A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 89-96. nap: Egy kis hegyi túrázás

2012 Szeptember 24-Október 1.

mottó1: „Hegyet alulról, templomot kívülről, kocsmát belülről”

mottó2: „Szellemek közötti érintkezésben ismeretlenek a tér és az idő korlátai..."

Mozgékony hét áll megettem ismét, csak a fontosabb eseményeket szedem össze.

Hétfőn megérkezett (tulajdonképpen már vasárnap éjszaka, de csak hétfőn találkoztunk) Gábor kollegám Budapestről, és nagy örömömre hozott nekem egy kis csomagot. A csomagért külön köszönet Peti barátomnak, aki fáradtsággal és BKV-val nem törődve beszerzett 1-2 nélkülözhető és 1-2 nélkülözendő szajrét számomra.

Kedden munka után Gáborral és Zolival elmentünk csavarogni a folyó túloldalára, ahol még egyikünk sem nagyon volt. Láttunk egy múzeum kastélyt, meg sűrű esőcseppeket, úgyhogy inkább egy parkban telepedtünk le egy öreg odavas fa lombernyője alatt beszélgetni.

Szerdán voltam utoljára a terapeutánál mint „beteg”, edzettünk egy jót, és megbeszéltük, hogy a maradék problémákat majd milyen gyakorlatokkal tudom már otthon orvosolni. Este hazaérve nekiestem főzni egy hatalmas adag ragulevest. Kb. 8-9 literre sikerült most, és isteni lett ismét. Ezt sem tudom megunni.

Csütörtökön munka után hazarohantam és felvettem azt a számot, amit a héten írogattam esténként. Szép aranyos-kedves kis delta blues lett aktuál-szituációs dalszöveggel. Az ihletet egy kedves ismerőstől és egy régesrégi gospel által kaptam, úgyhogy ennek örömére írtam egy teljesen új szöveget, és átírtam a zenét is :)

Vasárnap reggel Gáborral elmentünk a Jura hegységbe túrázni egyet. A természet kegyes volt hozzánk, mert bár iszonyatos köd telepedett a tájra, de kellemesen hűvös kiránduló idő volt, és az esőt is megúsztuk egész nap. Valami fantasztikus az a hegy (is). Egyszer már ugye voltam itt kirándulni, csak akkor nem tudtam, hogy merre kell menni, úgyhogy akkor a legrosszabb (erdőben meredeken felfelé több km-es) utat választottam, most viszont körbementünk az egész hegyen. Felmásztunk a gerincre, majd azon végig. Egyetlen egy rész volt, ahol páran hülyét kaptak volna (én is kicsit bemajréztam), ahol ugyanis egy 10-20 méteres sziklaperemen kellett végigvergődni, jobbra 700 méteres szakadék, balra "csak" 10-20 méter... Maga a perem nem volt nagyon keskeny, de azért akiben van egy kis tér(d) iszony, az azért kapaszkodik rendesen. Még jó, hogy a ködtől nem láttam le az aljáig, de Gábor megnyugtatott, hogy van párszáz méter, és teljesen merőleges a szikla, úgyhogy nincs miért aggódnom... :) Amúgy a túra alatt megkóstoltunk mindenféle erdei bigyó-bogyót, mivel Gábor eléggé jártas a különféle botanikai csemegékben. Estére jó fáradtan értünk vissza Bernbe.

Hétfő reggel elmentem a kórházba az utolsó kontrollra, nagyon kedves volt a dokinéni (ugyan az volt, aki az egyik kezemet műtötte). Kiderült, hogy mindkét kezem el volt törve, csak a balt nem akarták begipszelni, merthogy akkor semmit sem tudok csinálni, és mivel jó helyzetben volt ezért kicsi lett volna az esély, hogy elmozduljon. Amúgy elkértem a röntgenfelvételeket, és leesett az állam (Svájc), mondták, hogy megvárhatom, ameddig kiírják cd-re, de ha sietek, akkor majd kiküldik postán, természetesen teljesen térítésmentesen. Kórház után meló volt, ahol délután felköszöntöttük a Professzor urat a születésnapja alkalmából. És mivel vasárnap volt a kínai Hold ünnep, ezért rengeteg kínai hold-süti is volt (ami nem összekeverendő az űrsütivel). Amúgy ezek ilyen kis vicces sütik, fogalma nincs az embernek, hogy mi van bennük, de finomak. Az egyikről megtudtam hogy valami borsónak kinéző bab volt a belsejében, és valami eléggé spéci babnak hívják angolul, magyar neve szerintem nincs is. A professzor úr meg hozott német sütiket, amik ilyen pite alapú tortának tűnt. Finomak voltak, mondjuk a rebarbarásnak érdekes volt az ízkarakterisztikája. Az este gitározgatással meg az élet nagy dolgairól való merengéssel telt. Amúgy jó kis izomlázam lett hétfő estére, ez a 12 km-es hegymászás, meg a hétfői biciklizés kicsit lefárasztotta a lábaimat, de hát edzeni kell...

A képekért köszönet Gábor kollégámnak!