2012. december 2., vasárnap

155-158. nap: Agyhaláltábor, és filmnézős házibuli :)


November 29 – December 2

mottó: „Aki egy állásra pályázik és nem ért egyet a jövőbeni munkaadójával, az vagy bolond, vagy elvei vannak…”

Csütörtökön reggel furcsa érzés volt a bicómat tekerni az utolsó 100 méteren egyetemre menet, de nem értettem mi a probléma. Ebédszünetben jöttem rá, hogy azért volt fura, mert egy iszonyatosan aranyos kis éles csavarka beleállt a gumiba, kiszúrta, és ebédre már szépen le is eresztett, úgyhogy megint lehet majd szerelni :). Munka után busszal rohantam a koripályára, mert már vártam nagyon, hogy végre egy kicsit sportolhassak. Christian, és Kinga már ott voltak, egy jót koriztunk meg beszélgettünk, és persze jó forró teát szürcsölgettünk, amikor megálltunk pihenni kicsit. 10 alkalmas bérletet vettem, úgyhogy amikor még lesz időm, akkor megyek mindenképpen. Korizásból hazaérve egy jó hosszú beszélgetést folytattam le egyik barátommal, úgyhogy pénteken reggel eléggé fáradtan sikerült munkába menni.

Pénteken volt egyik kollegánk diploma védése, volt csoportszeminárium, rengeteg munka, és este egy másfél órás agymosás… Ugye már múltkor megénekeltem, hogy állandóan terveket kell írogatni. No, ma megkaptuk a totális agyevakuálást. A végére már eléggé elfogyott a türelmem, és párszor vissza is szóltam, és még az volt a szerencse, hogy mély-levegővel nem mentem bele egy vitába arról, hogy mi viszi előre a tudományt és a világot, és mi a totális időpocsékolás. Van, akik szerint a mérnökök nem viszik előre a világot. Végül is, ha jól sejtem most ezt a blogot is mérnökök által kifejlesztett eszközön pötyögöm, mindjárt feltöltöm a mérnökök által fejlesztett kütyüről a képeket, aztán kimegyek mérnökök által fejlesztett mikróban valami kaját melegíteni, és gondolom most csak azért nem esik a hó a fejemre, és azért nem fázok, mert a mérnökök csináltak valami felesleges dolgot, és pl megtervezték a házat meg a fűtést. No mind1, megtudtuk, hogy mérnökökre nincs is szükség a földön. Egyszer kétszer már tényleg nem bírtam csak bólogatni, és elég élesen visszaszóltam, amire mindenki csak pislogott, mint hal a szatyorban, hiszen a droidoknak általában; kuss a nevük… Nekem nem… Ja amúgy ezen kívül megtudtuk, hogy egy kísérletes nap az legalább 10 óra mérésből kell, hogy álljon, és persze hétvégén is lehet dolgozni, sőőt nem csak hogy lehet, hanem erősen javallott is. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy az ember nem pénzért dolgozik, és ha este 7kor elmegy korcsolyázni több mint 9 óra meló után, az botrányos, hiszen nem azért van itt az ember, hogy szórakozzon… A totális agyleszívás után már alig vártam, hogy leléphessek. Hazaszaladtam lezuhanyozni, majd indultam is vissza a városba, mert Irinához voltam hivatalos egy filmnézős-kajálós estre. Időközben megérkezett a svájci SIM kártyám is postán, de a mobiltelefonálásról majd egy másik bejegyzésben bővebben. A buli ismét nagyon jól sikerült, Irina csinált salátát, valami fasírt szerű golyókat szósszal (isteni volt), meg voltak husis meg édes sütik, Kinga is csinált nagyon fincsi tojásos salátát. Vacsora után toltam egy koncertet, a végén persze megint táncoltak az emberek :). Később megnéztünk egy vígjátékot, majd a társaság egyik része hazament, mert másnap mentek Zürichbe, egy nagy bálba. Mi még elkezdtük nézni a Bárányok hallgatnak-ot, de mivel mindenki kb. bealudt, ezért abbahagytuk, én meg hazabicóztam (Ulmastól van egy kölcsöncangám, ameddig az enyém a boxutcában pihen). Pár napos alig alvás után mégse sikerült aludnom, reggel 8ig volt ismét beszélgetés… Természetesen naívan még azt hittem péntek este 6kor, hogy most legalább 48 óráig nem kell a munkával foglalkoznom.. Hát azért szombat hajnalban csak küldtek nekem munkával kapcsolatos emaileket, amik felettébb boldoggá tették ismét a reggelemet…

A hétvége hátralevő részét pihengetéssel, filmnézéssel, meg agyregenerálással töltöttem, hiszen mindjárt hétfő van, és rengeteg dolgot kell megcsinálnom a héten (meg persze a csodás tervet is be kell fejeznem). Ezek a tervek amúgy pont úgy hiányoztak nekem, mint malária a lepratelepre... Amúgy gyönyörű lett a táj, mert szombaton leesett egy szép kis hó, úgyhogy most fehérség borít mindent.



Christian és Kinga



Hehe


Házigazdánk


Nyamiiii

Eszter is gitározgat

Ez valami népi hangszerecske furcsa hangolással



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése