8-9. nap: Első megmérettetések

2012 Július 5-6

mottó: "Helyes munka és időbeosztással minden nehézséget át lehet hidalni..."

No hát akkor hogy saját magamnak mondjak ellent, így a fenti idézetet meg is cáfolnám rögtön, annak ellenére, hogy egyik kedvenc mondásomról van szó… Tegnap elkezdett teljesen darabokra hullani a laptopom… Pontosabban már egy ideje elkezdett játszadozni az idegrendszeremmel, de hát ott a Söridon meg egy újrainstallálással általában meg lehet oldani a kellemetlenségeket. Mint kiderült nem minden esetben… Tegnap lázasan készültem a pénteki prezentációmra, de a gép olyan szinten készen volt, hogy kb. semmit sem lehetett belátható határidőn belül csinálni vele. Úgyhogy 7-kor amikor hazaértem neki is estem egy csodás új Windows felpakolásának… Régebbi emlékeim felderengtek, hogy a laptopom videokártyája és a Bill Géc féle 7-es csoda annyira nem szereti egymást, de hát anno egy átvirrasztott éjszaka alatt orvosolni tudtam a problémát, úgyhogy most rendkívül lelkesen kezdtem bele a folyamatba (főleg mivel anno csináltam egy jegyzetet, hogy hogy kell megoldani a dolgot). 1 óra elteltével már internetem is volt, és a zenelejátszó is üzemelt, ám a videokártya még nem funkcionált… Csak az elrettentés miatt mondom, hogy az óta eltelt 22 óra, és a problémát még mindig nem sikerült orvosolni, cserébe a szemem kifolyik a rossz felbontás miatt. Viszont addig bűvöltem a rendszert, ameddig már csökkentett módban sem indul el… :) Nem baj, erre már lehet építkezni, úgyhogy a hétvége folyamán valamikor újratelepítés „One more time”, csak hogy a zenei szakkifejezéssel éljek…

No és akkor most az egyéb történésekről. Tegnap vettem valami kolbász szerű cuccot, ami egészen ehető, bár nem tudom, miért raknak bele ezek a szimpatikus svájci élelmiszermérnökök annyi köményt :) Megkóstoltam a FONTAL nevezetű sajtot is, ami bár füstöltnek néz ki messziről, kicsit sem az, viszont cserébe nagyon finom… Ma délután megtartottam életem első angol nyelvű prezentációját. Kicsit ideges voltam előtte, de hát ilyen az, amikor az ember elveszti a szüzességét. Kb. 30-40 percesre sikerült az előadásom, majd jöttek a szakmai kérdések. A professzor úr a végén odajött, hogy gratulál, mert jól sikerült az előadás, és hogy belépőnek ez tök szuper volt. Ennek nagyon örülök, de persze tudom, hogy az angolom az szerintem kritikán aluli volt és ezt próbáltam kompenzálni a kritikán felüli előadókészségemmel és mosolyommal, több-kevesebb sikerrel… Úgy néz ki cserébe, hogy találunk majd valami olyan témát, ami az eddigi munkáimmal valamilyen szinten szorosabban összefügg…

Másik nagy történése az elmúlt 2 napnak, hogy hosszas licitálás után úgy néz ki, hogy vettem egy biciklit. Mindjárt el is indulok érte „Dunakeszire”…

Ezen felül elkezdtem olvasni tegnap a Sue-tól kapott búcsúajándékomat is.  Majd arról is bővebben beszámolok. A lényeg, hogy most jutott rá egy fél órám először, hogy elővegyem. A képeslaptól kicsit elérzékenyültem, meg úgy az egésztől… Furcsa belegondolni, hogy az életnek mennyivel nagyobb a fantáziája az enyémnél… Pár hónapja még Budapest keménymagjában éltem egy gyönyörű kis földszinti lakásban, és a közelben ott voltak a szeretteim és a barátaim. Most meg pontosan 1124 km-re csücsülök az egykori meghitt fészektől, egyedül…

Áptudét: Meló után elmentem „dunakeszire” a bicóért… Inkább mondhatnám, hogy Kőbányára (mondjuk a látvány nem hasonlítható azon kívül, h mindkettő külváros), mert a városközponttól kőkemény 10 perc alatt vitt ki a busz… Svájciak milyen kedvesek, egy idős néni látta, hogy balfácánkodok kezemben egy darab papirossal (hogy hol kell leszállni), aztán egyből megkérdezte, hogy segíthet e valamit. Mondtam, hogy angolul segíthet, és természetesen egyből váltott angolra, és elmagyarázta, hogy merre van a moszkvatér… Köniz-ben sétálgattam egy kicsit… Gyönyörű kis város… Közvetlen az erdők szomszédságában. Aztán megvettem a cangát egy kedves pártól, és hazabicikliztem keresztül az erdőn. Mire beértem Bümplizbe nyakamba szakadt egy hatalmas zuhé. Az emberek furán néztek, amikor egy vasaltinges idióta egyik kezében egy félig összetört esernyőt tart, a másikkal a kerékpár kormányát tartja, és teker… Hazaérve tartottam egy kis „ünnepséget” egyedül az első prezentációm tiszteletére finom, számomra kimondhatatlan nevű svájci sajttal (sajtokról majd egy külön bejegyzés is lesz valamikor), meg persze egy kis söröcskével. Még felfedeztem, hogy hogyan tudok majd mosni ruhát, meg a bicót Christiannal (lakótárs) levittük a pincébe, mert hogy itt sosincs gond, de jobb az elővigyázatosság (neki egyszer csórták el a cangáját). Huhh, még rengeteg élmény meg tapasztalat volt, de majd mindent szép lassan, mára ennyit…

Lájtos ebéd... Ezek a svájci sajtok hmmmm

Buszvég xd

Egyetemtől pár méterre mászott ez a Csigusz

Öreg papa lehet tegnap este kártyázni volt... Ekkora csokorral ment ma hazafele a bkv-n

Én személyszerint nem szeretem, de akik szeretik, azok lemaradtak róla :P

Emmegmiatosz? Elvileg paradicsom, de kissé FURA...

Magyar dinnyék kicsit életképesebb színvilággal rendelkeznek xd

Köniz

A hazaút bicóval

Itt koncentrálni kellett, hogy ne zakózzak

Kicsiny bicóm... (Ilyenkor eszembejut, hogy miket kívánok annak, aki még MO-n ellopta  a bicóm árát...)

6-7. nap: munkamunka

2012 Júli 3-4

mottó: "Mit ér a győzelem, ha nem igazi küzdelemmel jár?"

Hát a második nap eléggé igencsak fárasztóra sikeredett a munkában. Reggel kipróbáltam az ingyenes bkv bérletemet... A vonatok másodperc pontosan érkeznek-indulnak... Kőkemény 25-30 perc alatt bent lehet lenni az egyetemen. Reggel 10-től este 8ig folyamatosan előadásokat kellett hallgatnom... Összes kollega kb fél óra alatt összefoglalta, hogy ki mivel foglalkozik, a végén pedig 6-8ig a professzor úrral tárgyaltunk a tudomány szépségeiről és kihívásairól. 8 óra után halálfáradtan mondtam Gábornak, hogy na én most szerzek valahol egy malátaszörpöt, és kiülök valami parkba... Mondta, hogy eljön velem, mert rá is ráfér egy kis séta... Lementünk a "Duna" partra  (Aare). Megnéztük az óvárost, parlament, nemzetibank, városháza, Münster apátság... Aztán átsétáltunk a nagy hídon a maciparkhoz. Ugyebár Bern-t a macikról nevezték el (vagy a macikat róluk, ez nem derül ki a meséből), és itt sokfele ki vannak rakva medvék. Zászlókon is, a Aare parton meg mindenfele... Tiszta bréma (lsd. finnországi utibeszámolóm). A bocsokat láttuk, épp verekedtek, a szüleik meg el voltak bújva valahol. Sétáltunk még a "pesti" oldalon, aztán lecsüccsentünk egy padra beszélgetni a világ nagy dolgairól. 11 körül értem haza, Gábor meg még visszament dolgozni. Hatalmasat aludtam az éjjel végre valahára.

Ma reggel eléggé nehezen keltem, jó lett volna az a "még 5 perc"... Bementem melóba, és egész nap a pénteki prezentációra készültem. Meg persze Wenjing-el megbeszéltük az elkövetkezendő fél évi témámat, hogy miken is fogok ügyködni. Wenjing egy nagyon kedves és vidám srác, a nevetését gyakran lehet hallani egy szobával odébb is. Ilyenkor mindig elmosolyodik az ember, hogy van aki ilyen jó kedéllyel éli le az életét :) Este 6ig csináltam a dolgaimat, aztán elbuszoztam az Aldiba vacsiért, meg egy kis kerülővel átbuszoztam Betlehem egy részét (igen, itt az egyik kerületet úgy hívják, hogy Betlehem). Hazaérvén ettem egy finomat, aztán lassan meg pihenőpálya lesz, mert a holnapi nap is keménynek ígérkezik...

Hétvégén remélem, hogy ilyen jó idő lesz mint ma (20 fok körüli hőmérséklet és szép napsütés néha gyönyörű felhőkkel), mert beterveztem 1-2 kirándulást...

Nem elég, hogy a vonat nem késik egy pillanatot sem, de még teljesen kulturált-fedett váró is van, ha esne-hideg lenne vagy bármi...

Ezeket nem szabad csinálni az 1etemen állítólag...

Egész város tele van ilyen szobrokkal-szökőkutakkal.

Parlament

Nemzetibank

Óóóóváros egyik szép része

Naplement

Szép kéken folyik a Aare

Táncoló maci

Ja! Bocs!

Régi villamosgarázs, ma kocsma és bolt

Giccsparádé

Alattam folyik a lánchíd

Svejci malátaszörp

És még magyarul is kiírják... Ma reggel meg az fogadott, hogy "Kellemes napot kívánunk"

Házikó és valami díszbogrács lógott oldalt...

Ma esti naplemente a szobácskámból nézve

4-5. nap: Az első 2 nap Bernben

2012 Július 1-2

mottó: "Előbb a pocsolyában kell nagy hallá válnod ahhoz, hogy cápa lehess a tengerben..."

Reggel kinéztem az ablakon, és mivel eléggé intenzíven szakadt az eső, így éreztem, hogy a mai nap folyamán nem ássuk mélyebbre magunkat a svájci tájakban, úgyhogy vissza is feküdtem vízszintes pozícióba. Egész nap szakadt az eső, a levegő meg szépen lehűlt 20 fok körülire (ami nagyon kellemes… Ahogy hallom otthon 40 °C körüli a játék mostanság). Délután főztem egy búcsúvacsorát, jó kis milánói spagettit, mindenkinek nagyon ízlett (legalábbis azt mondták :) ). Marikának ezúton is köszönöm a pár napos vendéglátást-szállást és az isteni kajákat.

Öt óra után nem sokkal indultunk át Bernbe. Gábor már itt várt minket, és segített felcuccolni… Hogy nekem mennyire hihetetlenül sok szajrém van… Egész szobát befoglalta kb. első körben, pedig a felét MO-n hagytam.. A lakás egészen szuper, a szobám szép, nagy, és gyönyörű kilátás nyílik az ablakomból nyugat Bern szélére (13. emeleten lakom). A pecóban velem együtt 5en tanyázunk. Van 2 svájci egyetemista srác, van 1 spanyol (őt még nem láttam, mert épp hazautazott a nyári szünetre), meg van a tulaj… A tulajról szerintem még sokat fogok írni, mert nagyon érdekes és vicces figura. Kicsit Rejtő Jenős utánérzése van az embernek, ha meglátja… A bácsi meghatározhatatlan életkorú (kb 50 és a halál közötti), úgy néz ki mint egy deszkás (állandóan kicsit lóg rajta a farmer), és szerintem ő még a 60-as évekből itt ragadt hipszter társadalom oszlopos tagja. Erről tett tanúbizonyságot első nap, mikor körbemutatta a lakást, és a teraszon ott figyelt vagy 5 maflanagy cserépben jópár tő fű, és nem az alpesi legelős-milkacsokis fajta… (Ja, milkacsoki… itt nem lehet kapni :D) Első mondata kb. az volt az ürgének, hogy reméli nem félek a magasságtól :D Amúgy nincs az öreggel semmi probléma, mert inkább vicces. Azt hittem behalok az EB döntő alatt, mert a bácsinak volt mindig 10 másodperces fáziskésése a gólokhoz képest, mire lereagálta… Mindenesetre autóba nem ülnék mellette, mert már a baleseti helyszínelő meg a halottkém is valószínűleg hazamegy, mire észreveszi, hogy történt valami. Megkínáltam pisztáciával, aminek nagyon örült, de pár szem után mondta, hogy túl kemény a fogának, úgyhogy köszöni, de nem kér többet… Első este nem volt még konnektor átalakítóm, úgyhogy viszonylag hamar lefeküdtem, bár aludni nem tudtam, mert izgulás volt az első munkanap miatt.

Reggel Gábor értem jött kocsival, és együtt mentünk be az egyetemre. Az első nap természetesen papírok töltögetésével telt. El kellett menni a rendőrségre svájci személyi igazolványt csinálni. Kicsit máshogy őrölnek itt a hivatali malmok mint otthon. Az, hogy sok ember van, és 40 perces várakozás az egy dolog. Teljesen kulturált váróban lehet csücsülni (mondjuk ez már otthon is szokás), és még a gyerekeknek is van bent játék (egy ilyen nagy buborékolós oszlop). Várakozás közben jön egy hölgy, és megkérdezi, hogy majd mit akarunk intézni, megnézi, hogy minden papír meg lesz e az ügyintézéshez és segít a tájékozódásban. Az ügyintéző hölgy is nagyon kedves volt, bár a fényképembe bele kötött, hogy nem túl jó a minőség, de azért elfogadta. Mondta, hogy decemberre meg kell tanulnom németül… Hát mondtam oké, ha ő meg megtanul magyarul addig… Valamit valamiért. Rendőrség után szereztem még átalakítót, aztán munka után este Gáborral elmentünk venni nekem egy szekrényt. Az egyetemen találkoztunk „Matyival”, egy francia matematikussal, akinek hobbija a nyelvtanulás… Magyarul sokkal szebben és helyesebben beszél, mint jóegynéhány otthon ragadt hazánk fia… Remélem, majd néha felnéz a tanszékre kicsit dumálni magyarul. Este fél 9 körülre már be volt rendezve a szobám, kipakolva minden, rend, és várt a jól megérdemelt hazai sültcsirkemelles kenyerem meg egy korty söröcske az első nap izgalmaira. Amúgy a munkatársak nagyon kedvesek, és jófejek, úgyhogy remélhetőleg minden rendben lesz.

ÉRDEKESSÉGEK:

- Megkérdezték ma a munkaszerződésnél és a személyi készítésnél is, hogy vallásos vagyok é. Kiderült, hogy ha igen, akkor a fizetésem kevesebb lesz, mert akkor támogatnom kell a svájci egyházat. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy erre a 6 hónapra nemhivatalos formában leszek csak hívő (ha esetleg itt lenne esküvőm, vagy itt temetnének el akkor jól rámszabnák a bírságot, bár nem tudom, hogy a temetésnél hogyan, előzőt meg mostanság nem igazán tervezek…)

- A személyi igazolvány „kívülállóknak” régen 6 aztán 5 évre szólt. Most meg csak addig, ameddig van érvényes munkaszerződésem. A személyi mellé viszont kaptam egy csomag kálium-jodid tablettát, és egy egy hetes ingyenes „bkv” bérletet is (meg térképet, meg sokminden okosságot)… Nem is tudom mikor utaztam legálisan bkv-n, de hát egyszer mindent el kell kezdeni… A kálium jodid meg ugye abban az esetben kell a sugárfertőzés elkerülése végett, ha ledobnának a közelben egy atombombát, vagy ha a Bern-től nemtudom hány km-re lévő atomreaktorral történne valami probléma… Egyiknek sem látom nagy esélyét, de itt legalább figyelnek az emberekre :)

- A svájciak „grücei”-vel köszönnek a guten tag meg a szokásos dolgok helyett, és mindent „merci”-vel köszönnek meg…

- A hivatalokban minden ügyintéző beszél kb 4-5 nyelven

Első svájci főzésem

Szobám ablakából ez a látvány fogad... Nem rossz

Egyetemmel szemben van ez a templom

Első ebéd

Ez valami főtt füge volt vaníliafagyival... Egészen finom

Szökőkút az óváros szélén benőve mindenféle növénnyel

Itt mindenhol ki van írva, hogy "nefürgyéle"

Na ha atomtámadás van, akkor én túlélem!

Már hivatalosan is svájci vagyok

Dolgozósarok

Zenesarok

Ágyikóóóm hangulatfénnyel

Új szekrényem :)

Svájci kenyér, német paradicsom (sztem), svéd pirított hagyma, és Anyum féle hazai sültcsirkemell... Tiszta nemzetközi konyha...