2012 Augusztus 27-30
mottó:"Lehet, hogy mások számára sebeink csak horzsolásnak tűnnek, de végtére is az számít, mi mit érzünk..."
Hétfőn reggel bementem a kórházba. Találkoztam útközben a sebésszel, aki műtött, megismert már messziről, aztán elbeszélgettünk kicsit, kérdezte, hogy már megy e a gitározás :D Hát mondtam, hogy az még odébb van. Majd lehet, hogy együtt is fogunk zenélni, mert a bácsi éppen bluesgitáros, amikor nem életeket ment. A kontroll röntgen után megállapította az ortopéd sebész doktorbácsim (ez egy másik), hogy a csont pont ugyan ott van, mint volt, úgyhogy alakul a molekula. Ennek örömére le is szedte a gipsz/sínt, és mondta, hogy mostantól torna. Mondjuk elkezdett szépen folyni a vérem, úgyhogy ellátta a sebeimet. Itt kicsit más az orvostudomány, mint otthon. Mivel a csont újbóli eltörésére-elmozdulására 8 nap után kicsi az esély ha óvatos vagyok, ezért itt azt a nézetet vallják, hogy gipsz nélkül is összeforr, és a napi tornának köszönhetően (heti 2* terapeutával) kb mire teljesen meggyógyul, teljesen használni is fogom tudni. Mondta a doki, hogy ha 6 hétig gipszben lennék (ahogy pl. otthon ilyenkor alap), utána kb. újra kéne tanulnom írni, meg mindent, és kb. fél évig semmit se tudnék csinálni. Kórház után melóban megterveztük a világot Viloval. Délután elkezdtünk beszélgetni a világbékéről egy nagyon régen nem látott (kereken 17 éve) általános iskolai osztálytársammal, Katával :) Jó amikor az ember életébe visszacsöppennek olyan emberek, akiket régen is bírt.
Kedden munka után találkoztam egy Magyar sráccal, Zolival, aki nemrég költözött ki Svájcba. Szakácsként dolgozik egy fogadóban. Körbevezettem a belvárosban, mert még sosem járt Bernben, meg beszélgettünk a világ dolgairól pár órát, majd máskor is találkozunk a jövőben. Múlt héten is idegenvezettem, akkor kedvenc Magyar főnökömet, Zsófit és családját vittem körbe. Péter nem tudott velük jönni, de cserébe jött velük a Nagymama, aki előtt le a kalappal, hogy 70 felett nekivágott egy svájci körutazásnak :)
Szerdán iszonyat sok munka volt, úgyhogy este kiültünk sörözni egy közeli parkba páran, majd elmentünk a nagy lehetőségre nézni a felhőket, ahol összehaverkodtunk Annával aki szociál pedagógusként dolgozik Baselben.
Csütörtök reggel a terapeutánál kezdtem. Azt hiszem róla még nem meséltem. Egy finn emberke, aki 12 éve él itt svájcban. Nagyon ügyesen és óvatosan csinálja a kezeléseket, bár néha nekem nagy fájdalmaim vannak közben, de az eredmények mindenért kárpótolnak, hiszen már egészen sok mindenre tudom használni kicsiny kacsóimat. Amúgy maga a terápia arany áron van, de hát ez muszáj, ugyanakkor a baleset-biztosításom a kórházi kezeléseket, a műtétet, a terapeutát és még a gyógyszereket is fedezik szerencsére egy darabig. No a finn terapeutával rengeteget szoktunk beszélgetni a kezelések alatt, elvégre "rokonok" vagyunk... Megtudtam, hogy a finnek minden évben csináltak szauna versenyt, ami annyit jelentett, hogy egyre emelték a hőmérsékletet, és ki bír tovább bennmaradni. Persze az egésznek semmi értelme, de nagy az isten állatkertje.Mesélte, hogy a döntőbe egy finn és egy orosz emberke jutott be. A hőmérséklet 100 Celsius fok felett volt, és az orosz hirtelen összeesett... Kiderült később, hogy bevett rengeteg fájdalomcsillapítót, hogy bírja, és szépen meghalta magát. A finn túlélte, de neki is égési sérülései lettek, úgyhogy ha jól tudom ezt a versenyt megszüntették azóta.Amúgy mesélte Patrik, hogy a finnek imádnak táncolni, tangó és humppa náluk a divat. Namármost aki nem ismerné a humppát, annak elrettentés képen itt van egyik kedvenc nirvána dalom humppásítva:
http://www.youtube.com/watch?v=r9YyaknVx_o
Azért az botrány, hogy iskolában tanítják a humppát táncolni a finn gyerekeknek :D Jófejek ezek a finnek. Megtudtam továbbá, hogy itt Bernben van saját klubjuk, aztán itt is járnak szaunázni, meg sportolni jó sokat. Torna után ezerrel ment a meló, bár rá kellett jönnöm, hogy mindkét kezem még kábé használhatatlan, de itt dolgozni kell akkor is, mese nincs.
A fotókért köszönet Zsófinak, és Ulmasnak!
 |
| Zsófiékkal városnéző túrán még gipszben |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése