A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 25-26.nap Szerelem szerelem, a biciklit szerelem...

2012 Július 22-23

mottó: „Ha ideges, vagy zavart vagy, próbálj nevetni magadon”

Vasárnap napsütéses reggelre ébredtem, úgyhogy szép lassan neki is álltam a dolgos napomnak. Sütöttem finom pácolt husit, csináltam hozzá krumplipürét, aztán ebéd után, koradélután találkoztunk első svájci barátommal :) Már két hete ismerjük egymást, csak eddig még nem meséltem róla. Mivel eléggé sok mindenben hasonló az érdeklődési körünk, ezért nagyon jókat tudunk beszélgetni zenéről, sajtokról, utazásokról, világbékéről, nem utolsó sorban mindketten gyakoroljuk a nyelvet is, úgyhogy nagyon szuper. Kiültünk az óvárosban egy parkba a fűre, és gitároztunk, beszélgettünk. Amikor tovább álltunk, akkor több ember is odajött, hogy jajj maradjunk még, mert nagyon tetszik mindenkinek a zene, és mi lesz velük a zeném nélkül? :D Nevettem egy jót, és mondtam, hogy majd „next time”, de mindenesetre jól esik, hogy ez már a második alkalom, amikor vevőek a svájciak és a nem svájciak a bluesomra. Szásával (egyik orosz kollegám) beszéltük is még egyik este, hogy most héten itt lesznek orosz zenész cimborái aztán összehozunk valami mókát a hétvégén. Szép lassan a zenei élet is be fog itten indulni, aztán jönnek majd a koncertek is. Aztán a park után átmentünk Anjával egy hangulatos kis kávézóba még pár órát beszélgetni, aztán hazatekertem.

Hétfő reggeli kelésem nem volt valami túl felemelő, mivel az éjszaka nem tudom miért, de nem aludtam valami jól. Aztán jött a feketeleves, elszakadt a biciklimen a lánc menet közben… Leraktam egy parkoló melletti parkos részen, aztán rohantam be az egyetemre. Pont jött egy busz, úgyhogy felpattantam rá, csak jegyet nem sikerült vennem (el ne áruljátok senkinek… Itt az ember nem bliccel!). Egész napos kísérletek és mérések is leszívták az agyamat, úgyhogy nem indult valami fényesen a hét, de hát lesz ez még így se, gondoltam én. Munka után elszaladtam az „OBI”-ba amiről már meséltem, hogy vegyek egy új láncot a cangára. A bicikliosztályon levő hölgyön kicsit sem érződött a mélyebb fajta szakértelem a kerékpárok lelkivilágával kapcsolatban, és mindehhez svájci nyelvre korlátozódott tudás társult. Sikerült keríteni egy másik hölgyet, aki beszélt angolul, úgyhogy ketten szakértették a láncokat :D. Aztán végül is javasoltak egy láncot, de egy teljesen másikat vettem meg egy német emberrel németül történt tárgyalásom folyományaként (és utólag kiderült, hogy jól döntöttem). Ezek után elindultam a kerékpárom lelőhelyére, és itt ért egy kis meglepetés :D. Valakit zavart, hogy a fűre tettem, ezért szépen fogta a cangát, és odébb tette a betonra. Amúgy okosan pont egy bicikliszerelő mellé parkoltam be reggel, hogyha nagy gond lenne, akkor igénybe vegyem a szolgáltatásokat (csak persze a bicóboltban van egy párszoros szorzó az „OBI”-hoz képest árilag). Nyakig olaj lettem, de sikerült feltenni a láncot, és megkérdeztem a szerelő srácot, hogy így jó lesz é. Annyira segítőkész volt, hogy hozott szerszámokat, ki vett egy láncszemet, merthogy túl hosszú a lánc, aztán megcsinálta, és még kezemet is meg tudtam mosni a műhelyében. A segítségért nem kért egy petákot sem, és mondta, hogyha bármi gond lenne, akkor másnap nyugodtan menjek vissza, és orvosoljuk. Nemhiába, kedvesek errefele az emberek. Elmentem Aldiba, ahol pedig kőkemény (igen, jól olvassátok) 720 forintért sikerült megvennem azt a km órát a bicóra, amit már rég kinéztem, és mindenhol 3-4ezer környékén kezdődik (kiírja a hőmérsékletet, az időt, az égetett kalóriát, a megtett utat, hogy mennyi CO2 kibocsátásom lett volna kocsival… Szóval nagyon frankó, és ráadásul félig napelemről működik). Úgyhogy estére nagy volt az öröm boldogság néhány apró bosszankodástól eltekintve. Bele is kezdtem este egy vers meg egy új dal írásába, majd egyszer talán a nagyérdemű is meghallgathatja TeCsőn, ha elkészül…