A világjáró tudós élete Isten kezében van...: Sokfélemindentörténtisméthjajj

2013. Május 27 – Június 10.

mottó1: „Sose várd a jövőtől, miként a bolond várja a folyóparton, hogy a víz lefolyjon egyszer. Mert a folyó, akárcsak az élet, örök, miközben pillanatról pillanatra más és más.”

mottó2: „Minden repülés zuhanással kezdődik.”

A rengeteg munka mellett (tartottam egy előadást, és rengeteget mértem), az elmúlt két hétben is volt szerencsére egy kevés időm kikapcsolódni a hétköznapi agyhaláltáborból. Példának okáért egyik nap főztem-sütöttem egy jó nagy adag rakott krumplit, szarvaskolbásszal, medvehagymával, krinolinnal, sajttal... Fincsi lett nagyon.

Egyik szerdán munka után elmentünk az egyetem egyik kertes intézményébe, ahol az Erasmus diákok szerveztek egy kisebb grillezést. Nagyon jól sikerült, ismét voltunk jópáran.

31-én pénteken megint megszerveztem a most már szokásosnak mondható jam bulit a szomszédos kollégiumban. Fantasztikus buli volt ez a szemeszterzáró... Nem is tudom, hogy lehet e ezt überelni. Hatalmas teltházat hoztunk megintcsak össze, volt vagy 6-8 zenész, és remek hangulat. Két szaxofon, több gitár, zongora, tangóharmonika, szájharmonika, cajon, ritmusdoboz... Sajnos a koliban élő cimboráim nagy része hazamegy a napokban, mivel már levizsgáztak és többségük csak fél évre érkezett, de remélem, hogy a jövőben is találkozok majd velük, valamerre a nagyvilágban.

Szombaton a szakadó esővel nem törődve átbicikliztem Kingához, mivel ma költöztettük. Vilo és Pavlito kollegám is jöttek segíteni, meg Kinga Roman nevű cimborája. Egészen hamar átköltöztettünk mindent az új lakásba, csak a bicós esőnadrágom szakadt el, és egy tükröt törtünk be (2szer), úgyhogy viszonylag kevés sérüléssel úsztuk meg a költöztetést. Az utolsó autós forduló után Kinga meginvitált minket egy finom lakomára, ahol házi-készítésű hamburger és isteni csokis-meggyes muffin volt a menü (és a költözés közben Kingának még ezekre is volt ideje...). Este én visszatekertem a koliban, hiszen az amerikai leánypajtásaim beer-pong versenyt szerveztek.

Ezt a játékot úgy kell játszani, hogy a háló nélküli asztalon van 3-3 pohár félig töltve vízzel. Párban kell játszani (én Dórival voltam). Felváltva a párok dobnak 1-1-et a labdával, a cél, hogy az ellenfél poharában landoljon (és benne is maradjon). Amennyiben sikert ér el valaki, a telitalálatos poharat le kell venni az asztalról, és a pohárvesztő csapat tagjainak inni kell egy korty sört. Mi Dórival a biztonság kedvéért minden egyes dobásnál ittunk egy korty sört, nehogy azt mondja valaki, hogy nem szabályosan játszunk. Vannak még mindenféle szabályok arra az esetre ha a labda pattog az asztalon meg ilyesmik, de ezekre most nem térek ki. A lényeg, hogy felettébb mókás játék, és hát most se hoztunk szégyent a nemzetünkre, megnyertük az egész versenyt, senki sem tudott minket legyőzni. A győzelmünket egy korty sörrel ünnepeltük.

Sajnos az előző napi esőben ázásnak meg lett a böjtje, mivel vasárnapra belázasodtam, és eléggé alaposan fájt a torkom. 2 nap otthon fekvés és gyógyszerezés lett a dologból. El is mentem dokihoz, és meglepően gyorsan és gördülékenyen ment az egész procedúra. Szerdára még nem kerültem 100%-os állapotba, de már bejöttem dolgozni az egyetemre.

Pénteken kettő darab kollégánk is megvédte a doktoriját, és az egész nap erről szólt, mivel külsős professzorok is tartottak előadásokat nekünk a védések között. Este megünnepeltük az egyetemen a doktorikat egy laza kínai-indiai lakoma keretében. Már sokszor megénekeltem amit most újfent megteszek: ha egy étel ízlik, akkor edd meg, ha nem akkor nem, de SOSE kérdezzed, hogy miből készül, és főleg ne kezzd el vizsgálni közelebbről, hogy melyik alkatrész mi is lehet belül. Isteni finom fogások voltak, de elment az életkedvem is, amikor azon kaptam magam, hogy kukacok vannak a salátában. Később szerencsére rájöttünk, hogy az valami rizs, csak úgy néznek ki a rizsszemek mint a csontik... Mire eljutottunk eddig a következtetésig, addig kicsit leizzadtam, de hát az élet az kemény.

A lakoma után hazatekertem és átmentem a koliba, mert az amerikai leányok (második) búcsúbulija volt.

Szombaton elültettem a növénykéimet, amiket már régóta terveztem, de végre rá is szántam magamat. Pár hét múlva kiderül, hogy lesz e belőlük valami, pár hónap múlva meg a saját zöld seggemet ehetem ha minden jól megy. Estére szerveztem egy baráti sütögetést pár pajtásnak, a folyópartra. A „pár” barát majdnem mind el tudott jönni, úgyhogy voltunk vagy 30-an. A víz kellemes 12°C-os volt, de azért én combközépig belemerészkedtem. Azok a cimborák, akik nem lesznek itt nyáron, ők úsztak is egy kicsit, bár kb. sikítva, mert nem volt túlságosan meleg azért... :). A sütögetés is mókás lett végül, mivel elkezdett SZAKADNI az eső, de nem kicsit. Páran hazamentek a koliba, hogy ott folytassák a sütést az egyik erkélyen, a többség viszont maradt. Ha kicsi a tét, a kedvünk sötét. Megvártuk, hogy elálljon az eső, majd mi is visszamentünk a koliba, és ott folytattuk a mókát gitározással-sütögetéssel-beszélgetésekkel.

Vasárnap elmentünk Thunba Ericával és Ariannával. Ott voltak Arianna tesója és cimborája is, hiszen átugrottak egy hosszú hétvégére Svájcba egy kicsit. Sétáltunk vagy 10 km-t a folyó-tó parton, idegenvezettem őket, megnéztük a kastélyokat, játszottunk az egyik játszótéren, néztük a furcsa táncát az öregasszonyoknak az egyik mezőn, majd este hulla fáradtan hazaestünk. Amúgy svájc... Játszótér... Egyik végében ládika, a ládika TELE játékokkal (teke, célbadobós, pelota, stb.). Senkinek eszébe se jutna lenyúlni. Használod, örülsz, visszateszed, hazamész.

Hétfő reggel munkában kaptam egy jó hírt, otthoni Lóránd cimborámmal való közös cikkünket elfogadták, úgyhogy jeee...

Az erasmusos bbq-s kép kívételével a fotók az én ujjam és a dél kóreai mérnökök nélkül nem jöhettek volna létre.