89-96. nap: Egy kis hegyi túrázás

2012 Szeptember 24-Október  1.

mottó1: „Hegyet alulról, templomot kívülről, kocsmát belülről”

mottó2: „Szellemek közötti érintkezésben ismeretlenek a tér és az idő korlátai..."

Mozgékony hét áll megettem ismét, csak a fontosabb eseményeket szedem össze.

Hétfőn megérkezett (tulajdonképpen már vasárnap éjszaka, de csak hétfőn találkoztunk) Gábor kollegám Budapestről, és nagy örömömre hozott nekem egy kis csomagot. A csomagért külön köszönet Peti barátomnak, aki fáradtsággal és BKV-val nem törődve beszerzett 1-2 nélkülözhető és 1-2 nélkülözendő szajrét számomra.

Kedden munka után Gáborral és Zolival elmentünk csavarogni a folyó túloldalára, ahol még egyikünk sem nagyon volt. Láttunk egy múzeum kastélyt, meg sűrű esőcseppeket, úgyhogy inkább egy parkban telepedtünk le egy öreg odavas fa lombernyője alatt beszélgetni.

Szerdán voltam utoljára a terapeutánál mint „beteg”, edzettünk egy jót, és megbeszéltük, hogy a maradék problémákat majd milyen gyakorlatokkal tudom már otthon orvosolni. Este hazaérve nekiestem főzni egy hatalmas adag ragulevest. Kb. 8-9 literre sikerült most, és isteni lett ismét. Ezt sem tudom megunni.

Csütörtökön munka után hazarohantam és felvettem azt a számot, amit a héten írogattam esténként. Szép aranyos-kedves kis delta blues lett aktuál-szituációs dalszöveggel. Az ihletet egy kedves ismerőstől és egy régesrégi gospel által kaptam, úgyhogy ennek örömére írtam egy teljesen új szöveget, és átírtam a zenét is :) 

Vasárnap reggel Gáborral elmentünk a Jura hegységbe túrázni egyet. A természet kegyes volt hozzánk, mert bár iszonyatos köd telepedett a tájra, de kellemesen hűvös kiránduló idő volt, és az esőt is megúsztuk egész nap. Valami fantasztikus az a hegy (is). Egyszer már ugye voltam itt kirándulni, csak akkor nem tudtam, hogy merre kell menni, úgyhogy akkor a legrosszabb (erdőben meredeken felfelé több km-es) utat választottam, most viszont körbementünk az egész hegyen. Felmásztunk a gerincre, majd azon végig. Egyetlen egy rész volt, ahol páran hülyét kaptak volna (én is kicsit bemajréztam), ahol ugyanis egy 10-20 méteres sziklaperemen kellett végigvergődni, jobbra 700 méteres szakadék, balra "csak" 10-20 méter... Maga a perem nem volt nagyon keskeny, de azért akiben van egy kis tér(d) iszony, az azért kapaszkodik rendesen. Még jó, hogy a ködtől nem láttam le az aljáig, de Gábor megnyugtatott, hogy van párszáz méter, és teljesen merőleges a szikla, úgyhogy nincs miért aggódnom... :) Amúgy a túra alatt megkóstoltunk mindenféle erdei bigyó-bogyót, mivel Gábor eléggé jártas a különféle botanikai csemegékben. Estére jó fáradtan értünk vissza Bernbe.

Hétfő reggel elmentem a kórházba az utolsó kontrollra, nagyon kedves volt a dokinéni (ugyan az volt, aki az egyik kezemet műtötte). Kiderült, hogy mindkét kezem el volt törve, csak a balt nem akarták begipszelni, merthogy akkor semmit sem tudok csinálni, és mivel jó helyzetben volt ezért kicsi lett volna az esély, hogy elmozduljon. Amúgy elkértem a röntgenfelvételeket, és leesett az állam (Svájc), mondták, hogy megvárhatom, ameddig kiírják cd-re, de ha sietek, akkor majd kiküldik postán, természetesen teljesen térítésmentesen. Kórház után meló volt, ahol délután felköszöntöttük a Professzor urat a születésnapja alkalmából. És mivel vasárnap volt a kínai Hold ünnep, ezért rengeteg kínai hold-süti is volt (ami nem összekeverendő az űrsütivel). Amúgy ezek ilyen kis vicces sütik, fogalma nincs az embernek, hogy mi van bennük, de finomak. Az egyikről megtudtam hogy valami borsónak kinéző bab volt a belsejében, és valami eléggé spéci babnak hívják angolul, magyar neve szerintem nincs is. A professzor úr meg hozott német sütiket, amik ilyen pite alapú tortának tűnt. Finomak voltak, mondjuk a rebarbarásnak érdekes volt az ízkarakterisztikája. Az este gitározgatással meg az élet nagy dolgairól való merengéssel telt. Amúgy jó kis izomlázam lett hétfő estére, ez a 12 km-es hegymászás, meg a hétfői biciklizés kicsit lefárasztotta a lábaimat, de hát edzeni kell...

A képekért köszönet Gábor kollégámnak!

Bagolyka

Gímpáfrány

De nagy Gonba' vagyok

Fa a csúcson.

A csúcson. Ló, AZ, meg mi se látszunk :)

A "laza" túra...

83-88.nap: Heuréka

2012 Szeptember 18-23

mottó: „Nem hiszem, hogy valaha ideér egy megkésett csomagban az életem…”

Az elmúlt hét rengeteg munkával telt, nem nagyon volt pihenés. Csütörtök este volt egy kis lazítás, amikor meló után kiültünk Sarah-val a Nagy Lehetőségre sörözni meg beszélgetni, aztán később csatlakozott hozzánk Vilo is. Amúgy a csütörtök szakmailag is jó kis nap volt, mivel végre valahára elértük az áttörést egyik műszerfejlesztéssel kombinált kísérletsorozatunkban, remek eredményekkel, úgyhogy azóta ezerrel írjuk a cikket, hogy minél előbb publikálhassuk a dolgokat.

Hétvégén beszereztem egy új laptopot, mert a régin már lehetetlen volt bármit is csinálni, állandóan kikapcsolt magától. Sikerült nagyon jó áron egy nagyon szuper gépet szereznem (sokkal olcsóbb volt forintba átszámolva, mintha otthon vettem volna…). A gép vásárlásáról Samu cimborám győzött meg előzőleg, hiszen neki is ugyan ilyen gépe van itt Svájcban több mint 1 éve, és nagyon elégedett vele. Adtak hozzá tv tunert, amellyel a fél világon ingyenesen tudom nézni a digitális és analóg tv adásokat. A szobámban 6 adást fogok be, és vicces, hogy lehet váltani sok esetben a nyelvet, hogy milyen nyelven akarom hallgatni, és még feliratot is lehet hozzá állítani. (Amúgy mókás pl. a csillagok háborúját németül, vagy az Extralarge-ot olaszul nézni…) A másik tréfás dolog, hogy van az egész géphez egy távirányító, aminek segítségével ágyban fekve is tudok fotókat-videókat-filmeket-zenéket/tv csatornákat hallgatni/nézni/váltani. Úgyhogy most öröm boldogság van, hogy a kemény munka megérdemelt gyümölcseként lett végre egy használható gépem az elkövetkező pár évre. A szombat-vasárnap többnyire gitározgatással, meg filmnézéssel telt. Vasárnap este a szép időre való tekintettel Sarah-val kimentünk gitározni 2-3 órát a Nagy Lehetőségre. 

75-82.nap: visszajött a nyár

2012 Szeptember 10-17

mottó: „Hiába tudja az ember, hogy amit tesz, az őrültség. Attól az még őrültség marad…”

Hétfőn munka után hazamentem, majd megcsináltam életem első racklettjét. (Egyszer már csináltunk karácsonykor hasonlót Apával, de ahhoz sima trappista sajtot használtunk). A racklette egy isteni svájci sajt, ami natúr is nagyon finom, de az igazi élményt és ízorkánt akkor okozza az embernek, amikor megsütve fogyasztjuk. Pároltam zöldségeket, beszórtam őket finoman zöldfűszerekkel és egy kis cayanne borssal, majd jó vastagon rávágtam Racklette sajtot, és az egészet meggrilleztem. Hát az élmény valami fantasztikus, és leírhatatlan.

Kedden munka után találkoztam Zolival, és a szakadó esőben kimentünk Belp-re (az az itteni „ferihegy”) megnézni a repteret. Érdekes volt, hogy a reptérre vezető „főút”, kamionos nyelvvel élve is enyhén szólva zergeb*szta, ami annyit tesz, hogy kb egy kerékpárral el lehet férni az úton, de nagyobb járművel nem igazán. Első körben azt hittük, hogy valami mellékúton megyünk, de kiderült, hogy nem, tényleg az a „gyorsforgalmi” :). A reptér amúgy egy icipici mezőcske egy icipici épülettel, és pár légcsavaros géppel (na a repcsikhez nem értek). Kb. olyan hangulata van, mint a Göteborgi, vagy a Tamperei reptérnek, akik jártak arra, azok tudják miről beszélek. Amúgy bent nagyon kedvesen útbaigazítottak minket, mivel azért mentünk ki, hogy a BP-re tartó repülőkről érdeklődjünk. Van egy kicsi svájci légitársaság, ami innen küldi a repülőit szerte a világba, és egész meglepően baráti árakon, majdnem hogy fapados áron, úgyhogy majd valószínűleg velük fogok hazajárni annakidején. Reptér után elmentünk vásárolni, majd hazamentem.

Szerdán főztem egy hatalmas adag gulyáslevest (pontosabban gulyás alapú ragulevest) a terapeuta után (egyre jobban vannak szerencsére a kezeim, már alig-alig vannak fájdalmak, és a súlyzós terhelést is megkezdtük már). Tettem bele borsót, répát, pulykamellet, krumplit, hagymát, tejfölt, és persze Matyi féle afrikai erőspistával fogyasztottam. Mennyei lett.

Csütörtökön munka után csak pihengetés volt otthon.

Pénteken délután elbúcsúztattuk a spanyolországi Victor kollegánkat, aki két hónapot töltött nálunk, és aki jó alaposan bevezetett minket a platina egykristályok kémiájába :)

Este találkoztunk Sarah-val a „Nagy Lehetőségen”, mivel megint egyre jobb idő van, napközben 20-25 °C, bár estére azért lehűl már a levegő… Kiültünk a párkány szélére (alattunk a szakadék), és onnan szemléltük a várost meg a havas Alpokat a háttérben, pár üveg sörrel megspékelve. Este már igen csak hűvös volt az idő, úgyhogy jól jött, hogy készítettem egy jó adag, forró gyümölcsteát. Időközben becsatlakozott hozzánk Julcsi és Ulmas is. Hajnalban Julcsi hazament, mi pedig beültünk egy helyre a vasúthoz közel. Nem is volt vészesen drága (itt minden beülős hely vészesen drága), és a pénzünkért cserébe csatosüveges házi sört kaptunk, ami egészen finom volt, ahhoz képest, hogy svájci. :) A péntek esti móka után Ulmasnál aludtam, mivel elment az utolsó vonatom.

Szombaton bevásároltam délelőtt, majd otthon pihengettem, és felvettem egy új nótát.

Vasárnap főztem egy nagy adag bolognai spagettit, jó sok fokhagymával, olasz oregánóval, holland gouda sajttal. Szintén felvettem egy nótát, majd délután mivel gyönyörű idő volt, elmentem sétálni a botanikus kertbe. Ingyen be lehet menni, és nagyon szép. Az Aare partján van egy domboldalban, van benne minden, ami egy komolyabbnak tűnő botanikus kertbe kell, tavacska, pálmaház, mindenjó. Nagyon tetszett, úgyhogy majd szerintem ide vissza fogok járni gyakran (egész évben nyitva van). A séta után kiültem a Nagy Lehetőségre egy József Attila könyvvel a kezemben, majd este hazamentem.

A hétfő rengeteg munkával telt. Elmentem bevásárolni munka után, ahol egy rendkívül kedves fiatal magyar párral és a babájukkal találkoztam. Beszélgettünk egy jó fél órát, majd hazamentem. Az est, pihengetéssel (jól lefárasztott az első munkanap a héten) és beszélgetésekkel telt többnyire.

(A képekért köszönet Ulmasnak!)

Victor búcsúztatója

Állófogadás

Julcsi megint elemében volt, és úgy gondolta, hogy kitetovál :D

Kaptam egy svájci órát, ami naponta kétszer a pontos időt mutatja (csak jókor kell ránézni)

Julcsi és Sarah bújócskáznak :)

ÚrIsten :O

 

68-74.nap: Zeneee, és egy kis hazai ízek.

2012 Szeptember 3-9

mottó: "A háború azért jó, mert akkor kevés a turista..."

Már megint 1 hete nem jelentkeztem, aminek az a legfőbb oka, hogy hihetetlenül zsúfolt volt az elmúlt hét, de lássuk csak az egészet szépen sorjában:

Hétfőn voltam a patikába újabb adag gyógyszerekért, a receptem még érvényes volt, úgyhogy gond nélkül kiadták. Munka után Anna cimborámmal találkoztunk a vasútállomásnál, és felültünk beszélgetni a "Nagy Lehetőségre". (Anna egy svájci francia leány, aki szociálpedagógusként dolgozik Baselben, és még múlthéten ismertük meg Vilóval).

Kedden munka után elmentem a fizioterápiára, majd utána visszamentem az egyetemre, hiszen Bhadra kollegánk születésnapját ünnepeltük. Koji-Akyjoshi-Ulmas-Pavlito adta a társaság magját, kiültünk beszélgetni az egyetem mögötti térre. Este hazaérve elkezdtünk beszélgetni interneten otthoni pajtásaimmal, aminek az lett a végeredménye, hogy reggel 4kor sikerült aludni térni.

Szerdán a munkában megint felköszöntöttük a kollegánkat, ezúttal tortával, üdítőkkel. Munka után otthon pihengettem, filmet néztem meg Kata barátommal beszélgettünk.

Csütörtökön reggel elmentem ismét a terapeutához. Megtudtam, hogy Patriknak van egy nagy passzívháza Finnországban, természetesen tóparton. Azt mondta, hogy azért jobb neki most itt pár évig dolgozni, mint otthon, mert bár a fizetés kb ugyan annyi Finneknél mint Svájcban, de ott sokkal több az adó, és így a zsebében kevesebb marad. Természetesen ennek örömére majdnem minden ingyenes a Finneknél (bölcsőde, óvoda, iskola, egyetem...), Svájccal szemben, ahol szinte mindenért külön kell fizetni.Úgyhogy ha valakinek van már családja, akkor nagyon jó a finneknél élni, ha nincs, akkor viszont megéri Svájcban időzni egy ideig. Amúgy mesélte, hogy majdnem minden házat "alternatív" módon építenek a finneknél az utóbbi időben, rendkívül jó szigeteléssel, és igyekeznek a geotermikus és a napenergiát kihasználni, hogy minél jobban védjék a környezetet. Mondta, hogy ez a többletberuházás kb. 10 év alatt térül meg, utána viszont (amellett, hogy védi a környezetet), sokkal olcsóbbá is teszi a ház üzemeltetési költségét. Természetesen mondta, hogy van egy nagy kandallója és egy nagy, igazi fával fűtött szaunája is. Megtudtam továbbá, hogy Finnországban van egy nagyon speciális kő (egész világon csak ott található egyedül ez a fajta kőzet), ami amellett, hogy nagyon jól néz ki, amellett a legjobb hőtartó a földön, és a meleget több mint 3-4 napig tartja és sugározza. Torna után bementem melóba, majd délben Matyival ebédeltem, mivel meginvitált egy közös kajálásra. Nem tudom, hogy meséltem e már Matyiról. Ő egy svájci matematikus-fizikus. És imád nyelveket tanulni, ha jól tudom akkor 16 nyelven beszél, többek között magyarul is teljesen perfekt. Szóval egy zseni. Amikor kérdeztem, hogy miért tanulta meg a nyelvünket, azt mondta, hogy csak azért, mert tetszett neki és sok magyar barátja van, úgyhogy az anyanyelvünkön akart velük beszélgetni. Zseniális figura amúgy. Imád főzni meg utazni. Elmesélte, hogy több majdnem 80 országban volt már a földön, szóval kb. az egészet bejárta már. Most ebédre gombapaprikást, külön őzpörköltet és nokedlit csinált. Fantasztikusan finom volt, senki nem mondaná meg, hogy nem Anyum vagy bármelyik magyar jól főző háziasszony főzte.

Pénteken is Matyival ebédeltünk, hozott gulyáslevest (ez is csodásan finom volt), én meg hoztam egy kis hazait: fokhagymás zsírban sült hús (Anyumnak köszönhetően még van egy kevés :) ), paradicsom, macskap*cse paprika. Ebéd után ettünk orosz almás-fahéjas tortát, meg beszélgettünk egy sort. Amúgy hozott nekem ajándékba afrikai "erős pistát", ami valami hihetetlenül finom (és erős), habanero paprika van benne meg gyömbér, meg még sok minden, majd egyszer megtanítja hogyan kell csinálni.

Szombaton már korán felkeltem, hiszen rengeteg dolgom volt. Összekészülődtem reggel, majd 11 körül megjött értem Flo kocsival. Bepakolta az erősítőket (én még mindig nem tudok emelni sajnos), aztán átvittük Nina-hoz a folyó túlpartjára, hiszen este ott volt a házibuli. Délkor kidobott Flo a buszvégnél, mivel itt találkoztam Annával, egy szép és kedves orosz blues énekes lánnyal. Kiültünk a parlament alatti sétányhoz, majd a "Kis lehetőségre", majd a "Nagy lehetőségre" beszélgetni, meg nézni a panorámát. Nagyon kedves leány, és jó dolog, hogy vannak akik ilyen fiatalon már a bluesnak élnek. Természetesen mesélte, hogy Oroszországban is esélytelen az embernek fenntartania magát a zenéből (ugyan úgy, mint MO-n is esélytelen kb.), úgyhogy nála is csak egy "erős hobbi", de imádja. Délután megjött Marika is Baselből, úgyhogy körbevezettem őket a szokásos belvárosnéző túrán. (Ez azt hiszem a 4. idegenvezetésem körbe a városon :) ). Természetesen kiderült, hogy Annával hasonlóan elmebetegek vagyunk, úgyhogy a macipark alatti kis hídtól felmentünk a Rózsakert-be, de nem az úton körbe, hanem keresztül a hegyen. (Az első szakaszon Marikát is sikerült rávennünk, de  a meredekebb részt már nem vállalta, és körbement, majd konstatálta, hogy hát mi nem vagyunk normálisak :D)  Hát több mint 60°-os az a "domboldal", meg át kellett másznunk egy nagy tövisbokron is, meg el is estünk egyszer, szóval minden megvolt ami egy ilyen őrültséghez elengedhetetlen. :) A rózsaparkban elbúcsúztunk Marikától, majd lecsücsültünk kicsit még beszélgetni a tópartra, aztán megkerestük a buszunkat, amivel el tudtunk jutni a házibuliba. Maga a buli egy szép 3 emeletes ház felső emeletén volt, ahol Nina él a párjával. Egy tetőtéri művész lakás (Nina hivatásos fotósként dolgozik). A teraszon grillezés volt, mi meg elkezdtünk zenélni. A zenészek társasága elég nemzetközi volt, mivel jó pár számra beült egy Chilei cajonos, egy francia gitáros (Flo barátom), egy svájci-lengyel zongorista (Artur barátom), és néha egy finnországi lengyel leány. Az est nagy részét Annával és Floval hárman toltuk le (a cajonos meg kísért minket amikor épp kedve volt :D). Maga a koncert fantasztikusan sikerült, mindenki táncolt, én meg olyan jól éreztem végre magamat, hogy néha páros lábbal ugrálva, néha térdenállva gitároztam a bluest és a rákenrólt. A koncert után kb hajnal 3-ig beszélgettünk még, aztán mindenki szép lassan hazaszivárgott. Ulmassal mi ottmaradtunk, segítettünk összepakolni a lakást, majd a nappaliban a kanapékon elpihentünk pár órára. Amúgy Annával megbeszéltük, hogy majd valami közös zenélést szervezünk még a jövőben valamerre a világban, hiszen jól ment a zenélés együtt, és mindketten szeretünk utazni-világot látni. Úgyhogy lehet, hogy lesz majd moszkvai meg budapesti koncert is :) Amúgy kaptam Annától ajándékba egy apró orosz balalajkát :D (hűtőmágnes).Amiért így utólag is спасибо. :)

Vasárnap reggel felkeltünk, majd átmentünk Vilohoz (közben még Julcsihoz is beugorva). Vilo főzött nekünk egy "reggeli-ebédet" valami paradicsomos-husos tésztát, nagyon finom volt. Aztán felhívtuk Julcsit, hogy munka után tartson velünk. Kiültünk koradélután a Nagy Lehetőségre pihengetni-beszélgetni-mókázni. Este Flo felvett kocsival a Nagy Lehetőségnél, aztán hazavitt engem, meg az erősítőket. Kemény és jó hétvége volt, rengeteg nevetéssel, kedves emberrel és nagyszerű hangulattal... Sose legyen rosszabb...

A fényképekért köszönet Annának, Marikának és Ulmasnak! Majd még jönnek további képek, meg videók is.

Blues duó.

Ez még hétközepéről a szülinapi torta

Annával és Mónikával zenebonálunk

Csinos mikrofonállvány :D

Julcsi elemében van, mint általában :D

Julcsival és Alinával.

Valaki a háttérben térdenállva herflizik :D

Hehe... Na ez 18-as karika

Julcsi örült nekünk, hogy másnap betoppantunk a munkahelyére:)

Vilon is látszik, hogy kipihente magát az éjszaka

Bluesos képeslapokat is sikerült találnunk

Na az az a kastély a háttérben, amit még én sem tudom, hogy micsoda (Ugye mindenki észrevette a kastélyt? :P )

A "Dunakanyar" :D

Marikával a rózsakertben

S Maci

65-67. nap: A fáradalmakat egyszer ki kell pihenni

2012 augusztus 31 - szeptember 2.

mottó:"Ha azt mondják nekünk, hogy romantikusak vagyunk, hogy javíthatatlan idealisták vagyunk, hogy a lehetetlent képzeljük el, akkor százszor is azt kell felelnünk: "Igen, ilyenek vagyunk."

No most csak egy nagyon rövid helyzetjelentésre van idő:

Pénteken is majdnem este 8-ig bent kellett lenni a laborban, ami már kicsit húzós volt a tegnapi este 9 után... De hát az élet az kemény. Éppen ezért miután végeztünk, a szemerkélő esővel nem törődve elmentünk bevásárolni Viloval, majd kimentünk a "Nagy lehetőségre". Sörözgettünk és beszélgettünk, majd már majdnem amikor indultunk volna haza, jött egy sms Julcsitól, hogy most indulnak felénk a párjával, úgyhogy találkozzunk. Hát ebből az lett, hogy majdnem reggelig beszélgettünk velük. Amúgy, hogy mennyire kicsi a főváros azt az is reprezentálja, hogy rengeteg kollegával futottunk össze az est folyamán teljesen véletlenül. Lekéstem az utolsó vonatomat, úgyhogy Vilonál aludtam.

Szombaton elmentünk bevásárolni, majd otthon nagy kínszenvedések közepette (a kezeim még nem teljesen a legjobbak, sőt ez még enyhe kifejezés rájuk) főztem egy jó nagy adag ebédet, majd pihengettem. Éjfélkor jött egy sms Julcsitól, hogy na akkor menjünk ma is bulizni, de mondtam, hogy ma pihengetés van a műsoron, mert néha az sem árt.

Vasárnap elkezdtem kicsit gitározni a fájdalmakkal nem törődve, hiszen jövő szombaton lesz az első koncertem, igaz ez csak félhivatalos koncert lesz, mivel egy házibuliban kell majd zenélnem a saját műsoromat, meg kísérni kell egy orosz bluesénekes hölgyet, meg egy másik srácot. Érdekes és izgalmas lesz, csak a kezem bírja a szántást...Vasárnap délután-este szokásos módon otthonragadt pajtásokkal ütöttük el az időt nevetgélve.

61-64.nap: Mozgalmas hét

2012 Augusztus 27-30

mottó:"Lehet, hogy mások számára sebeink csak horzsolásnak tűnnek, de végtére is az számít, mi mit érzünk..."

Hétfőn reggel bementem a kórházba. Találkoztam útközben a sebésszel, aki műtött, megismert már messziről, aztán elbeszélgettünk kicsit, kérdezte, hogy már megy e a gitározás :D Hát mondtam, hogy az még odébb van. Majd lehet, hogy együtt is fogunk zenélni, mert a bácsi éppen bluesgitáros, amikor nem életeket ment. A kontroll röntgen után megállapította az ortopéd sebész doktorbácsim (ez egy másik), hogy a csont pont ugyan ott van, mint volt, úgyhogy alakul a molekula. Ennek örömére le is szedte a gipsz/sínt, és mondta, hogy mostantól torna. Mondjuk elkezdett szépen folyni a vérem, úgyhogy ellátta a sebeimet. Itt kicsit más az orvostudomány, mint otthon. Mivel a csont újbóli eltörésére-elmozdulására 8 nap után kicsi az esély ha óvatos vagyok, ezért itt azt a nézetet vallják, hogy gipsz nélkül is összeforr, és a napi tornának köszönhetően (heti 2* terapeutával) kb mire teljesen meggyógyul, teljesen használni is fogom tudni. Mondta a doki, hogy ha 6 hétig gipszben lennék (ahogy pl. otthon ilyenkor alap), utána kb. újra kéne tanulnom írni, meg mindent, és kb. fél évig semmit se tudnék csinálni. Kórház után melóban megterveztük a világot Viloval. Délután elkezdtünk beszélgetni a világbékéről egy nagyon régen nem látott (kereken 17 éve) általános iskolai osztálytársammal, Katával :) Jó amikor az ember életébe visszacsöppennek olyan emberek, akiket régen is bírt.

Kedden munka után találkoztam egy Magyar sráccal, Zolival, aki nemrég költözött ki Svájcba. Szakácsként dolgozik egy fogadóban. Körbevezettem a belvárosban, mert még sosem járt Bernben, meg beszélgettünk a világ dolgairól pár órát, majd máskor is találkozunk a jövőben. Múlt héten is idegenvezettem, akkor kedvenc Magyar főnökömet, Zsófit és családját vittem körbe. Péter nem tudott velük jönni, de cserébe jött velük a Nagymama, aki előtt le a kalappal, hogy 70 felett nekivágott egy svájci körutazásnak :)

Szerdán iszonyat sok munka volt, úgyhogy este kiültünk sörözni egy közeli parkba páran, majd elmentünk a nagy lehetőségre nézni a felhőket, ahol összehaverkodtunk Annával aki szociál pedagógusként dolgozik Baselben.

Csütörtök reggel a terapeutánál kezdtem. Azt hiszem róla még nem meséltem. Egy finn emberke, aki 12 éve él itt svájcban. Nagyon ügyesen és óvatosan csinálja a kezeléseket, bár néha nekem nagy fájdalmaim vannak közben, de az eredmények mindenért kárpótolnak, hiszen már egészen sok mindenre tudom használni kicsiny kacsóimat. Amúgy maga a terápia arany áron van, de hát ez muszáj, ugyanakkor a baleset-biztosításom a kórházi kezeléseket, a műtétet, a terapeutát és még a gyógyszereket is fedezik szerencsére egy darabig. No a finn terapeutával rengeteget szoktunk beszélgetni a kezelések alatt, elvégre "rokonok" vagyunk... Megtudtam, hogy a finnek minden évben csináltak szauna versenyt, ami annyit jelentett, hogy egyre emelték a hőmérsékletet, és ki bír tovább bennmaradni. Persze az egésznek semmi értelme, de nagy az isten állatkertje.Mesélte, hogy a döntőbe egy finn és egy orosz emberke jutott be. A hőmérséklet 100 Celsius fok felett volt, és az orosz hirtelen összeesett... Kiderült később, hogy bevett rengeteg fájdalomcsillapítót, hogy bírja, és szépen meghalta magát. A finn túlélte, de neki is égési sérülései lettek, úgyhogy ha jól tudom ezt a versenyt megszüntették azóta.Amúgy mesélte Patrik, hogy a finnek imádnak táncolni, tangó és humppa náluk a divat. Namármost aki nem ismerné a humppát, annak elrettentés képen itt van egyik kedvenc nirvána dalom humppásítva:

http://www.youtube.com/watch?v=r9YyaknVx_o

Azért az botrány, hogy iskolában tanítják a humppát táncolni a finn gyerekeknek :D Jófejek ezek a finnek. Megtudtam továbbá, hogy itt Bernben van saját klubjuk, aztán itt is járnak szaunázni, meg sportolni jó sokat. Torna után ezerrel ment a meló, bár rá kellett jönnöm, hogy mindkét kezem még kábé használhatatlan, de itt dolgozni kell akkor is, mese nincs.

A fotókért köszönet Zsófinak, és Ulmasnak!

Zsófiékkal városnéző túrán még gipszben

Dobozgitárt errefelé még senki sem látott :D

Lassan nyithatunk egy betegszobát az egyetemen

A kutatók találékonyan oldják meg a felmerülő problematikákat 

Koji metálra itta magát, és elég volt hozzá 1 sör. Ugyebár hiányzik valami enzim a szervezetükből az ázsiaiaknak, szóval 1 sörrel elérik azt, amit én mondjuk 15-el. 

Ez a szemüveg szétesett, de hol a keret?

Áhá megvan!

59-60. nap: Egy kis fejszellőztetés és 2000!

2012 Augusztus 25-26

mottó: „Aki már veszített el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt, az rájön, hogy valójában semmije sincs. És ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy utolsó - napja lenne.”

A 100 méteres elmefuttatás után úgy éreztem, hogy nem tudok itthon ülni, úgyhogy felszálltam egy vonatra, és leléptem egy kicsit fejet szellőztetni. Első körben Avenches-be mentem (Artur cimborám tanácsára). Ez egy icipici falvacska a murteni tótól pár km-re. Kicsivel több, mint 3000 lakosa van, akiknek kétharmada franciául beszél , a maradék németül ,portugálul, olaszul, és kereken 1 darab ember beszél romans nyelven (a rétóromán egyik nyelvjárása). Sok pajtása lehet annak a bácsinak :) Mondjuk én szótértenék vele talán latin múltamból kifolyólag. A falvacska (vagy városka) arról híres, hogy a kelták alapították, de a rómaiaknak is fontos állomás volt ez. Erről mi sem ad nagyobb tanúbizonyságot, mint hogy a világ második legnagyobb amfiteátruma itt található (a római a legnagyobb…).Ezen kívül itt született Ernest Failloubaz, aki az első svájci repülőgép pilóta volt,és 1910 környékén saját építésű gépével szállt fel. A másik nagy híresség pedig Henri Guisan generális, aki a svájci csapatok legfőbb vezére volt a második világméretű öldöklés alkalmával (ő készítette elő a svájci hadsereget egy esetleges német invázió kivédésére). A település valami fantasztikusan néz ki, jó volt itt sétálni egyet. Természetesen a boltban elő kellett venni a francia tudásomat, mert itt csak azt beszélték. Még jó, hogy nem vagyok elveszett ember…

Avenches után átmentem Murtenbe. Ez is egy nagyon aranyos városka egy nagy tó partján. Az óvárosban remek utcazenészeket hallgathattam (Klezmer és sramli. Errefele ilyen klarinétos tangóharmonikás muzsika a divat. Hmm tangóharmonika. Úgy volt, hogy majd kipróbálok egy szép régi hangszert még otthon, de aztán mégse adott rá lehetőséget az élet… Előbb utóbb be kell szerezni egyet, bár még más hangszerek is a kívánságlistán vannak xd). Az óváros és bevásárlás után lebattyogtam a „balatonpartra”. Kis séta után lecsüccsentem egy fa árnyékába a törzséhez dőlve egy kis söröcskével, és József Attilát olvastam estig. Amikor svájci sört iszok, mindig eszembe jut Vilo barátom mondása:

„Tudod, hogy készül a svájci sör? Vesznek cseh söröket és felvizezik…”  Amúgy van benne valami, mert bár %-ban rendbe vannak, de az ízük eléggé lájtos, én is inkább a német söröket preferálom errefele. (Nem kell mindenhez tökéletesen érteniük ezeknek a jónépeknek :), majd főzök én itt jófélét ).

Este volt egy megbeszélésem az egyetemen a professzor úrral (igen, szombat este pfff),majd összefutottam Arturral, de mivel eleredt az eső, így hazajöttem, és reggelig kergettünk denevéreket meg beszélgettünk barátokkal.

A vasárnap pihengetéssel, filmnézéssel, és random lelkiesőkkel telt. Holnap reggel meg irány a kórház, és minden kiderül! Vagy mindenki derül, úgyhogy lehet szorítani…

Amúgy elértük a 2000-es látogatottságot!! CSAK ÍGY TOVÁBB!! KÖSZÖNÖM! Az országlista is szépen bővül, Magyarország, Svájc, Svéd, Holland, Francia, Orosz, Kanada,USA, Ausztria, Németország, Izland, Anglia, Izrael, Hong-Kong is felkerült már többek között. A furcsa böngészők versenyében  pedig most az NS8, az Iceweasel és a FBSV nyert egy hangszórót, egy kitűzőt és egy zoknit.

Ja igen, és megtudtam, hogy miért van annyi depressziós ember Magyarországon (meg külföldön). Ugye hogy is hívják a hazaföldet? Magyarország. Rövidítve: MO. EJTSD: EM O

Nincs több kérdésem!

forrásmegjelölés: Az alábbi fotókat az internetről szereztem, mivel fotómasinériám  még mindig darabokban. Reklamációt és feljelentést elfogadok, de úgy sem érdekel (bár EMO-n az új törvények értelmében ezzel most bűncselekményt követek el...)

Aranyos templomka, be is mentem tárgyalni...

Az amfiteátrum, itt gyilkolták az oroszlánokat meg egymást. Panem et circenses! ahogy mondja a művelt olasz.

Avenches kastélya

Ez már Murten a háttérben a tavacskával...

Főutca a városkapuval...

Ezmiez?! Professzor úr elemében van szombat éjjel...

Az út