A világjáró tudós élete Isten kezében van...: Voltittmindenismétújfent...

2013 Június 11-23

mottó1: „Ha szeretnénk, hogy olyannak ismerjenek meg, amilyenek vagyunk, le kell vetnünk a páncélunkat, annak ellenére is, hogy így sebezhetővé válunk.”

mottó2: „Én most beléd tudnék szeretni, és mindenemet neked adnám (...). Te csak zenét kérsz tőlem, de én sokkal több vagyok, mint hittem, és úgy szeretném megosztani valakivel azt a sok mindent, amit csak most értettem meg.”

Az elmúlt kettő hétben is sokminden történt, mint általában. Volt itt strandolás, sütésfőzés, sport, zene, móka kacagás, meg persze rengeteg munka, és egy konferencia, egy poszterem kiállítva és sok szakmai megbeszélés is.

Még hétfő este (amit múltkori bejegyzésben nem énekeltem meg főleg mivel a bejegyzést koradélután tettem közzé) tartottunk egy kis házi búcsúbulit Erica cimborám tiszteletére, hiszen hazautazott másnap reggel a nagy víz túloldalára Whasington DC-be. Nagyon összebarátkoztunk, úgyhogy sajnáltam, hogy haza kell mennie, de majd valahol úgy is összesodor bennünket az élet, ki is találtuk, hogy valamikor a jövőben csinálunk USA-ban egy kis túrázást valamerre. Sue csinált nekünk mindenféle vietnámi hamit, grillezett zöldségektől, meg szószoktól roskadozott az asztal. Én is megcsináltam a már klasszikusnak mondható grillezett fűszeres cukkinimat. Amúgy a jópofa dolog az volt, hogy volt az asztalon ilyen műanyag lap. Nem tudtuk, hogy az valami alátét (mialátét?), vagy tányér, vagy miszösz. Sue felvilágosított bennünket, hogy az rízslap, bele kell mártogatni vízbe, majd megpakolni zöldséggel, és betekerni (és megenni). (Erről jutott eszembe a pesti gyrososokról tartott mondás miszerint mindig jobb ha sz...ba teszik mintha f...ba csavarják). Viszont ez a rízslap egészen zseniális. Nyúlós hártya, nagyon finom a zöldségek és a szószok harmóniájában.

A hét további része munkán kívül nem sok szórakozással telt, hiszen a következő heti konferenciára készültem (és mellette persze a laborban is mértem mint a kisangyal). De cserébe már atomokat is láttam az atomi erő mikroszkóppal (tessék örülni neki).

Szombaton tartottunk egy remek koncertet Noéminál „Blues in my bedroom” címmel (Leonique-saxophone, Alejandro-gitár, Sergio-ének, Jessica-gitárének, jómagam-herfligitárének). Rengeteg ember eljött, több új cimborával gazdagodtunk. Természetesen most is volt „mindenkitáncol” rész. A koncert után a többiekkel lementünk a folyópartra csücsülni-beszélgetni kicsit, majd este hazabicóztunk.

Vasárnap Dorissal és a többiekkel elmentünk strandolni, ahol remek idő fogadott minket, úgyhogy labdáztunk, beszélgettünk mókáztunk egy jót. Este pedig egy laza bbq partit tartottunk a többiekkel, de nem túl sokáig, hiszen másnap kezdődött a hét.

Hétfőn és kedden egy konferenciát tartottunk az egyetemen, ahol az én poszterem is megjelent, és sok érdeklődő is volt a munkánkkal kapcsolatban, úgyhogy sok messziről jött tudóssal megtárgyaltam a nanokémia nagy kérdéseit. Hétfő este ennek örömére Ilyaval és Mitrával ki is ültünk a Nagy Lehetőségre egy kicsit beszélgetni.

Szerdán munka után elmentem úszni egyet. A többiek már ott voltak délután óta (azok a szép egyetemista évek). A víz nagyon kellemes volt, úgyhogy jól is esett a fárasztó nap után egy kis sport.

Csütörtökön átugrottam a koliba elbúcsúzni Juhaa cimborámtól aki hazautazott finnországba. Alican cimborám pedig épp Budapestre utazott egy kis túrára, úgyhogy felhomályosítottam a mindenféle látványosságokról és a kötelezően meglátogatandó nappali és éjszakai helyszínekről.

Pénteken munka után Beyza főzött nekünk egy „tisztelet vacsorát”, amellyel hálát adtunk az égieknek egy dologért. Nagyon finom olasz spagetti volt és sült csirkecomb, meg mozarella, meg paradicsomosfokhagymás szendvics. A vacsora után átmentünk Kevin cimboránk emeletére, aki aznap tért végleg vissza a svájci hadsereg kötelékéből. Még jövőre be kell vonulnia 5 napra, de azon kívül letudta a kötelező szolgálatot erre az életre. Ennek örömére rengeteg ember összegyűlt ismét, és reggelig tartott a móka kacagás.

Szombat délután találkoztam Alejandroékkal és muzsikáltunk egy kicsit, majd este Dóri és Anna szervezésében tartottunk egy nagy koktélpartit. Én mondjuk a jól bevált magyar itókámat vittem magammal, nem akartam mindenféle tejszínes papajás papagályos vodkás dolgot összeinni. A szervező lányok nagyon kitettek magukért, a koktélok jól néztek ki, mindenkin virágfüzér, ananász stb, totál karibi hangulat.

Vasárnap reggel elmentünk Roxane-al sportolni a közeli erdőbe. Ő futott, én meg tekertem egy órát. Gyönyörű az az erdő Betlehem háta megett, úgyhogy majd gyakrabban járok ki oda mozogni.

Koradélután átmentem Mariáékhoz, és megfőztem a „hmmm hamimat”. Mitra, Ravish és a többiek is átjöttek, úgyhogy végülis heten hümmögtünk az isteni thai hami fogyasztása közben. Ebéd után játszottunk pörgettyűset, majd pedig a 4 éveseknek szánt Looping Loui-val ütöttük el az időnket rengeteg nevetés közepette.

Este Roxane-al zenéltünk meg beszélgettünk egy jót az élet nagy dolgairól, szőttük a világmegváltó terveket, majd hazamentem olvasni és aludni egy nagyot.

A fekete fehér képekért köszönet Jessicának :)