A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 17. nap: Jópár km túra

2012 Július 14

mottó: "Halálra unnám magam, ha mindig csak olyan dolgokat kéne végeznem, amelyekről tudom, hogy képes vagyok rájuk. Az az igazi kihívás, ha olyat teszel, amit addig még soha..."

Miután tegnap azt jósolták az itteni Aigner Szilárdok, hogy szakadni fog szombaton, és este rá is kezdett egy nagy vihar keretében, így úgy gondoltam, hogy ma úgy sem tudok menni sehova sem, ennek örömére hajnal 4-ig beszélgettünk neten a pajtásaimmal. Reggel 10kor szikrázó napsütésre ébredtem, úgyhogy gondoltam, hogy magamhoz kéne térni, hogy tudjak is ma valamerre menni a jóidő tiszteletére. A tulaj megmutatta, hogy hogyan működik a mosás itt. Úgy van a dolog, hogy lemész a földszintre, ahol van egy óriási mosókonyha (ilyen hülye szót). Ott beírod magadat egy füzetbe egyik szabad időpontra. Szerencsére délután 1-től volt szabad időpont, úgyhogy ebéd után le is mentem mosni. (szerencsére sok ruhát hoztam, és eddig nem kellett, főleg, mivel Baselben Marika még kimosott nekem mindent). Van egy mágneskártya, amire fel kell tölteni pénzt, és azzal lehet mosni. Benyomod, vársz, aztán leemel egy összeget, és kezdhetsz mosni. Elvileg a hőfoktól meg a programtól függ, hogy a mosás végén mennyit tesz vissza a kártyára. 40°C-on elvileg 1 frank körül van a tarifa (240HUF), bár nekem ma valamiért 1,7 frankot emelt le, de valamit valószínűleg rosszul nyomkodtam (mosás után majdnem elindítottam még1 újabb programot), majd legközelebb már menni fog :) Mosás után bepakoltam mindent egy hatalmas szárítószekrénybe, és az kb 50 perc alatt gyönyörűen megszárította a ruháimat (1 póló meg egy gatya maradt egy icipicit vizes). Szuper, és kényelmes ez az eljárás... Mindenki odajár, és egészen olcsó így a mosás. Ha minden héten mos az ember 1 adagot (eléggé sok cucc fér be 1 gépbe), akkor éves szinten kb 12500 HUF-ot mostál el... Mennyibe kerül egy mosógép szárítóval (ami ráadásul nem is olyan jó, mint ezek a különálló szárítószekrények, ahol kiterítve száradnak a rucik)? Ha jól sejtem 100 ezer felett bőven... És ugye ezek szét is esnek hamar. Sokkal gazdaságosabb ez a fajta házon belüli megoldás...

Mosás után elkezdtem készülődni, de már majdnem délután 4-re szedtem össze magamat. Elmentem még boltba venni pisztáciát, meg csokit az útra, meg vittem limonádét. Aztán a "Grosser Bremgartenwald"-on keresztül irányoztam be mai uticélomat, a Wöhlen tavat. Az erdőben végigmentem egy kis kitérő körúton, ahol mindenféle vicces játékok voltak lerakva egy kis erdei tornára vágyóknak. Eymatt-nál kicsit bizonytalan voltam, hogy merre van az arra, úgyhogy megkérdeztem egy kutyasétáltató nénit. Perfekt angolsággal útbaigazított. Aztán jó 10 perc múlva, hallom, hogy dudálnak, és integetnek egy kocsiból. Ugyan az a néni volt, időközben kocsibaszállt, és pont arra jött, amerre én, és messziről észrevette, hogy rossz irányban kanyarodtam le, úgyhogy utánamjött (neki ez kitérő volt), és elmagyarázta, hogy onnan merre tovább... Nem hiába, itt kedvesek az emberek... El se hittem, hogy ilyen létezik, pedig lassan el kéne, mert itt minden héten van valami hasonló meglepetés... Aztán megtaláltam a tavat, amit az Aare táplál, és ha jól sejtem, akkor a folyóból gáttal felduzzasztott tóról van itten nagyba szó. (szóviccért nem morcinak lenni). Úgy terveztem, hogy majd átcangázok Wohleibe, de annyira csodálatos volt a tó, hogy inkább elkezdtem a tóparton tekerni (egy kis pisztáciázós-csokizós-tónézős szünet után). Egy idő után már egyre inkább erdős vidéken jártam, de úgy gondoltam, hogy nem veszthetek semmit. A biztonság kedvéért megnéztem a térképet, hogy lesz e majd valahol híd, ahol át tudok vergődni a "saját" oldalamra, szerencsére volt a térképen, csak épp nem tudtam, hogy hol vagyok, és még milyen messze van. Meg persze akkor még nem sejtettem, hogy megintcsak lesz pár hegyrefel-hegyrőlle játék a mókában, amit külön imádok :) Főleg, amikor már nem kapok levegőt. Annyira vad utakon mentem, hogy volt, ahol jó nagy gazban hajtottam :) De hát a bicikliutat nem nekem találták ki (én az erdőben akartam menni). Jó fáradtan értem el a Mühleberg-i vízi-erőműhöz. Ott is megpihentem, hiszen itt tartottam utam felénél. Hazafele már nem volt olyan sok látnivaló (bár jobbkéz fele az alpok csúcsait láttam végig a horizonton. Hazaúton inkább az volt a kemény, hogy első pár km-t az erőműtől hegynek felfele kellett megint csak megtenni... Este fél 8 után értem haza. A googlemaps szerint (amin nem tudtam bejelölni az erdei csavargásokat) 24 km-t mentem, úgyhogy volt az összesen 25-26 is minimum... Még sose tekertem ennyit, de mivel tervezünk ennél hosszabb utakat is a közeljövőben így jobb szokni a szántást. (Nem királyi a többes, hanem a héten összebarátkoztam egy velem egykorú svájci fiatallal, és valószínűleg lesz kedve velem túrázni hétvégente.).

Ja igen, a tulaj bácsival ma is volt egy vicces dolog... Ugye már régebben írtam, hogy eléggé vicces az ember, minden reggel pontban 8kor kimegy a teraszra, és megnézegeti a "növényeit"... Ma amikor hazaértem dumáltunk egy kicsit, és mondta, hogy tegnap éjjel az a hatalmas orkán ami tombolt, az nem tett jót a "növényeknek", majd kiment a teraszra, és megsimogatta az egyik levelet :D

Még közben eszembe jutott egy érdekesség. Az összes állat amivel errefelé találkoztam, iszonyatosan szelíd és egyáltalán nem félnek az embertől. Ma is a kis hattyúk közelébe lehetett menni és nem zavartatták magukat a közeledésemtől, étkeztek tovább...

Mutatja, hogy milyen gyakorlatokat kell csinálni. Nagyon mókás feladatok is vannak

Aare

Hat tyúk tava (rengeteg volt)

Kicsi pupákok

Megint a nem hiszem el kategória... Egyik hegy tetején kirakva 12 éves házi készítésű palackozott málnaszörp, meg behűtött üdítők (lsd egy képpel lejjebb), és ez is becsületkasszás, bedobod a perselybe az árat, és világbéke...