A világjáró tudós élete Isten kezében van...: Az élet az kemény

2012 Február 26 – Március 4

mottó1: „Félelem, hit, szerelem. Jelenségek, amelyek meghatározzák sorsunk alakulását, erők, amelyek jóval a születésünk előtt hatni kezdenek és az elmúlásunk után sem szűnnek meg.”

mottó2: „Az életünk nem csupán a miénk, kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.”

Pár napja éppen reggelit kreáltam a konyhában, amikor a svájci helyi rádióban figyelmes lettem az egyik hírre, amiben arról számoltak be, hogy Magyarországon a klubrádióval van valami katyvasz, és az emberek az utcákra vonultak tűntetni. Eddig ez még nem is lenne semmilyen szempontból különösebben érdekes. A dolog érdekességét az mutatja, hogy 1: egy svájci rádió beszámol egy ilyen eseményről 2: HOGY MEGÉRTEM A SVÁJCIT... Inkább ez a második ami nagyon fura dolog, de hát ahogy Esze Jenő tanár úr mondotta volna, ha megtanulok rendesen zenélni, és nem a műegyetemre jelentkezem annakidején: „Fura figura maga”. Ennek örömére mostanság figyelmesen kinyitom a fülemet, és az amúgy is kellemes svájci nyelvre próbálok kicsit oda is figyelni. Akik nem tudnák, azoknak a kedvéért elmesélem, hogy bár mindenki azt hiszi, hogy errefelé németet beszélnek, ez nagy tévhit. Jöjjön ide valaki a német diplomájával, aztán meglássuk mennyit ért meg :). Sanszosan a 30-40%-át a dolgoknak. Az más kérdés, hogy az itteniek tudnak németül is beszélni ha akarnak. Én meg személy szerint a némettel úgy vagyok, mint mádám az adóellenőrökkel, tudom, hogy van olyan, és láttam is már német szót, de kerülöm messzire (az én fülemet bántsa a német kiejtés). Ezzel szemben a svájci az rendkívül kellemes és dinamikus, már majdnemhogy a finnhez hasonló. Aki nem hiszi, az hallgassa csak meg nyugodtan kedvenc svájci zeneszerzőm Mani Matter (az itteni Tom Waits/Vladimir Viszockij) dalát a svájci parlamentről:

http://www.youtube.com/watch?v=G83PIixn0iM

A svájci aktív és leginkább passzív tudásom a tanítás alatt is nő, mivel örömmel konstatáltam, hogy ha a hallgatók egymással beszélgetnek svájciul, én azt is egész jó arányban megértem. Emellett pár rendkívül fontos szót is magamévá tettem, mint pl hogy van svájciul a mágneses keverő, meg a konyhafiók. Lényeg a lényeg, ha egyszer rávesz a lélek, hogy valami német szerűt tanuljak, akkor az svájci lesz az tuti.

Csütörtök este átjött Martin, Hannes barátja hozzánk, aki amúgy séf, és főzött nekünk egy remek thai kaját. Valami isteni volt. Amúgy megtudtam Martintól, hogy ha "Lady finger-t" (már megénekeltem mi az, ilyen babnak kinéző de totál más cucc, amit köretnek használnak sokfelé ázsiában és afrikában), szóval ha felaprítod, és úgy főzöd meg, akkor a köreted ilyen takony állagú szaftot fog kapni (afrikában ez a módi), ha meg egybe teszed bele a cuccba, akkor nem lesz zselés állagú (ázsiában így eszik). Vacsora után átmentem a szomszédos kollégiumba, ahol egy fergeteges szemeszternyitó buli vette kezdetét. A buliba többek között Mitrával, Masouddal, Christiannal mentünk, de ott volt a spanyol Alex cimborám is, majd teljes mértékben a véletlennek köszönhetően megismertem egy magyar leányt, Dórit, aki most itt lakik fél évig, úgyhogy el is határoztuk, hogy majd szervezünk bulikat a jövőben, hisz néha azért jó egy kis magyar szót is hallani.

Péntek este munka után pedig Noémi lakásavató bulijára mentünk Sarah-val. Itt is rengeteg ember, Noémi indiai curry-t főzött (az elmúlt pár hét az ázsiai ízekről szól :) ), aztán zenéltem egy nagyot a társaságnak, megint mindenki táncolt. Volt egy mókás momentum, amikor odajött hozzám egyik leányzó, és megkérdezte, hogy „bocsi, te véletlenül nem magyarországról vagy?”, há mondom igen, de ezt mégis honnan tudod? Azt felelte, hogy teljesen magyar akcentussal beszélem az angolt. Nem is tudtam, hogy a „rigóutcai nyelvjárás” (nem ott tanultam szerencsére), ennyire közismert a világban. Kiderült, hogy MO-n élt egy ideig, és mindenkinek ugyan ilyen akcentusa van mint nekem. :) Hajnalban átmentünk páran még Dany cimboránkhoz beszélgetni kicsit, majd hajnal 5 körül hazatekertem.

Szombaton elcsúsztam a bicóval, és bár most nem tört semmim sem el, csak a könyökömet vágtam be, és kiszakadt a „szebbik” ruhám. Sebaj, erre mondta egyik itteni barátom, hogy más sokat fizet a szakadt farmerért a boltban, én meg legalább megcsinálom házilag, szóval ez így trendi :D. Dél körül a változatosság kedvéért, főztem otthon egy nagy adag curry-t, majd gitározgatással, és filmnézéssel pihentem ki a hét fáradalmait.

Vasárnap délután a napsütéses jóidőre való tekintettel elmentünk Christiannal egy kicsit túrázni, a közeli Wohlensee-hez. 12 km-t tekertünk, majd fáradtan hazaérve egy jó film és egy kis beszélgetés után aludni vonultam.

Ja igen, még pár érdekes információ:

-Megjelent az első cikkünk egy eléggé nívós nemzetközi tudományos lapban, és most derült ki, hogy a cikkünkből az egyik képet akarják címlapfotónak. Nem rossz, nem rossz.

-Egyik este kiszámoltuk, hogy kb. 29* lehetne Svájcot körbetekerni a kínai nagyfallal. (rendkívül érdekes és fontos információ)

-És két mókás beszélgetés:

„-Hm, ez a nő egészen csinos

-Akkor biztos nem svájci”

(Amúgy ez inkább csak vicces, de nem igaz, mert vannak itt nagyon csinos svájci leányok is (de minél inkább közelíti az ember a német határt, annál inkább csökken a tendencia...)

„-A pasija szerint ez túl romantikus

-Fogadni mernék, hogy svájci a pasi.”

(no ez viszont teljes mértékben igaz, „they dont know where they are”)