A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 10. nap: Ha a hegy nem jön ide, akkor nekem kell odafáradnom

mottó: „Nem kell feltétlenül fölmászni a hegyre, hogy megállapítsuk, milyen magas…”

Reggel 8kor már ki is dobott az ágy, úgyhogy felkeltem, és megterveztem a mai túrám körvonalait (észak-dél-kelet-nyugat). Reggel hatalmas köd volt még itt a városban, de 9 körülre már feloszlott. Úgy terveztem, hogy elmegyek Solothurn-ba, ott szétnézek, majd onnan átvonatozok Oberdorfba, ami állítólag remek kiindulási pontja mindenféle magasbatörő tervnek, mivel pár nagy hegyecske lábánál fekszik. Háromnegyed 10-kor már sikerült a vonaton csücsülnöm, és röpke 1 óra alatt már Solothurnban is voltam. Úgy gondoltam, hogy nincs semmi veszíteni valóm, úgyhogy nem hoztam semmi féle térképet magammal, és haditervet sem készítettem, hogy miket fogok megnézni, így az egész napom egy teljesen random elkövetett csoda volt… Betámadtam az óvárost, ahol szombat lévén épp piac nap volt. Rengeteg szép sajt, zöldség, virág… A húskinálat persze eléggé szegénykés volt, egyik árusnál kb. összesen, ha volt 2 kiló hús, és az sem túl bizalomgerjesztő… Egyik sajtosnál úgy gondoltam, hogy az útra jó lesz egy kis sajt, úgyhogy kértem tőle 10 deka házi sajtot. Véletlenül 15 dekát szelt le, de hát ez svájc, csak 10 dekát kellett kifizetnem… (Majd erről a sajtról is külön számolok be… :) ). Találkoztam egy magyar családdal, de érdekes módon a turista magyarok totálisan letojják, hogy ha másik magyarral találkoznak a világ másik felén.. Az itteni magyarok meg iszonyat tudnak örülni nekem.. :) Körbejártam párszor az óvárost, aztán bevásároltam a túrára a legszükségesebb dolgokat, és elindultam Oberdorfba. Hamar ott voltam, és tényleg a hegy lábánál van a falucska… Fantasztikus látvány ért már egyből a vonatról lelépve.

Tettem egy kis sétát a közeli erdőben, majd úgy gondoltam nekivágok a hegynek… Fantasztikusan tiszta hegyi patak kísérte utamat. Aztán már egy jó ideje mentem, amikor találkoztam egy nénivel, aki perfekt angolsággal elmagyarázta, hogy a legmagasabb csúcs az kb. 2 óra gyalog, a kisebbik az 1 óra. Hát hamar úgy döntöttem, hogy a kisebbik is elég falat lesz nekem ma ebéd helyett, úgyhogy a sebes patakot követve indultam neki a bérceknek… Egy idő után nem hittem el, hogy még mindig felfele kell menni… Ekkor kezdtem megérteni Petőfit, aki inkább az alföldön mocorgott… Biztos az ő tüdeje se bírta a fenyvesekkel vadregényes tájakat. Mondjuk a hangulata szerintem kicsit szebb egy hegynek, de hát ízlések és pofonok. Edzeni kell! Megint szembe jött két néni, akik megnyugtattak, hogy már csak tényleg 1 órára van a csúcs, ha SIETEK… Há mondom „köszi”… Amikor már teljesen kimerültem, akkor felértem egy gyönyörű rétre, ahol tehenek között kellett átvágnom. Volt egy útjelző tábla, ami szerint 1 óra 50 perc lett volna még a csúcs :D LOL! No ekkor mondtam, hogy nekem épp itt is nagyon szép, és eszembe jutott, a fent említett mai mottó… Leültem egy kis padra, és a tájban gyönyörködve elfogyasztottam kis ebédemet (svájci sajt, de ez már egy másik volt, mint a piaci, kenyér, banán, búzasör). Aztán pihenés után úgy gondoltam, hogy ott szemben az egy aranyos csúcsocska, úgyhogy azt még megnézem. Hát valami fantasztikus látvány tárult elém… Találtam egy gyönyörű helyet, ahol egészen a Biel-i tóig el lehetett látni… Annyira tetszett a kilátás, hogy pár órát ott is töltöttem a friss levegőn… Le is pihentem egy fa árnyékában (találtam egy „matracot”… vö.: svédországi kalandok2-vel), és szunyókáltam majdnem egy órát. Aztán még csodáltam a tájat, majd elindultam lefele a hegyről. A következő meglepetés a vonaton ért… Mellettem utazott 2 svájci fiatal, aztán megkérdeztem őket, hogy lesz e még szombat este nyitva valami bolt Bern-ben, ahol esetleg tudok venni valamit, meg egy hűvös sört, leöblíteni az út porát… Mondták, hogy a pályaudvaron van egy bolt, ami nyitva van szombaton (itt az emberek szombat-vasárnap pihennek. Vasárnap semmi nincs nyitva, szombaton is csak nagyon korlátozva). De mondták, hogy messze van még Bern, úgyhogy előkaptak egy doboz sört és a kezembe nyomták, hogy fogyasszam csak… Persze kifizetni nem hagyták… Nemhiába, ez más vidék…

Jó fárasztó, de gyönyörű nap volt a mai… Holnapra esőt mondanak, de remélem tévednek, mert holnap is tervezek egy röpke túrát valamerre…

Ja igen, egy kis zenei téma… Mostanság ilyen arcok jöttek-jönnek ide: Lenny Kravitz, Norah Jones, Leningrad Cowboys, Parov Stelar Band, Red Hot Chilli Peppers… Valamelyikre lehet el is nézek, ha nem lesz aranyáron… De azt elárulom, hogy nem a RHCP lesz :P