mottó: „Nem kell feltétlenül
fölmászni a hegyre, hogy megállapítsuk, milyen magas…”
Reggel 8kor már ki is dobott az
ágy, úgyhogy felkeltem, és megterveztem a mai túrám körvonalait
(észak-dél-kelet-nyugat). Reggel hatalmas köd volt még itt a városban, de 9
körülre már feloszlott. Úgy terveztem, hogy elmegyek Solothurn-ba, ott
szétnézek, majd onnan átvonatozok Oberdorfba, ami állítólag remek kiindulási
pontja mindenféle magasbatörő tervnek, mivel pár nagy hegyecske lábánál
fekszik. Háromnegyed 10-kor már sikerült a vonaton csücsülnöm, és röpke 1 óra
alatt már Solothurnban is voltam. Úgy gondoltam, hogy nincs semmi veszíteni
valóm, úgyhogy nem hoztam semmi féle térképet magammal, és haditervet sem
készítettem, hogy miket fogok megnézni, így az egész napom egy teljesen random
elkövetett csoda volt… Betámadtam az óvárost, ahol szombat lévén épp piac nap
volt. Rengeteg szép sajt, zöldség, virág… A húskinálat persze eléggé szegénykés
volt, egyik árusnál kb. összesen, ha volt 2 kiló hús, és az sem túl
bizalomgerjesztő… Egyik sajtosnál úgy gondoltam, hogy az útra jó lesz egy kis
sajt, úgyhogy kértem tőle 10 deka házi sajtot. Véletlenül 15 dekát szelt le, de
hát ez svájc, csak 10 dekát kellett kifizetnem… (Majd erről a sajtról is külön
számolok be… :) ). Találkoztam egy magyar családdal, de érdekes módon a turista
magyarok totálisan letojják, hogy ha másik magyarral találkoznak a világ másik
felén.. Az itteni magyarok meg iszonyat tudnak örülni nekem.. :) Körbejártam
párszor az óvárost, aztán bevásároltam a túrára a legszükségesebb dolgokat, és
elindultam Oberdorfba. Hamar ott voltam, és tényleg a hegy lábánál van a
falucska… Fantasztikus látvány ért már egyből a vonatról lelépve.
Tettem egy kis sétát a közeli
erdőben, majd úgy gondoltam nekivágok a hegynek… Fantasztikusan tiszta hegyi
patak kísérte utamat. Aztán már egy jó ideje mentem, amikor találkoztam egy
nénivel, aki perfekt angolsággal elmagyarázta, hogy a legmagasabb csúcs az kb.
2 óra gyalog, a kisebbik az 1 óra. Hát hamar úgy döntöttem, hogy a kisebbik is
elég falat lesz nekem ma ebéd helyett, úgyhogy a sebes patakot követve indultam
neki a bérceknek… Egy idő után nem hittem el, hogy még mindig felfele kell
menni… Ekkor kezdtem megérteni Petőfit, aki inkább az alföldön mocorgott…
Biztos az ő tüdeje se bírta a fenyvesekkel vadregényes tájakat. Mondjuk a
hangulata szerintem kicsit szebb egy hegynek, de hát ízlések és pofonok. Edzeni
kell! Megint szembe jött két néni, akik megnyugtattak, hogy már csak tényleg 1
órára van a csúcs, ha SIETEK… Há mondom „köszi”… Amikor már teljesen
kimerültem, akkor felértem egy gyönyörű rétre, ahol tehenek között kellett
átvágnom. Volt egy útjelző tábla, ami szerint 1 óra 50 perc lett volna még a
csúcs :D LOL! No ekkor mondtam, hogy nekem épp itt is nagyon szép, és eszembe
jutott, a fent említett mai mottó… Leültem egy kis padra, és a tájban
gyönyörködve elfogyasztottam kis ebédemet (svájci sajt, de ez már egy másik
volt, mint a piaci, kenyér, banán, búzasör). Aztán pihenés után úgy gondoltam,
hogy ott szemben az egy aranyos csúcsocska, úgyhogy azt még megnézem. Hát
valami fantasztikus látvány tárult elém… Találtam egy gyönyörű helyet, ahol
egészen a Biel-i tóig el lehetett látni… Annyira tetszett a kilátás, hogy pár
órát ott is töltöttem a friss levegőn… Le is pihentem egy fa árnyékában (találtam
egy „matracot”… vö.: svédországi kalandok2-vel), és szunyókáltam majdnem egy
órát. Aztán még csodáltam a tájat, majd elindultam lefele a hegyről. A
következő meglepetés a vonaton ért… Mellettem utazott 2 svájci fiatal, aztán
megkérdeztem őket, hogy lesz e még szombat este nyitva valami bolt Bern-ben,
ahol esetleg tudok venni valamit, meg egy hűvös sört, leöblíteni az út porát…
Mondták, hogy a pályaudvaron van egy bolt, ami nyitva van szombaton (itt az
emberek szombat-vasárnap pihennek. Vasárnap semmi nincs nyitva, szombaton is
csak nagyon korlátozva). De mondták, hogy messze van még Bern, úgyhogy
előkaptak egy doboz sört és a kezembe nyomták, hogy fogyasszam csak… Persze
kifizetni nem hagyták… Nemhiába, ez más vidék…
Jó fárasztó, de gyönyörű nap volt
a mai… Holnapra esőt mondanak, de remélem tévednek, mert holnap is tervezek egy
röpke túrát valamerre…
Ja igen, egy kis zenei téma…
Mostanság ilyen arcok jöttek-jönnek ide: Lenny Kravitz, Norah Jones, Leningrad
Cowboys, Parov Stelar Band, Red Hot Chilli Peppers… Valamelyikre lehet el is nézek, ha nem lesz
aranyáron… De azt elárulom, hogy nem a RHCP lesz :P
 |
| Nyamiiii |
 |
| Itt is kristálytiszta a folyó |
 |
| Ez valamiért nagyon tetszett |
 |
| Ez már Oberdorf |
 |
| Icipicipókocska |
 |
| Húúú annyira jó hűs és tiszta volt, és utam 40%-án végig ott csobogott mellettem, és rengeteg zuhatagot láthattam |
 |
| Kőbányán születtem,ott is nőttem fel... Ott temetnek el... Vóúóó |
 |
| Mivel az út a bocikon keresztül vezetett, így lehetett be-ki jutni |
 |
| Merre is? |
 |
| No itt már a fél világot be lehetett látni |
 |
| Balról jobbra: apacsikóhal-anyacsikóhal-kiscsikóhal |
 |
| Tiszta designos. Fel lehet ismerni? |
 |
| A fáradt vándor megpihen |
 |
| Táhííín nem értette, hogy micsinálok... Ő csak éppen sajtot és csokit gyártott volna amikor megzavartam a sétámmal |
 |
| Ha nem hoztál magaddal grillezéshez tűznek valót, akkor innen leveszed... |
 |
| ...ide meg bedobod a manit (közeltávol nincs egyetlen ember sem...) ezt hívják úgy, hogy becsületkassza? Gondolom ez itt működik is :) |
 |
| Hazafele még egy gyors fotó Solothurn-ról |
 |
| A mai út |
