Hitchiking 2008

2008 nyara. Stoppolás, Németország

Ez a beszámoló főleg a Német utamról szól, de mivel pestről már jóval előbb elindultam, ezért röviden összefoglalom az egész utat.

-2008. Július 24-Augusztus 3.

         Botonddal lementünk Monostorapátiba a Borudvarba. Ott remek öt napot töltöttem. Vasárnap csináltunk egy nagy jammelést, a szokásokhoz híven Wolfgang Sack-al játszottuk a lassan már közös műsorunkat, kiegészülve több remek zenésszel (Ongjerth Dávid, Molnár Péter, Sain Mátyás, Turcsányi Dani, Morvai Juci, Fórizs Balu...) Hétfőn Kláriék eljöttek értem, és átmentünk Révfülöpre. 30.án Révfülöpről átvitorláztunk Szigligetre Apámmal, onnan visszastoppoltam Monostorapátiba, ahol játszottunk Milánnal duóban, meg egyik délután jammeltünk az amerikai Bob Cohen hegedű művésszel. 

-2008. Augusztus 4.

Hétfőn felkeltünk, elmentünk Milánnal a boltba üdítőért. Amit lehetett kihoztuk a dologból. Egy nagy búcsúsörözés alakult ki a Borudvarban Karcsi, Lajos Bácsi, Margit néni, Atish, Baffia Tomi, Bogi, Réka. Rékával nagynehezen sikerült rávenni magunkat, hogy induljunk el sopron felé. Vas megyében végig szakadt az eső, úgyhogy én aludtam egy jót az úton. Sopronban összefutottunk Cinivel, aki kölcsönadta a bandjo-ját, megittunk egy sört, aztán Réka átvitt Jerevánra Jucikáékhoz, és adott egy sátrat a német útra. Katikát régen láttam, úgyhogy örült, hogy megleptem őket. Este elmentünk a Csehóba, meg még egy másik helyre. Hajnalban értünk Jucikáékhoz.

 -2008. Augusztus 5.

Délután 2-3 körül ráeszméltem, hogy lassan el kéne indulni, ha még ma akarok valahova jutni, úgyhogy Katika kikísért a Soproni Pláza mellé, és elindultam. (Útközben vettünk egy olyan térképet, amin sok olyan város rajta sem volt, ahol utam alatt megfordultam). Pár perc után egy osztrák ember felvett, és kivitt Eisentadt-ig, vagyis épp hogy átvitt a határon. Na ott kezdődött a türelemjáték, lehetett várni sokáig. Megállt egy osztrák kocsi, beszálltam, angolul tárgyaltunk, kiderült, hogy tudnak magyarul, és hogy szívesen átvisznek sopronba. Mondtam, hogy az nekem nem olyan nyerő, úgyhogy párszáz méter után kiszálltam, és vártam újfennt. Egy osztrák tanárnő vitt tovább de még mindíg nem sikerült Bécsig eljutni, kirakott az autópálya felhajtójánál. Ekkor pár perc után megállt egy batárnagy kamion. Emberem kihajol, én angolul magyarázok, ő meg mondja, hogy esetleg magyar? Mondom természetesen. Felugrottam a gépre, még sosem ültem ekkora járműben. Hamar kiderült, hogy az emberem Pozsonyba megy, de majd kirak egy nagy benzinkútnál Bécstől keletre, és majd ott próbáljak szerencsét. Közben kiderült, hogy gitározik ő is, jót dumáltunk, ám hamar megérkeztünk a parkolóba. Már kezdett esteledni,úgyhogy féltem, hogy itt bécsnélalvás lesz a Rékától kapott sátorban. Ahogy megérkeztünk, kedves sofőröm Imre, szétnézett a parkolóban, és rádudált egy gépre, amin magyar zászló volt. Kipattant, 2 perc, és intett, hogy menjek, mert a másik kamionos elvisz. Tivadarnak hívták új sofőrömet. Kiderült, hogy németországba tart, München mellett kell pakolnia, úgyhogy egy darabig jó leszek nála. Jól összehaverkodtunk, és majdnem éjfélig téptünk az országúton, és végülis halálfáradtan érkeztünk meg Braunau am Inn-be Hitler szülővárosába. Tivadar megengedte, hogy a kamionjában aludjak (kényelmes emeletes ágy van a gépben).

-2008. Augusztus 6.

Reggel korán kelés, fogmosás, és indulás. Pár óra elteltével megérkeztünk Erding mellé, ahol zajlott a pakolás. Ott már több magyar kamion is volt. Tivadar elintézte, hogy Zoli bá-val mehessek tovább, bár ő északra megy, de majd valahol kirak. Zolibával is nagyon hamar összehaverkodtam, felmentünk Ingoldstadt mellé, ahol bepakolás volt, régi sörösrekeszeket daráltak le, és az örleményt BIG-BAG-okba pakolták, és azt kellett Zolibának belgiumba vinni. Segítettem a pakolásnál, nem egy leányálom. Elmentünk Zolibával boltba, és nagy evészetet tartottunk. Utána felmentünk Würzburgig, persze a kihagyhatatlan STAU-ban is volt részünk a festői Nürnberg mellett. Zolibá rávitt az A81-re, és kirakott egy kútnál (előtte voltunk még egy autóspihenőben, de a "traktorosok" (kamionos nyelven a járművet jelenti) már a pihenőn voltak, az autósok meg általában teli, úgyhogy dinnyekajálás után továbbmentünk a legközelebbi kútig). Elköszöntem Zolibától, és visszafordult északnak, persze egy nagy jóutat kürtölést kaptam tőle :) Végigjártam a traktorosokat, mindenki már pihenőn volt, magyart nem is láttam. Már agyaltam, hogy hol verjem fel a sátrat, amikor gondoltam, hogy még fél órára kiállok a kút elé, egy nagy S betüs papírral (Stuttgart), aztán lefekszem aludni fél óra múlva. Tíz perc elteltével megállt egy néni a kisfiával, mondta, hogy elvisz Herrenbergig, ami Stuttgart alatt van. Kiderült, hogy a tizen éves fia épp tanul basszusgitározni, és imádja a jazzt és bluest. Felírtam neki rengeteg zenészt, hogy kiket hallgasson meg mindenképpen. Este 10 körül érkeztünk meg Herrenberg-hez, a néni rendes volt, és rávitt a Calw-i útra. Aztán rájött, hogy ez neki nagy kerülő már, úgyhogy kirakott egy körforgalomnál az éjfekete éjszakában. Ott már biztos voltam benne, hogy sátorverés lesz, mert sehol egy autó, és koromsötét minden. Pedig már csak kb 20 km választott el aznapi célomtól. Szerencsémre 5 perc se telt el, és 2 német diszkósgyerek megállt, és felvettek. Egy szót se tudtak angolul, úgyhogy activityiztünk egyet, és elvittek Stammheimig. Ott kiraktak egy shell kútnál. Bementem a kútra, hogy hol az az utca, ahova igyekszem, a csaj nem is hallott róla, hogy itt lenne ilyen nevű utca, pedig nem nagy városka... Na akkor kicsit megijedtem, hogy rossz helyre jöttem, de térképen megtaláltuk a helyszínt, úgyhogy elindultam gyalog, halálfáradtan. Már valami erdőben jártam, úgyhogy rájöttem, hogy természetesen eltévedtem, úgyhogy visszamásztam a kúthoz, és rövid sms-ezés után Betti eljött értem. Kis vacsi, Bettit felköszöntöttem névnapja alkalmából, aztán alvás. Röpke 1300 Km stoppolás után megérkeztem végre, és tudtam pihenni.

-2008. Augusztus 7.

Reggel felkeltem, elmentünk Bettivel a pékségbe finom cuccokért, meg postára egy kis emlékképeslapért. Jerryvel (Betti unokatesója) átdumáltuk a napot. Pihengettem, élveztem a friss levegőt, és gyönyörködtem a fekete erdő látványában. Este elmentünk a pár km-el odébb lévő RISING SUN nevű intézménybe, ahol csocsóztunk (csodálkoztak a németek, hogy a magyarok milyen jól csocsóznak :)) dartsoztunk, búzasöröztünk (nem tudták mi az a schwartz bier... Eléggé csodálkoztam, mert Thüringiai utamon mindenhol azt ittunk). Hajnali fél 2kor értünk haza, alvás.

-2008. Augusztus 8.

Elmentem sétálgatni a faluban, csináltam pár fényképet is (hamár nagyokosan én nem vittem gépet). Elsétáltam boltba, délután néztük Bettivel az olimpiát, kajáltunk, aztán este Jerry-vel játszottunk hajnalig.

-2008. Augusztus 9.

Reggel korán keltem, összepakoltam a szajrét. Elmentünk boltba Jerryékkel, aztán búcsuzkodás, és indulás. Felmentem a domboldalra, ahonnan reményeim szerint jóeséllyel indultam Stuttgartnak. Elég hosszú idő után felvett egy fiatal pár, akik épp franciaországból vontattak egy rally-s Land Rovert. Jófejek voltak, ám párszáz méter után elkezdett füstölni a kisbusz, félrehúzódtunk egy parkolóba, kocsiszerelés. Nem tudtunk semmit se csinálni, úgyhogy felhívtuk Jerry apukáját, hátha tud a környékben valami szerelőt. A srácot egy oldsmobile-os bácsi bevitte a faluba, én meg kiálltam stoppolni. Jött egy fiatal pár, ők pár km-t vittek, megintvárakozás. Közben az idő kezdett beborulni, úgyhogy kezdtem aggódni. Felvett egy rocker srác, aki elvitt Böblingenig (útközben beugrottunk egy haverjáért is valami faluba). Na ott jött az agyhaláltábor. Kiraktak a srácok, és a pálya feljárójánál vártam. Az eső meg elkezdett esni... Egy ideig bírtam aztán előkerestem a zsákomból ernyőmet. Senki se akart megállni. Aztán megint kisütött a nap. Közben kb 30 méterre egy alpesi osztrákparasztgyereknek öltözött német srác is kiállt stoppolni. 5 perc múlva megállt neki egy autó. (Lehet, hogy tudott valamit, hogy arrafele hogy kell stoppolni. Pofátlanul beállt egy kereszteződés közepére) Kapva a szerencsén odarohantam, és én is bekéreckedtem. Az öreg német nem beszélt emberi nyelven, úgyhogy a osztrákparasztgyerek fordított. Stuttgart elővárosánál raktak ki, hogy onnan majd vissza tudok kerülni a pályára, ahonnan Münchenbe el tudok jutni. Várakozás, sehol senki, néhányan megnéznek, aki látja a München táblát, az megy tovább, valaki megállt, de ő totál másfele ment. Aztán hirtelen megáll mellettem egy bőrüléses BMW, egy néger csajjal. Újra rajta voltam a pályán, csak közben kiderült, hogy a csaj Karlshure-be megy, ahol bár remek vegyészkonferenciák voltak, most mégse akartam arra menni. Nagyon rendes volt, és kis kerülőt tett, és rávitt a Müncheni pályára, és egy kihajtónál rakott ki. Ekkor még boldog voltam, aztán 4 óra múlva rájöttem, hogy ott annál a felhajtónál senki se áll meg, mert rém rossz helyen van. Jött egy traktoros bácsi nagy bálákat vontatva maga után. Mondta (perfekt angolsággal), hogy ott esélyem nincs, de pattanjak fel a traktorra, és elvisz egy kútig, ahonnan majd tudok stoppolni. A traktorban már ült a bácsi, meg a fia, úgyhogy csak kívülről tudtam felkapaszkodni. Eléggé megnéztek az emberek, hogy egy srác lóg ki egy traktorból nagy katonai málhazsákkal a hátán, kezében banjo-val :)

Hát a kút amiről a bácsi beszélt, egy lepukkant hely volt, egy darab kocsi állt ott. Előszőr azthittem, hogy nem is működik, aztán kiderült, hogy működik, de nem túl nagy forgalommal. A kút mellett egy Stuttgartból kivezető gyorsforgalmi út volt... Stoppoltam a kútnál, a gyorsforgalminál, persze sehol semmi. Elmentem szedret szedni, aztán vissza stoppolni. Már eléggé fáradt voltam, féltem, hogy ittalvás lesz, főleg, hogy itt esélyem sincs, és még alig haladtam reggel óta, és már igencsak délután volt. Aztán satufékkel megállt egy srác a gyorsforgalmin. Felvett, mondta, hogy ULM-ba megy, de majd kirak előtte egy nagy parkolóban. A parkoló egy rendkívül festői helyen volt, jobbrabalra gyönyörű alpesi lejtők, tiszta milkacsoki reklám, már csak a lila tehén hiányzott. Felbuzdulva szerencsémen körbeszaglásztam a parkolóban. Bár kedvem lett volna ott aludni, mert gyönyörű helyen volt, tárgyaltam 1-2 magyar kamionossal. Mivel a kiút alatt megtanultam a kamionos szakma nyelvezetét, hamar összehaverkodtam az összes kamionossal. Csakhát szombat estig kamionstopp van németeknél, úgyhogy tudtam, hogy este 8ig egyik se fog indulni, ráérek (5 óra volt kb). Egyik magyar 2 napos pihenőn volt, de összespanoltam Ferivel, aki mondta, hogy Salzburgba megy, és éjfélig oda is érhetünk, addig el visz majd. Kiültem egy padra a pár órára, és elővettem a banjo-t, és zenéltem egy jót, voltak akik megálltak, hallgatták kicsit, aztán továbbhajtottak kocsijukkal. 8:00kor startrakészek voltunk. Ferivel sszehaverkodtunk az út alatt, beszéltünk a csajokról, meg az életről. 23 óra után értünk Salzburgba. Parkolókeresés, lehetőleg minél kevesebb törökkel a krnyezetben (Salzburgi parkolóban szinte csak török van, akik egész éjjel kinnt főznek, meg beszélgetnek a parkolóban, de legalább mellettük nem kell félni, mert megvédik a kamionosokat, ha éjjel para van). Feri megengedte, hogy a gépben aludjak, úgyhogy nem kellett szerencsémre éjszaka sátrat állítani. Megittunk mág pár sört, dumáltunk, aztán alvás.

-2008. Augusztus 10.

Reggel kelés, a kamion stop miatt esélyem se volt kamionnal továbbmenni. 7,5 tonnás után szaglásztam a parkolóban, meg hátha hűtőkocsira is le tudok csapni (azokra nem érvényes a STOPP). Sehol semmi, úgyhogy Feritől elbúcsúztam, és kiálltam a "civil" kúthoz. Senki se állt meg. 1 autó, de ők csak Salzburgba vittek volna be, mondtam, hogy az annyira nem nyerő. Láttam pár magyar kocsit is, de nem sikerült őket megállítani, úgyhogy taktikát váltottam. Stoppoltam, de ha magyart láttam, akkor rájuk üvöltöttem, hogy MAGYAROOOOK! :) A módszer hatásos volt. Az első kocsi még teli volt, de a második már megállt, észrevették, hogy magyarul üvöltök. :) 2 fiatal csinos lány volt (Judit, és Sissi). Pestre mentek Münchenből. Mondtam, hogy nekem még Sopronban van egy kis dolgom, báár igazándiból pest lett volna a nyerő. Átmentünk bécsen, úgyhogy gyors kocsis városnézés is volt :). Mosonmagyaróvárnál tettek ki, onnan Csorna felé akartam átzúzni, hogy majd onnan már sinen leszek Sopron felé. Hát egy agyrém volt az a pár km. Fél óránként állt meg egy kocsi, és akkor is csak egy-egy falut vittek odébb. De nagynehezen sikerült eljutni Csornára. Réka közben hívott telón, hogy mikor érkezem, mondtam, hogy azt csak a Jóisten tudja, úgyhogy beült a céges kocsiba, és eljött értem Csornára. Én addig pihengettem, meg sörözgettem egy kis parkban. Este Rékáéknál finom sülthússal vártak, ettünk egy jót aztán alvás. A visszaút Sopronba csak 900 km-volt J…

-2008. Augusztus 11.

Bicajoztam tómalom körül, este átjöttek Ciniék muzsikálni, úgyhogy az este átcsapott egy zenés házibuliba. Madi énekelt, mindenki más meg valami hangszeren csörgött. Átjött Csabi-Csabi cimborám is egy kicsit bulizni velünk.

-2008. Augusztus 12.

Átmentem Jucikáékhoz. Másnap összepakoltam, Katika kikísért a vonathoz, és feljöttem pestre.

Az útért köszönet mindenkinek, aki felvett, aki segített, akikkel találkoztam, hatalmas kihagyhatatlan élmény volt, remélem, hogy minél előbb újra útrakelhetek. Pár név, akinek külön hálával tartozok: Réka, TJ, Katika, Madi, Cini, Imre, Tivadar, Zolibá, Feri, Lückl Betty, Sissi és Judit.