2013 Április 1-11
mottó1:
„Szerencse a keresztnevem (...). Igaz, a vezetéknevem meg Bal.”
mottó2:
„Ha nem figyelek oda, úgy fogok megöregedni, hogy elfelejtek felnőni előtte.”
Húsvétnak hétfőjén Ilya kollégámmal elmentünk
síelni az Alpokba A Jungfrau régióba mentünk, amely azért is
különösen csodás volt, mivel a hatalmas, gyönyörű hegycsúcsok festői látványa
kísért végig napunk folyamán. A három legnagyobb csúcs körülöttünk az Eiger
(3970m), a Mönch (4099m) és természetesen a Jungfrau (4158m) volt. A legenda
úgy tartja, hogy az ogre (Eiger) meg akarta rontani a harmatos szűzleányt
(jungfrau), ám egy vidám szerzetes kettejük közé állt (mönch), és azóta is
tartja az erkölcsöket. Bár -15°-ot mondtak a hegyen levő hőmérsékletre, annyira
sütött a Nap, hogy szinte végig melege volt az embernek. Már a hegyen felfele
tartva tudtam csak nem sejtettem, hogy a napolaj és a napszemüveg
nemelhozásának még nyögés lesz a vége (az is lett), de erről majd később.).
A Svájcban való síelésben az is nagy buli a gyönyörű tájon kívül,
hogy aznap este már a saját pihe-puha ágyában tud aludni az ember. Elmentünk
hát Lauterbrunnen-be, ahonnan egy kis hegyi vonat vitt fel minket Wengen
településig. Innen egy hatalmas kabinos felvonóval tettük meg az utolsó 1000
méteres szintkülönbséget felfelé egészen Mänlichenig. Innen már sível jártuk
körbe a hegyet. Számításaim szerint a nap folyamán 60-80 km közötti távot
tettünk meg, és sikerült az egész hegyet mindkét oldalról végigsíelnünk.
Természetesen a svájciak nem tudják miről szól az élet, úgyhogy nem is értették
hogy az a két hülye - ráadásul az egyik rövid ujjú pólóban (vajon
melyik) -miért áll neki ebédelni a Lauberhorni csúcs közelében. Az már végképp
ledobta náluk az ékszíjat, amikor félmeztelenül pörgettem a pólómat a fejem
felett. De hát kell a botrány mindig. Estére jó alaposan elfáradtunk (úgyhogy a
sívilágbajnokság szlalom pályáját kimerülve inkább már be se
vállaltuk). Úgy mentünk ahogy kell, eleinte a könnyedebb pályákat, a
nap közepén már fekete és vad pályákon siklottunk, majd délután visszább
váltottunk a könnyedebb pályákra levezetésképpen. Estére már éreztem
az arcomon, hogy a Nap egy kicsit megsütötte, úgyhogy pár sörrel feltankolva
szépen hazavonatoztunk. Éjszaka folyamán egyre égetőbb érzés öntött el, és
hiába borogattam ekkor már hideg vizes textíliával az arcomat, elkezdett
feldagadni. (A következő bekezdést gyenge idegzetű és vizuális típusoknak nem
ajánlom, csak szülői felügyelettel).
Kedd reggelre majdhogynem felismerhetetlenségig
feldagadt az arcom, úgyhogy munka helyett kórházba mentem. Mókás volt, hogy
olyan látványt nyújtottam, hogy 3 méterről kerültek az emberek az utcán, és bár
a kórházban a váró tele volt, az én padomra és a szomszédos padra senki se mert
leülni :). 3 orvos vizsgált, megnézték a szememet is
(ami horror-vörös volt), hogy nem sérült e meg (a Nap szét tudja
égetni a retinát és a szaruhártyát is). Szerencsére úgy néz ki, hogy a szemem
nem sérült, úgyhogy el tudtak kezdeni foglalkozni a fejem helyén lévő
kosárlabdával is. Kaptam szteroidokat meg egy csodakrémet és mondták hogy
otthon lehet szépen kenegetni meg feküdni a sötétben. Az első pár nap elég
erőteljes szenvedés volt, de szerencsére a gyógyszerek megtették a hatásukat.
(Ilyenkor jön rá az ember, hogy az életben ilyen apró dolgoknak is mennyire
kéne-lehetne örülni normális körülmények között, hogy azon az oldaladon és úgy
alszol ahogy akarsz, magadra tudod engedni a forróvizet ha az esik jól, fogat
tudsz mosni, hajat tudsz mosni, lyuk van a...)
A hialuronsav és a szteroid
együttes hatására pár nap alatt leesett a rommáégetett bőr, és a fejem is
elkezdte visszanyerni eredeti formáját, és szép lassan már hozzá is tudtam érni
a fejemhez sziszegés és valaki felmenőinek az emlegetése nélkül is. Mellesleg
az új bőröm a hialuronsavnak köszönhetően (legjobb ránctalanítónak tartják
kozmetikai körökben) megfiatalodott, úgyhogy most egy fél évet minimum
letagadhatok. Készítettem fotókat az égésről és a gyógyulás lépéseiről, de
inkább nem teszem közzé eme fórumon.
Pénteken sikerült első körben
(hámló fejjel) bemennem az egyetemre dolgozni egy fél napot, s mivel még
erőteljesen könnyeztem meg a fejemet is kenni kellett kb. konstans
így délután hazamentem. No ennyit erről, eddig is hadilábon álltam a Nappal,
ezután sem lettünk jóbarátok. Viszont mostantól a barlangtúrákra is napkrémmel
fogok menni.
Vasárnap este Gábor hívott
telefonon, hogy megérkezett svájcba és Anyumék küldtek vele egy „kis” csomagot.
Átjött hát, és tartottunk egy remek lakomát az otthonról kapott mindenféle
speciális kolbászokkal (bivaly, szarvas, szürke-marha). Nagyon finomak
voltak, úgyhogy ezúttal is köszönöm a csomagocskát :).
Hétfő este magyarországi
rendőrbarátomék felhívtak skypeon, hogy most azonnal énekelni akarnak velem,
úgyhogy vegyem a gitárt az ölembe és nosza neki. Jól elmókáztuk az időt.
Szerdán átjött Dóri, és főztünk
egy jó adag husit a csütörtöki nemzetközi lakomára. Ez az egyetemen szervezett
lakoma arról szólt, hogy mindenki főz a saját nemzetének megfelelő valami
speciális hamit, és bedobjuk a közösbe és mindenki kóstol mindent. Mi Dórival
és Gáborral hortobágyi húsos palacsintával készültünk (Les Crêpes de Hortobágy).
Nagy sikerünk volt, kb 10 perc alatt el is fogyott az étel, bár pár ember
mosolyogva ment inkább tovább a mi „pultunktól”, amikor megtudták, hogy ez sós
és husi van belül (nem értenek hozzá :D). Természetesen mi is ettünk mindenféle
finomságot. Román tojássaláta, finn rénszarvassonka, húsvéti puding, sajt
lekvárral, szlovák korbacska, valami arab kenőcs, muszaka, ázsiai sülthusik,
baconszalonnába csavart datolya sütve (szerintem ez volt az egyik legfinomabb,
de köztudott, hogy perverz ízlésem van), saláták, sütemények, meg
leírhatatlan húsok szószok, köretek. A lengyel „pult”-on nem tudom
mi volt, mert a „polakvenger” elmondása után egyből vodkával és savanyú
uborkával kínáltak minket, úgyhogy ott az ételekig már nem jutott a társaság el
:). Nagyon jókat beszélgettünk perzsákkal, oroszokkal, svájciakkal, finnekkel,
szlovákokkal, csehekkel... Nagyon jó ötlet ilyesmiket szervezni, mert amellett,
hogy rengeteg finom és új ízt megismer az ember, nagyon jópofa emberekkel is
meg lehet barátkozni.
(A lakomás fotók egy részéért
köszönet Gábornak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése