A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 18. nap: Egy kis esti "séta"

2012 Július 15.

mottó: "Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend, és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!"

Hát szerintem ez nem csak a turistákra igaz... Pontosabban én már itt nem annak érzem magamat, mégis csodálni tudom az itteni időjárást, a hatalmas viharokat, majd rá 1 percre a szikrázó napsütést (előbb épp egyszerre sütött és szakadt, most meg kiderült, és lassan kezdődik a naplemente... :) )

A tegnapi 25 km után úgy gondoltam, hogy ma egész nap pihenés lesz. Ennek örömére sikerült is 10 órát aludni, és még így is fáradt voltam reggel. Mivel mára rossz időt mondtak, így úgy gondoltam, hogy megpróbálom újfent újrarakni a laptopomon a windowst, hátha most sikerül a videokártyát is megcsinálnom. Ezzel meg étkezéssel telt a nap első fele. Közben kint hol vihar volt, hol sütött a nap. Ebéd után le is pihentem a nagy izgalmakra való tekintettel egy kicsit. Délután sikerült valami csoda folytán működésre bírnom a videokártyát, úgyhogy már csodaszép felbontásban tudom írni a blogot. Késődélután úgy gondoltam, hogy ma is menni kéne valamerre ha már szép az idő ismét, úgyhogy kitakarítottam a szobámat, és elindultam. Első utam a szelektív hulladék szigetre vezetett, ahol elhelyeztem a különféle szemeteimet. Vicces, mert ki van írva, hogy csak reggel 7 és este 8 között lehet pakolni a szajrét, mert utána 5000 CHF (1millió200ezer HUF :O ) a büntetés, ha jól értettem a táblát...

Szemetelés után elindultam az óváros fele. Teljesen szétráztam magamat és a bicót az óvárosban a macskaköveken (legközelebb valami alternatív útvonalat kell találni, mert ez nem buli a bicónak főleg, de nekem se kellemes). Aztán átmentem a Maciparkhoz. Mivel az eső épp eleredt, így nem láttam a macikat. Gondoltam, hogyha már ott vagyok, akkor felmegyek a "rózsa kert"-be, mert amúgy is tervbe van már véve egy jövő heti rózsakertes gitározós kiülős este, úgyhogy gondoltam legalább felmérem a terepet, hogy mi merre hány méter, úgyhogy megmásztam a hegyet a bicóval, majd megérkeztem végre. Hát valami gyönyörű hely, szépen rá lehet látni az óvárosra a dombtetőről, a park csodaszép, virágzó növényekkel, szökőkúttal, lugasokkal, székekkel, padokkal. Jó lesz ide jönni az biztos :) Mire felértem ki is sütött a nap, úgyhogy napfényben csodálhattam a tájat. Összefutottam 3 magyar sráccal, akik itt dolgoznak most egy ideig, aztán mennek Zürichbe. Mesélték, hogy ők kőműves-szerüként (valami nemtommilyen burkolók (nem hideg)) dolgoznak... Hát itt egy segédmunkás is olyan összeget kap, amitől leesett az állam (ők meg ennél is többet)... Fókának kéne ide jönnie dolgozni... Kb 1 havi fizuból 4-5 évig járhatna Tekézni :D Dumáltunk egy 20 percet, aztán körbejártam a parkot, majd egy másik útvonalon hazatekertem. Guglimapsz szerint 14,6 km-t mentem ma, de mivel a rózsakertben még csalinkáztam párszor oda-vissza, így megvolt a 15 az biztos...

Holnap kezdődik egy új hét... Várakozva várom, milyen új dolgok fognak történni... :)