A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 43-44. nap: Fürödjünk szökőkútban

2012 Augusztus 9-10

mottó1: "Néha el is felejtem milyen csodákat tud tenni a nevetés..."

mottó2: "A hangszínt a hanglétráról festik a hangfalra..."

Csütörtökön munka meg egy kis gitározás volt (fülfájdalmam szerencsére elmúlt már).

Úgy gondoltam, hogy megírom a bejegyzésemet a bankról amit ígértem már, de a péntek annyira mozgalmasra sikeredett, hogy inkább azt mesélem el. Ja igen, egy érdekes adalék eszembe jutott. Itt divat az, hogyha vásárolsz, és mondjuk csak egy kenyeret vagy üveg vizet vettél, akkor a kocsisok a sorban maguk elé engednek, hiszen minek várj rájuk? Érdekes és kellemes mentalitás... Nem akarok bezzegelni, h másfele hogy mennek a dolgok... :S Persze itt sem mindig van ez, de itt velem már 3-4szer előfordult ami 1,5 hónap alatt azért nem rossz... Otthon ilyen egyszer sem fordult elő 28 év alatt...

A munka eléggé stresszes volt, mert nem mindig könnyű a kutató élete, de meló után elmentünk a kollégákkal sütögetni a közeli erdőbe. Csináltunk mindenféle sült husit, rákot, halat, kolbászt, meg persze volt mindenféle pisztácia meg rágnivaló. Az egész szervezésért köszönet illeti Akyjoshi és Michael kollegákat. Jópár munkatárs felesége is csatlakozott a partihoz, sokat nevettünk, jókat beszélgettünk, aztán este fél10 körül visszamentünk az egyetemre (leraktuk a megmaradt szenet, meg elvittük a szemeteket a szelektív gyűjtőbe). Gyorsan lecsekkoltam a világ történéseit, aztán Vilohoz mentünk, ahonnan 4en lebicikliztünk a parlamenthez (2 biciklivel :D). A parlamentnél gitároztam kicsit, aztán megvártuk Pavlito-ékat és mentünk jobbra balra a városban. Épp most van itt a Buskers fesztivál, ami annyit tesz, hogy az óvárosban van kb. 1000 színpad, és mindenféle utcazenészek játszanak (sajnos én nem tudtam jelentkezni, mert már februárban teltház volt az összes színpadon). Viloval elvesztettük a többieket a tömegben, de ez kisváros és összefutottunk más kollegákkal. Vilo hazament éjfél körül, mert hétvégén indul Prágába egy konferenciára, én meg mászkáltam a színpadok között... Hogy mennyire vicces emberek ezek, láttam 3 fiatalt, akik egy szökőkútban fürödtek az egyik színpad mellett. Odamentem, hogy lefotózzam őket, minek örömére kérdezték, hogy "nem jössz bele?" hát mondom, hogyaviharbane, úgyhogy gyorsan beugrottam én is a szökőkútba. Utána esett le az állam, mert egyik leány kérdezte, hogy ááá tényleg, Magyarországról jössz? és a Fonyó Zsoltot ismerted? Namármost aki nem tudná, Fonyó professzor úr tanította a vegyipari műveleteket a BME-n, és természetesen ismertem. Pár éve halt meg. Kiderült,hogy a lány szülei jóban voltak vele, és sokat nyaraltak náluk MO.-n... Kicsi a világ hihetetlenül. Később átmentem a Lisamis-hoz, ahol beszélgettünk még 1 órát 2 svájcival, aztán hajnalban hazatekertem. Hát valami fantasztikus volt ez a fesztivál (szombaton is megyek ennek örömére). Mindenki vidám, a zenék nagyon jók (sok itt a country :)), és sok hasonló őrült van, mint én... :) Ja igen. Egy újabb érdekesség. A fesztivál maga ingyenes, de lehet "támogatni". Pár frankért vehetsz nyomtatott műsorfüzetet, ami mellé kapsz egy karszalagot is. Okos ötlet, és mily meglepő, itt sokan meg is veszik, hiszen így jövőre is lehet majd fesztivál. Meg persze a színpadoknál is dobálják rendesen a pénzt a kalapokba.