint a másik). A trappista amit otthon
lehet kapni, az ezek után a „sajt szerű készítmény” kategóriában szerepelhet
maximum (sajnos, pedig szeretem nagyon).
Nagyon hamar bele lehet szokni ám
ebbe az életbe. A gyönyörű helyek, a mindenhol segítőkész, békés, nyugodt
emberek, a frisslevegő, a nyugalom, a tájakról meg a kajákról nem is beszélve…
Persze sokat jár az agyam az otthon hagyott dolgokon is…
Amúgy észrevettem
magamon, hogy már rögtön reagálok angolul sok esetben és már magyarul végig se
fut az agyamon, hogy mit is akarok. Csak ez a fránya svájci nyelv ne ragadna..
A végén még megtanulom valamilyen szinten. Ma nem készült sok kép, mivel munka
volt ezerrel, de azért 1-2-t sikerült csinálni, főleg az étkezésekről...
 |
| Boltba menet mindenhol csak a lila |
 |
| Ezt a kínai kollegák hozták. Nem tudom micsoda, valami tésztába tekert cucc, fogalmam nincs mi volt belül, de fini volt |
 |
| Szolid ebédem |
 |
| Vacsim. A beleolvasztott Raclette sajt valami istenivé varázsolta |
 |
| Naplemente a szobám ablakából |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése