A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 68-74.nap: Zeneee, és egy kis hazai ízek.

2012 Szeptember 3-9

mottó: "A háború azért jó, mert akkor kevés a turista..."

Már megint 1 hete nem jelentkeztem, aminek az a legfőbb oka, hogy hihetetlenül zsúfolt volt az elmúlt hét, de lássuk csak az egészet szépen sorjában:

Hétfőn voltam a patikába újabb adag gyógyszerekért, a receptem még érvényes volt, úgyhogy gond nélkül kiadták. Munka után Anna cimborámmal találkoztunk a vasútállomásnál, és felültünk beszélgetni a "Nagy Lehetőségre". (Anna egy svájci francia leány, aki szociálpedagógusként dolgozik Baselben, és még múlthéten ismertük meg Vilóval).

Kedden munka után elmentem a fizioterápiára, majd utána visszamentem az egyetemre, hiszen Bhadra kollegánk születésnapját ünnepeltük. Koji-Akyjoshi-Ulmas-Pavlito adta a társaság magját, kiültünk beszélgetni az egyetem mögötti térre. Este hazaérve elkezdtünk beszélgetni interneten otthoni pajtásaimmal, aminek az lett a végeredménye, hogy reggel 4kor sikerült aludni térni.

Szerdán a munkában megint felköszöntöttük a kollegánkat, ezúttal tortával, üdítőkkel. Munka után otthon pihengettem, filmet néztem meg Kata barátommal beszélgettünk.

Csütörtökön reggel elmentem ismét a terapeutához. Megtudtam, hogy Patriknak van egy nagy passzívháza Finnországban, természetesen tóparton. Azt mondta, hogy azért jobb neki most itt pár évig dolgozni, mint otthon, mert bár a fizetés kb ugyan annyi Finneknél mint Svájcban, de ott sokkal több az adó, és így a zsebében kevesebb marad. Természetesen ennek örömére majdnem minden ingyenes a Finneknél (bölcsőde, óvoda, iskola, egyetem...), Svájccal szemben, ahol szinte mindenért külön kell fizetni.Úgyhogy ha valakinek van már családja, akkor nagyon jó a finneknél élni, ha nincs, akkor viszont megéri Svájcban időzni egy ideig. Amúgy mesélte, hogy majdnem minden házat "alternatív" módon építenek a finneknél az utóbbi időben, rendkívül jó szigeteléssel, és igyekeznek a geotermikus és a napenergiát kihasználni, hogy minél jobban védjék a környezetet. Mondta, hogy ez a többletberuházás kb. 10 év alatt térül meg, utána viszont (amellett, hogy védi a környezetet), sokkal olcsóbbá is teszi a ház üzemeltetési költségét. Természetesen mondta, hogy van egy nagy kandallója és egy nagy, igazi fával fűtött szaunája is. Megtudtam továbbá, hogy Finnországban van egy nagyon speciális kő (egész világon csak ott található egyedül ez a fajta kőzet), ami amellett, hogy nagyon jól néz ki, amellett a legjobb hőtartó a földön, és a meleget több mint 3-4 napig tartja és sugározza. Torna után bementem melóba, majd délben Matyival ebédeltem, mivel meginvitált egy közös kajálásra. Nem tudom, hogy meséltem e már Matyiról. Ő egy svájci matematikus-fizikus. És imád nyelveket tanulni, ha jól tudom akkor 16 nyelven beszél, többek között magyarul is teljesen perfekt. Szóval egy zseni. Amikor kérdeztem, hogy miért tanulta meg a nyelvünket, azt mondta, hogy csak azért, mert tetszett neki és sok magyar barátja van, úgyhogy az anyanyelvünkön akart velük beszélgetni. Zseniális figura amúgy. Imád főzni meg utazni. Elmesélte, hogy több majdnem 80 országban volt már a földön, szóval kb. az egészet bejárta már. Most ebédre gombapaprikást, külön őzpörköltet és nokedlit csinált. Fantasztikusan finom volt, senki nem mondaná meg, hogy nem Anyum vagy bármelyik magyar jól főző háziasszony főzte.

Pénteken is Matyival ebédeltünk, hozott gulyáslevest (ez is csodásan finom volt), én meg hoztam egy kis hazait: fokhagymás zsírban sült hús (Anyumnak köszönhetően még van egy kevés :) ), paradicsom, macskap*cse paprika. Ebéd után ettünk orosz almás-fahéjas tortát, meg beszélgettünk egy sort. Amúgy hozott nekem ajándékba afrikai "erős pistát", ami valami hihetetlenül finom (és erős), habanero paprika van benne meg gyömbér, meg még sok minden, majd egyszer megtanítja hogyan kell csinálni.

Szombaton már korán felkeltem, hiszen rengeteg dolgom volt. Összekészülődtem reggel, majd 11 körül megjött értem Flo kocsival. Bepakolta az erősítőket (én még mindig nem tudok emelni sajnos), aztán átvittük Nina-hoz a folyó túlpartjára, hiszen este ott volt a házibuli. Délkor kidobott Flo a buszvégnél, mivel itt találkoztam Annával, egy szép és kedves orosz blues énekes lánnyal. Kiültünk a parlament alatti sétányhoz, majd a "Kis lehetőségre", majd a "Nagy lehetőségre" beszélgetni, meg nézni a panorámát. Nagyon kedves leány, és jó dolog, hogy vannak akik ilyen fiatalon már a bluesnak élnek. Természetesen mesélte, hogy Oroszországban is esélytelen az embernek fenntartania magát a zenéből (ugyan úgy, mint MO-n is esélytelen kb.), úgyhogy nála is csak egy "erős hobbi", de imádja. Délután megjött Marika is Baselből, úgyhogy körbevezettem őket a szokásos belvárosnéző túrán. (Ez azt hiszem a 4. idegenvezetésem körbe a városon :) ). Természetesen kiderült, hogy Annával hasonlóan elmebetegek vagyunk, úgyhogy a macipark alatti kis hídtól felmentünk a Rózsakert-be, de nem az úton körbe, hanem keresztül a hegyen. (Az első szakaszon Marikát is sikerült rávennünk, de a meredekebb részt már nem vállalta, és körbement, majd konstatálta, hogy hát mi nem vagyunk normálisak :D) Hát több mint 60°-os az a "domboldal", meg át kellett másznunk egy nagy tövisbokron is, meg el is estünk egyszer, szóval minden megvolt ami egy ilyen őrültséghez elengedhetetlen. :) A rózsaparkban elbúcsúztunk Marikától, majd lecsücsültünk kicsit még beszélgetni a tópartra, aztán megkerestük a buszunkat, amivel el tudtunk jutni a házibuliba. Maga a buli egy szép 3 emeletes ház felső emeletén volt, ahol Nina él a párjával. Egy tetőtéri művész lakás (Nina hivatásos fotósként dolgozik). A teraszon grillezés volt, mi meg elkezdtünk zenélni. A zenészek társasága elég nemzetközi volt, mivel jó pár számra beült egy Chilei cajonos, egy francia gitáros (Flo barátom), egy svájci-lengyel zongorista (Artur barátom), és néha egy finnországi lengyel leány. Az est nagy részét Annával és Floval hárman toltuk le (a cajonos meg kísért minket amikor épp kedve volt :D). Maga a koncert fantasztikusan sikerült, mindenki táncolt, én meg olyan jól éreztem végre magamat, hogy néha páros lábbal ugrálva, néha térdenállva gitároztam a bluest és a rákenrólt. A koncert után kb hajnal 3-ig beszélgettünk még, aztán mindenki szép lassan hazaszivárgott. Ulmassal mi ottmaradtunk, segítettünk összepakolni a lakást, majd a nappaliban a kanapékon elpihentünk pár órára. Amúgy Annával megbeszéltük, hogy majd valami közös zenélést szervezünk még a jövőben valamerre a világban, hiszen jól ment a zenélés együtt, és mindketten szeretünk utazni-világot látni. Úgyhogy lehet, hogy lesz majd moszkvai meg budapesti koncert is :) Amúgy kaptam Annától ajándékba egy apró orosz balalajkát :D (hűtőmágnes).Amiért így utólag is спасибо. :)

Vasárnap reggel felkeltünk, majd átmentünk Vilohoz (közben még Julcsihoz is beugorva). Vilo főzött nekünk egy "reggeli-ebédet" valami paradicsomos-husos tésztát, nagyon finom volt. Aztán felhívtuk Julcsit, hogy munka után tartson velünk. Kiültünk koradélután a Nagy Lehetőségre pihengetni-beszélgetni-mókázni. Este Flo felvett kocsival a Nagy Lehetőségnél, aztán hazavitt engem, meg az erősítőket. Kemény és jó hétvége volt, rengeteg nevetéssel, kedves emberrel és nagyszerű hangulattal... Sose legyen rosszabb...

A fényképekért köszönet Annának, Marikának és Ulmasnak! Majd még jönnek további képek, meg videók is.