2012. December 9-14
mottó: „Vannak pillanatok, amikor a fáradtság a részegségre hasonlít”
Vasárnap éjszaka nem igazán sikerült az alvással foglalkoznom, amit természetesen egyetlen percig sem bántam meg, csak cserébe hétfőn egész nap zombi módjára olvasgattam a szakirodalmakat. :)
Keddre virradóan már sikerült a napi átlagot 2,5 órára feltornáznom. Amúgy ezek a napok azzal teltek, hogy megpróbálom átlátni azt a párezer oldalas szakirodalmat, ami számomra teljesen új témaköröket jelent (és amiből pénteken majd egy 60 perces előadást kéne tartanom)… Érdekes, és mókás lesz. Amúgy a nap folyamán sok érdekes dologra derült fény a világ különféle részeiről, de hát az élet az kemény. Este hazamentem, leszerveztem az immáron 5. karácsonyi blues estemet Budapestre, gitároztam kicsit, majd ledőltem aludni eléggé korán, de aztán mégiscsak virrasztani sikerült újfent :).
Szerdára az átlagalvás, már 4 óránál járt (nem is rossz). Reggel mínusz 16 fokra keltem fel (mármint kívül volt annyi:) ), úgyhogy a bebicózás az egyetemre, annyira így már nem volt buli, de hát nem kívánságműsor ez. Egész nap a laborban dolgoztam, aztán este fáradtan mentem haza, egy jó kis vacsora, aztán vártam az Álmaimat.
Pénteken megvolt az utolsó nagy megmérettetés, egy órás előadást tartottam ugye, jó kevés alvás után a csoportnak. Egészen jól sikerült ahhoz képest, hogy a két téma teljesen új volt, amiről az előadás nagyobbik felét tartani kellett... Természetesen nagy segítségem volt, hogy Ilya kollegával előző este kicsit átbeszéltük azt a két tékakört, hogy pontosan miért is piros a télapó kabátja, így pénteken könnyebb volt a dolog. A professzor úrnak nagyon tetszett, de természetesen az előadás után máris kérte tőlem a következő feladatot, amit még karácsony előtt mindenképpen csináljak meg (héé ember, fél óra és szabadságra megyek), nembaj, karácsony előttre még azt csináljam meg. Megcsináltam. Hazamenve egy üveg borral ünnepeltem, hogy túléltem ezt a fél évet a munkában, és hogy most pár hét pihenés következik, mielőtt ismét felszállnék a hajóra...
No, akkor, mint ahogy már megígértem előre, essen egy kis szó a mobiltelefonálási, és vasúttal történő utazási lehetőségekről.
Svájcban rengeteg cég van, amelyik havidíjas, és feltöltős SIM kártyát kínál. 3 nagy mobilszolgáltató van, a Swisscom, az Orange és a Sunrise. Az összes többi cég is ennek a 3 óriásnak a hálózatát használja az országon belül. A „fapados” társaságok például a Migros, Aldi, Coop, Mucho, Yallo, Lebara és az Ortel. Igazándiból egy svájci számot beszerezni egyáltalán nem ütközik különösebb nehézségbe, csak be kell menni egy mobilos boltba, kiválasztani a hatalmas választékból, hogy mit akarunk, és a svájci személyi/útlevél/EU-s személyi alapján pár perc múlva már kezünkben is van a kártya. Természetesen készülékkel együtt is lehet új számunk. Általánosan azt tudom elmondani, hogy ha SIM+készüléket veszünk, akkor a készülékért kb 1000-2000 forintot kérnek el (az alap 100 éves Nokiáért pl.), de természetesen határ itt is a csillagos ég, ha olyan telefont szeretnénk, amelyik hátat masszírozni, meg betont keverni is tud, akkor mélyen a pénztárcába kell nyúlkálni. A tarifacsomagok terén is hatalmas a választék. Én mindenkinek azt ajánlom, hogy gondolja végig, hogy kb. mennyit fog külföldre telefonálni, mennyit Svájcon belül, mennyi smst akar írni, és mennyit akar esetleg az észbukon lógni a telefonjáról. Én hosszas tanulmányozás után arra az elhatározásra jutottam, hogy a Lebara nevezetű cégnél teszem le a voksomat. Ennek több oka is van. Bár első ránézésre a tarifáik drágábbak, mint a többi szolgáltatónál, viszont rengeteg kedvezményt adnak. Amúgy svájci szolgáltatóknál az a vicc, hogy majdnem az egész földet rendkívül kedvezően lehet hívni. Magyarországi mobilt pl: 30-66 forint között hívja az ember szolgáltatótól függően percenként, smst 18-23 forintért lehet küldeni szintén majdnem az egész világba, általában hálózaton belüli telefonálás az vagy ingyenes, vagy nekem pl. 6 forint percenként. Másik svájci mobilt hívni kicsit drágább, általában 60-80 forint között van, bár én mivel ügyes voltam a jövőben majd 30 forintért hívom a helyi mobilokat. Másik érdekesség, hogy a sim kártyák sok szolgáltatónál ingyenesek. Van ahol meg mondjuk 3000 forint, de helyből 5000 lebeszélhető róla, persze van olyan cég, amelyik kőkemény 1000 forint körüli összeget elkér egy itteni számért cserébe. Szóval, ha valakinek svájci számra lenne szüksége, ne habozzon, mert rendkívül kedvező árakon tud telefonálni innen szerte a világba, kártyájának feltöltését kb. minden sarkon meg tudja ejteni (pl az ÖSSZES vasútállomásnál a jegy automatából is fel lehet tölteni őket pár kattintással, továbbra posta, és majdnem az összes „CBA”-ban is (hacsak nem valamelyik nagyon speciális vállalatot választottuk).
Svájcban a vasút egy rendkívül fejlett és felettébb igényes közlekedési módozat, nem hiába még a milliomos üzletemberek is rendszerint ezt használják a hétköznapi utazásaik során. 4888 km-nyi vasútvonal van, és ezeken szinte bárhova el lehet jutni az országon belül. Érdemes megjegyezni, hogy a vonatok itt tiszták, pontosak, gyorsak, kulturáltak, kényelmesek. Helyjegyet még az IC-re sem kell váltani. Megoldják, hogy el tudják szállítani az embereket. (Pl. a genovai reptérre menő IC az kb. 120 méter hosszú, és EMELETES…) Itt késés nem igazán fordul elő, nagyon extrém esetben pár perc, de akkor is sűrűn bocsánatot kérnek. Maga a vasút rendkívül drága, de cserébe az ember minőséget kap. 20-30 km-es távolságra kb. 3500 forint egy irányba a jegy, az ország másik felébe eljutni (Locarno, Lugano pl.) az már majdnem 20ezer magyar pénzbe kerül egy irányba. Természetesen vannak kedvezmények, és különböző utazási kártyák. Bárki kiválthatja például a „félárú” bérletet, ami annyit tesz, hogy kb.40ezer forintért cserébe kap egy kártyát, amelynek használatával egy teljes évig fél áron lehet jegyet váltani. Ez első hallásra rendkívül drágának tűnhet, ám ha az ember összesen csak évente 3-4* utazik el valahova az országon belül kicsit kirándulni, akkor már megérte. Emellett van „szuperkedvezményes” jegy, amit pár nappal az indulás előtt lehet megváltani. Természetesen ezeken felül is van mindenféle érdekes kedvezmény kártya (pl ami nagy kedvezményt ad minden hétköznap reggel 9 után, meg amelyik este 5 után jó… :)) A vasúti várók is igényesek, tiszták, a jegypénztáraknál kedvesek (és beszélnek legalább 2-3 nyelvet, nem úgy, mint otthon, ha jön egy turista, és a pénztáros meg emint szól: „hova b*zdmeg?”) . Természetesen van első és másodosztály, és itt valóban látni a különbséget (ami nem csak annyi, hogy a gagyi műbőr ülésre ráhúznak egy iszonyatkoszos vörös fejtámlahuzatot..). Annak ellenére van különbség, hogy a másodosztály is rendkívül kényelmes és igényes. Szóval összességében itt érdemes a vasutat igénybe venni, senki sem fog csalatkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése