A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 59-60. nap: Egy kis fejszellőztetés és 2000!

2012 Augusztus 25-26

mottó: „Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt, az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja lenne.”

A 100 méteres elmefuttatás után úgy éreztem, hogy nem tudok itthon ülni, úgyhogy felszálltam egy vonatra, és leléptem egy kicsit fejet szellőztetni. Első körben Avenches-be mentem (Artur cimborám tanácsára). Ez egy icipici falvacska a murteni tótól pár km-re. Kicsivel több, mint 3000 lakosa van, akiknek kétharmada franciául beszél , a maradék németül ,portugálul, olaszul, és kereken 1 darab ember beszél romans nyelven (a rétóromán egyik nyelvjárása). Sok pajtása lehet annak a bácsinak :) Mondjuk én szótértenék vele talán latin múltamból kifolyólag. A falvacska (vagy városka) arról híres, hogy a kelták alapították, de a rómaiaknak is fontos állomás volt ez. Erről mi sem ad nagyobb tanúbizonyságot, mint hogy a világ második legnagyobb amfiteátruma itt található (a római a legnagyobb…).Ezen kívül itt született Ernest Failloubaz, aki az első svájci repülőgép pilóta volt,és 1910 környékén saját építésű gépével szállt fel. A másik nagy híresség pedig Henri Guisan generális, aki a svájci csapatok legfőbb vezére volt a második világméretű öldöklés alkalmával (ő készítette elő a svájci hadsereget egy esetleges német invázió kivédésére). A település valami fantasztikusan néz ki, jó volt itt sétálni egyet. Természetesen a boltban elő kellett venni a francia tudásomat, mert itt csak azt beszélték. Még jó, hogy nem vagyok elveszett ember…

Avenches után átmentem Murtenbe. Ez is egy nagyon aranyos városka egy nagy tó partján. Az óvárosban remek utcazenészeket hallgathattam (Klezmer és sramli. Errefele ilyen klarinétos tangóharmonikás muzsika a divat. Hmm tangóharmonika. Úgy volt, hogy majd kipróbálok egy szép régi hangszert még otthon, de aztán mégse adott rá lehetőséget az élet… Előbb utóbb be kell szerezni egyet, bár még más hangszerek is a kívánságlistán vannak xd). Az óváros és bevásárlás után lebattyogtam a „balatonpartra”. Kis séta után lecsüccsentem egy fa árnyékába a törzséhez dőlve egy kis söröcskével, és József Attilát olvastam estig. Amikor svájci sört iszok, mindig eszembe jut Vilo barátom mondása:

„Tudod, hogy készül a svájci sör? Vesznek cseh söröket és felvizezik…” Amúgy van benne valami, mert bár %-ban rendbe vannak, de az ízük eléggé lájtos, én is inkább a német söröket preferálom errefele. (Nem kell mindenhez tökéletesen érteniük ezeknek a jónépeknek :), majd főzök én itt jófélét ).

Este volt egy megbeszélésem az egyetemen a professzor úrral (igen, szombat este pfff),majd összefutottam Arturral, de mivel eleredt az eső, így hazajöttem, és reggelig kergettünk denevéreket meg beszélgettünk barátokkal.

A vasárnap pihengetéssel, filmnézéssel, és random lelkiesőkkel telt. Holnap reggel meg irány a kórház, és minden kiderül! Vagy mindenki derül, úgyhogy lehet szorítani…

Amúgy elértük a 2000-es látogatottságot!! CSAK ÍGY TOVÁBB!! KÖSZÖNÖM! Az országlista is szépen bővül, Magyarország, Svájc, Svéd, Holland, Francia, Orosz, Kanada,USA, Ausztria, Németország, Izland, Anglia, Izrael, Hong-Kong is felkerült már többek között. A furcsa böngészők versenyében pedig most az NS8, az Iceweasel és a FBSV nyert egy hangszórót, egy kitűzőt és egy zoknit.

Ja igen, és megtudtam, hogy miért van annyi depressziós ember Magyarországon (meg külföldön). Ugye hogy is hívják a hazaföldet? Magyarország. Rövidítve: MO. EJTSD: EM O

Nincs több kérdésem!

forrásmegjelölés: Az alábbi fotókat az internetről szereztem, mivel fotómasinériám még mindig darabokban. Reklamációt és feljelentést elfogadok, de úgy sem érdekel (bár EMO-n az új törvények értelmében ezzel most bűncselekményt követek el...)