28-32. nap: Termékeny hét

2012 Július 25-29

mottó: „Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak. Én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon…”

Szerdán a meló szokásosan fárasztó volt,  bár volt pár vicces dolog (mint minden nap). Ugye a munkatársak eléggé széles palettáját lefedik a világkultúrának, aztán gyakran oltják egymást vicces megjegyzésekkel. Egyik ilyennek voltam fültanúja a mai nap. Ezerrel mértünk, amikor egyik kínai kollega vigyorogva odajön, és megállapítja, hogy „áhá sárga az elektrolit oldatotok”. Erre a másik kollega egyből tüzelt (magas labda volt), hogy „igen, pont olyan sárga mint te” :D Ezek a viccelődések oda-vissza zajlanak, és senki nem sértődik meg rajtuk, csak jókat rötyögünk, aztán folyik tovább a munka. Hasonlóan vicces dolgok szoktak lenni, amikor megkérdezzük egymástól, teljesen random időpontokban, hogy „How far are you with your experiments?” (milyen messze vagy (hogy állsz) a kísérleteiddel?) Erre általában az a válasz szokott elhangzani, hogy „far away” (nagyon messze). Meg az általános aranyköpés errefele, amivel minden kérdésre lehet reagálni, legyen az szakmai, vagy egyéb természetű: „we will see, where we are” (majd meglátjuk hol is tartunk :) ).

Munka után lebicikliztem a Strandweg-re, ahol is találkoztam Anjaval (ő motorral jött, azért nem együtt mentünk), aztán csücsültünk a fűben pár órát megvitatva a világbékét és egyéb morális dolgokat. Később átmentünk a közeli Steinhölzli erdőcske szélére és még ott ücsörögtünk kb. egy órácskát. Végül is a folyóban nem fürödtün, mert már eléggé kezdett lemenni a nap, és nem akartunk megfázni, de majd annak is eljön az ideje (nem a megfázásnak reméljük).

Csütörtökön egész nap megállás nélkül a jelentést gyártottam gőzerővel, mivel pénteken kell leadnunk, és én írom a nagy részét. Munka után eléggé lefáradt hangulatban mentem haza. Írtam egy kis pszichedelikus muzsikát, amiben kiadtam magamból az aktuális hangulatomat, aztán lefeküdtem aludni.

Péntek reggeltől gőzerővel készültünk a jelentés leadására, persze még rengeteg dolgot át kellett írni meg kijavítani az egészben, új diagramokat szerkeszteni, stb. stb., de hát a határidő az határidő…

Délután volt egy maratoni csoportszeminárium, ahol kőkeményen belemélyedtünk a kristálykémiába, aztán megtudtunk pár dolgot a baktériummal történő áramfejlesztésről is. A csoportmegbeszélés úgy elhúzódott, hogy a jelentés átrágását áttettük hétfő reggelre. Ezen kicsit mindenkinek sikerült magát felidegelnie.

Munka után hazajöttem, majd lementem a városba gitározgatni, mert nem akartam itthon ülni. A „nagy lehetőségek parkjában” (valójában nem ez a neve, de én így hívom) lecsücsültem egy padra és írtam egy nótát (ma-holnap fel is veszem). Amúgy ez a park közvetlen az egyetem főépülete előtt található, gyönyörű füves rét (bár most több mint a felét lekerítették, mert ilyen szórakozóhelyeket csináltak oda a nyárra való tekintettel).Kicsit gödör feelingje van az embernek, azzal a különbséggel, hogy itt nincs tó, nincsenek csövesek, kevés zenész van (tegnap én voltam egyedül :) ), sokan kiserősítőről hallgatják a zenéjüket, és a fű az mindenhol fű. Aztán megjöttek a helyi diszkósok erősítővel, és jó hangos tuttátuttá zenével, úgyhogy összepakoltam magamat és továbbálltam. Lebicikliztem a parlamenthez, és a mögötte lévő sétányon tettem egy nagy kört, majd felmentem valami kis dombra, ahol találtam egy színpadot. A zenészek már épp pakoltak be a buszba, de azért az egyikkel beszéltem egy tíz percet a Berni zenei életről, aztán le is hívott a következő koncertjükre. Tovább csalingáztam a városban, amikor pedig egy srácba botlottam, aki egy szökőkútnál gitározgatott. Kiderült, hogy lelkes amatőr, de épp bluest igyekszik tanulni. Beszélgettünk egy fél órát, meg zenéltünk kicsit, aztán ő ment a randijára, én meg visszamentem a „nagy lehetőség”-re. Ott ült vagy 20 metálharcos egy kupacban, úgyhogy gondoltam, hogy csak nem bánják már, ha becsatlakozom hozzájuk. Természetesen nem bánták, úgyhogy velük dumáltunk, meg zenét hallgattunk pár órát, aztán szépen hazaevickéltem. Amúgy az itteni népek is hasonlóan bulizósak mint otthon. Az egyik svájci állampolgárnak annyira sikerült „KSZGMKV” állapotba kerülnie este 11 körülre, hogy a barátai próbálták kivezetni a placcról, de ő inkább lefeküdt pihengetni a helyszín szélén… Miután fél óra alatt se sikerült magához téríteni, így jöttek a mentők, és szépen rendberakták. De hát minek iszik aki nem bírja… Hazaérve a tulajformával néztük az olimpia megnyitóját, a magyarokat pont láttam, aztán beszélgettünk pár órát. Kiderült, hogy klinikai szakpszihológus volt annó a tag, aztán abbahagyta a praktizálást. Most pedig egy teológiai egyetemet végez, jövőre írja a diplomamunkáját. Jó pap holtig tanul…

Amúgy mostanság egyre több dalt szerzek, ami egyrészt nagyon remek dolog, másrészt viszont…

Szombatra 90% valószínűséggel mondtak esőt, úgyhogy nem terveztem kirándulást. Reggel lementem a boltba, vettem husit, meg pár cuccot, és találkoztam 2 magyar nénivel. Jól megörültünk egymásnak, úgyhogy beszélgettem is velük egy pár percet. Az egyik néni 55 éve lakik itt, a másik, Gizi néni pedig 30 éve. Gizi néninek gyógyszertára van a lakásomtól pár percre, úgyhogy mondta, hogy reméli, hogy nem kell majd semmi, de azért ha mégis, akkor menjek hozzá nyugodtan. Mondták, hogy szeretnek itt élni nagyon, de jól esik nekik néha hazalátogatni egy-egy hétre, ami teljesen érthető, főleg 55 év után… Sok sikert kívántak nekem az élethez, aztán elköszöntünk. Hazajöttem, és főztem egy nagy adag bolognai spagettit 1 kiló husiból. Hogy milyen húst sikerült vennem, azt szerintem csak a JóIsten, meg az itteniek tudnák megmondani. Próbáltam kideríteni, hogy milyen hús, de angol húsnevekkel senki se nagyon van itt képben, a Gizi néniéket meg elfelejtettem megkérdezni :). Sanszosan marha-sertés keverék, mert a marhát azt kitotóztam. Sima sertés darált húst nem láttam, de ebből is nagyon finom lett :) Meggylevest is csináltam. Délután pihengettem egy kicsit, aztán fél 7 körül elindultam a városba, remélve, hogy nem fogok rommáázni. Ki is sütött a nap estére, úgyhogy megint a nagy lehetőségnél gitározgattam, majd tettem pár kört a belvárosban. Bele futottam egy kellemes 3 szaxofonból (bariton-basszus-alt) álló jazz zenekarba, akik remek hangulatot varázsoltak az utcára. Később megint visszatértem a „nagy lehetőség”-re, ahol még zenéltem egy órácskát. Egy „hobó” forma tag leült tőlem 10 méterre a fűbe, és élvezettel hallgatta a zenémet (már délután is végig hallgatta a dolgokat), aztán amikor pakoltam, akkor svájciul gratulált, hogy jó a zene.

Vasárnap hajnali fél négykor felébredtem, és eszembe jutott pár világmegváltó terv, úgyhogy elkezdtem szőni a hálómat, de erről egyelőre még nem mondanék semmit, mert ez még csak álom, de hát az álmok azért vannak, hogy az ember megvalósítsa őket. Mostanság merek nagyokat álmodni, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőlük… Mivel reggel 8ig morfondíroztam a dolgokon, így a vasárnapom félig-meddig alvással zajlott, majd délután felvettem a héten írt 2 nótát a laptoppal.  

Egy kis merengős:
Buddy Májki - Pszichedelikus csatangolás a lélek mezején

A másik meg egy József Attila feldolgozás:
Buddy Májki - Kész a leltár

Az 1etem kertje... Egyik nap kint grilleztek az emberkék .

A nemzeti bank este.

Parlament

Hát ez a Tequilás sör valami hihetetlenül jó.

27. nap spontán kirándulás fél óra alatt

2012 Július 24.

mottó: "A tegnap csak árny, a holnapról álmodó ma fényében..."

Hát ma is szorgos hangyaként tevékenykedtem a laborban, aztán szolid sülthusis ebédem után (mostanság nem tekerek haza az ebédszünetben, hanem otthonról hozom be a hamit), úgy gondoltam, hogy eltekerek a festői Hale településre. Fél órám volt az egész projektre, úgyhogy kellett nyomni rendesen a pedált. És persze az a térképen előre sosem látszik túlságosan, hogy mennyi hegy fog velem szembejönni… (Lassan rá kell jönni, hogy érdemes errefele lecsekkolni gugliörszön a magassági diagramokat ELŐRE, mert az esemény utáni tabletta nem mindig kellemes :)). Odafele kényelmes volt, mert kb végig lefele kellett gurulni egészen az Aare partjáig, de akkor már tudtam, hogy a Szívás utcán kell majd végigjönnöm visszafele, de hát, ha kicsi a tét, a kedvem sötét.

Már rengeteg időt töltöttem az Aare partján, de még mindig lenyűgöz a folyó szépsége és tisztasága. A Neubrücke (új híd)-on meg is álltam fotózni, mert teljesen hihetetlen magyar szemmel nézve, hogy le lehet látni a folyó aljáig, és jobbra-balra erdő és hegyek, pedig csak pár km-re vagyok a belvárostól… Ezt a látványt nem lehet megunni (holnapra már be is terveztünk az Aare partjára este egy kis csobbanást Anjával, úgyhogy megint lehet bambulni a vizet). A km órám szerint 8,3 km-t mentem összesen (80 méter híján, de annyit meg sétáltam még pluszban). Summázva a dolgokat, nem volt vészes ez a kis túra, de azért lefárasztott, ugyanakkor fel is töltött energiával. (Ez is egy oximoron, de szellemi igénybevétel mellett a fizikális terhelés rendívül jó hatásfokot tud kihozni az emberből mindkét téren). Jót is tesz tehát egy kis testmozgás ebéd után. Cserébe vettem is az egyetem mellett egy tábla csokit magamnak az út után :). Az ember vigyázzon a vonalaira…

Munka után bevásároltam, meg vettem Vilo-nak is egy km órát (Ilya meg ma szólt, hogy neki is kéne 3 :D), aztán otthon zenélgettem, meg megnéztem a Párizsi Mumus című animációt. Egészen kellemes kis mese, meg is jött a kedvem tőle a csilláros filmekhez. Este 9kor jutott eszembe, hogy hoppáré, valami kiment a fejemből, úgyhogy visszatekertem az egyetemre még dolgozni egy kicsit…

Út az erdőn keresztül

Hát még mindig nem térek napirendre...

A Hale-ba hozó híd

No ez se semmi házikó... Az a medence sem szörnyű a kilátással...

Ebédszünetre egy ekkora túra épp kellemes volt

25-26.nap Szerelem szerelem, a biciklit szerelem...

2012 Július 22-23

mottó: „Ha ideges, vagy zavart vagy, próbálj nevetni magadon”

Vasárnap napsütéses reggelre ébredtem, úgyhogy szép lassan neki is álltam a dolgos napomnak. Sütöttem finom pácolt husit, csináltam hozzá krumplipürét, aztán ebéd után, koradélután találkoztunk első svájci barátommal :) Már két hete ismerjük egymást, csak eddig még nem meséltem róla. Mivel eléggé sok mindenben hasonló az érdeklődési körünk, ezért nagyon jókat tudunk beszélgetni zenéről, sajtokról, utazásokról, világbékéről, nem utolsó sorban mindketten gyakoroljuk a nyelvet is, úgyhogy nagyon szuper. Kiültünk az óvárosban egy parkba a fűre, és gitároztunk, beszélgettünk. Amikor tovább álltunk, akkor több ember is odajött, hogy jajj maradjunk még, mert nagyon tetszik mindenkinek a zene, és mi lesz velük a zeném nélkül? :D Nevettem egy jót, és mondtam, hogy majd „next time”, de mindenesetre jól esik, hogy ez már a második alkalom, amikor vevőek a svájciak és a nem svájciak a bluesomra. Szásával (egyik orosz kollegám) beszéltük is még egyik este, hogy most héten itt lesznek orosz zenész cimborái aztán összehozunk valami mókát a hétvégén. Szép lassan a zenei élet is be fog itten indulni, aztán jönnek majd a koncertek is. Aztán a park után átmentünk Anjával egy hangulatos kis kávézóba még pár órát beszélgetni, aztán hazatekertem.  

Hétfő reggeli kelésem nem volt valami túl felemelő, mivel az éjszaka nem tudom miért, de nem aludtam valami jól. Aztán jött a feketeleves, elszakadt a biciklimen a lánc menet közben… Leraktam egy parkoló melletti parkos részen, aztán rohantam be az egyetemre. Pont jött egy busz, úgyhogy felpattantam rá, csak jegyet nem sikerült vennem (el ne áruljátok senkinek… Itt az ember nem bliccel!). Egész napos kísérletek és mérések is leszívták az agyamat, úgyhogy nem indult valami fényesen a hét, de hát lesz ez még így se, gondoltam én. Munka után elszaladtam az „OBI”-ba amiről már meséltem, hogy vegyek egy új láncot a cangára. A bicikliosztályon levő hölgyön kicsit sem érződött a mélyebb fajta szakértelem a kerékpárok lelkivilágával kapcsolatban, és mindehhez svájci nyelvre korlátozódott tudás társult. Sikerült keríteni egy másik hölgyet, aki beszélt angolul, úgyhogy ketten szakértették a láncokat :D. Aztán végül is javasoltak egy láncot, de egy teljesen másikat vettem meg egy német emberrel németül történt tárgyalásom folyományaként (és utólag kiderült, hogy jól döntöttem). Ezek után elindultam a kerékpárom lelőhelyére, és itt ért egy kis meglepetés :D. Valakit zavart, hogy a fűre tettem, ezért szépen fogta a cangát, és odébb tette a betonra. Amúgy okosan pont egy bicikliszerelő mellé parkoltam be reggel, hogyha nagy gond lenne, akkor igénybe vegyem a szolgáltatásokat (csak persze a bicóboltban van egy párszoros szorzó az „OBI”-hoz képest árilag). Nyakig olaj lettem, de sikerült feltenni a láncot, és megkérdeztem a szerelő srácot, hogy így jó lesz é. Annyira segítőkész volt, hogy hozott szerszámokat, ki vett egy láncszemet, merthogy túl hosszú a lánc, aztán megcsinálta, és még kezemet is meg tudtam mosni a műhelyében.  A segítségért nem kért egy petákot sem, és mondta, hogyha bármi gond lenne, akkor másnap nyugodtan menjek vissza, és orvosoljuk. Nemhiába, kedvesek errefele az emberek. Elmentem Aldiba, ahol pedig kőkemény (igen, jól olvassátok) 720 forintért sikerült megvennem azt a km órát a bicóra, amit már rég kinéztem, és mindenhol 3-4ezer környékén kezdődik (kiírja a hőmérsékletet, az időt, az égetett kalóriát, a megtett utat, hogy mennyi CO2 kibocsátásom lett volna kocsival… Szóval nagyon frankó, és ráadásul félig napelemről működik). Úgyhogy estére nagy volt az öröm boldogság néhány apró bosszankodástól eltekintve. Bele is kezdtem este egy vers meg egy új dal írásába, majd egyszer talán a nagyérdemű is meghallgathatja TeCsőn, ha elkészül… 

Szombati ebéd

Vasárnapi ebéd

Anja is játszott egy kicsit :)

Itt az a vicces, hogy a biciklisáv elég gyakran megy az út közepén, és jobbra balra meg 2-2 sávban mennek az autók

Ez a szökőkút a TEMETŐBEN van. Egyik urnasor is úgy van megcsinálva, hogy előtte folyik egy kis "patak" meg lugas, benőtt növényekkel

Eléggé rendezett errefele a temető is (amúgy nem szántszándékkal mentem ide, csak épp erre tekertem, aztán szép volt, és lefotóztam)

24. nap: Öregszünk...

2012 Júlis 21.

mottó1: "Az életkor nem egy tulajdonság, hanem egy állapot" (Nagy Károly)
mottó2: "Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon, taní-tani..."

Hát egy évvel megint közelebb kerültem ma a világbékéhez. Sikerült átvészelnem a bűvös 27-et... Akik közeli barátaim, azok tudják, hogy mennyire féltem már jópár év óta a 27-es számtól... Az élet párszor adta is alám a lovat, hogy "Van is mitől félned drága szép testvérem..." De mindig is azt mondtam, hogy ha ezt az életkort túlélem, akkor halhatatlan leszek! A "27-es" halhatatlanoknak (Janis Joplin, Jim Morrison, Curt Cobain, ROBERT JOHNSON, Jimmy Hendrix, Amy Winehouse...) 27 évük volt rányomni a kézjegyüket erre a földgolyóra, nekem szerencsére megadatott, hogy még itt legyek (amúgy is le vagyok maradva a kézlenyomattal), úgyhogy mostantól úgy tervezek (Ti is tervezzétek úgy), hogy még minimum 72 évig el kell engem viselni, és próbálok cserébe rászolgálni az itteni időre...

Mindenkinek köszönöm, aki gondolt rám a mai napon (vagy úgy általában), és a következő nótával szeretném megköszönni a belém fektetett dolgokat mindenkinek:

Buddy Májki - Születésnapomra

22-23. nap: Boltok-árak, hasznos infók

2012 július 19-20.

mottó: "A mákos bab egy étel, ami úgy készül, hogy kettőt lapozunk a szakácskönyvben..."

utolsó UPDATE: 2012 július 21-én (ez a bejegyzés folyamatosan frissül)

Ígértem már, hogy lesz egy külön bejegyzés a vásárlásról, hogy mit hol érdemes megvenni, és milyen lehetőségek vannak, úgyhogy eljött az idő, hogy az eddigi tapasztalataimat meg is osszam veletek. Szóval itt Svájcban a kis sarkiboltok mellett 4 nagyobb multi van, ahol az emberi szervezet számára szükséges táplálékot be lehet szerezni. (Tulajdonképpen a Lidl-vel együtt 5 bolthálózat van, de az itt Bernben nincsen).

Elöljáróban annyit leszögeznék, hogy (nagyon helyesen) itt vasárnap minden zárva van, és szombaton is általában korábban zárnak a boltok. A svájciak úgy gondolják, hogy az ember legyen hétvégén, meg esténként a családjával. A pályaudvarnál van egyedül 1-2 bolt, ami hétköznap hosszabb ideig és ezen felül vasárnap is nyitva van. Ezekből kifolyólag itt nem lehet azt elkövetni, mint otthon, hogy az ember hajnal 1kor kitalálja, hogy szüksége van egy zacskó boleróra meg egy kiló mosóporra, és lemegy értük a sarokra.

Migros: Egy nagy svájci multi, olyan, mint otthon a SPAR, vannak sajátmárkás termékei (azokon még a logó is olyan, mint nálunk a sparos „budget” logó). Különlegessége, hogy nem lehet benne alkoholt kapni egy dekát sem, hogy pontosan mi ennek az oka, azt csak az itteni politikusok tudnák megmondani. Ez van, ha az ember agyzsibbasztót is akar venni, akkor vagy vesz egy üveg csilit és azt szopogatja, vagy átmegy máshova tankolni ilyen nemű kellékekből. Amúgy a saját márkás termékek jók és relatív kedvező árakon vannak. Van benzinkútja is, de nem a legolcsóbb. (Ja igen, benzin… Ez is megérne egy misét, mivel Svájcban a benzin vagy ugyan annyiba kerül, vagy (általában) olcsóbb mint otthon…) Van étterem része is sok helyen, amit egészen olcsónak mondanak, mert állítólag 10-15 CHF-ből (2400-3600 HUF) meg lehet étkezni, bár azt mondják, hogy eléggé egysíkú kaják közül lehet választani. Ilyenben még nem voltam, pedig ebből is van kb. rengeteg. Amúgy az étterem részt, azt szó szerint kell érteni, mert nem a boltban van maga a cucc, hanem külön, mint egy rendes étterem, asztalokkal, meg mindennel, láttam már teraszosat is. Ja igen, ha jól tudom, van bankja is a „Migró”-nak. Meg pl van sajátmárkás telefonja is. Majd ilyet fogok beszerezni, ugyan annyiba kerül sok esetben a telefon+simkártya, mint maga a simkártya, és általában valami oltári nagy összeget, 5-10 db Mátyáskirálynak megfelelő frankot kérnek érte, és 4-9ezer le is beszélhető (szóval maga a kütyü+sim kerül kb ezer HUF-ba). Ami az egészben a buli, hogy olcsóbban lehet a svájci mobilról magyar mobilt hívni 1200 km távolságból, mint magyarról magyart Budapesten belül…

Coop: Ez a másik nagy svájci multi (komolyabb sokkal, mint az otthoni Coop hálózat). Ebből van eléggé sok, kisebb és nagyobb is. Én személy szerint drágának találom, úgyhogy csak 1-2 dologért járok ide, a többit máshonnan szerzem be. Coopnak van pár nagy üzlete, ahol ilyen „OBI” szerű áruházrész is van. Egyik ilyen nagy COOP-ba szoktam járkálni, beszerezni a mindenféle müty-öt, mint pl kerékpárillatosítót, vagy hangtompítós szirénát... Ennek is van saját benzinkútja, egy ilyenre járok fújni a biciklim kerekét, mert az ottani kompresszor 6 bar-ig is elmegy, ha jó napja van (máshol meg csak 2-2,5-ig ami édeskevés egy cangának).

Denner: Ez egy török? vállalkozás. Sokak szerint lerakat feelingje van, pedig egy teljesen hétköznapi boltnak néznek ki. Állítólag olcsóbb, mint a svájci boltok, bár én ezt nem nagyon tapasztaltam 1-2 dolog kivételével (pl sütemények, husok)

Aldi: Ezt a manapság otthon is ismert céget senkinek sem kell bemutatni (max az itteni svájciaknak, mert alig ismerik). Az Aldi és a Lidl(i) pár éve tört be a svájci piacra, a politikusok neheztelésének ellenére is (féltek, hogy túlságosan le fogják nyomni az árakat ezzel a svájci boltokat-munkahelyeket-mezőgazdaságot tönkretéve). Amúgy pontosan ugyan úgy kell elképzelni, mint az otthoni Aldikat, még a cuccok is ugyan abban a sorrendben vannak felpakolva, úgyhogy aki a hazai Aldiban tudja, hogy mi merre, az itt sem fog eltévedni. Annyi különbség van talán, hogy külön jelzik, hogy melyik termékek származnak Svájcból (otthon se lenne hülyeség), aztán az ember eldönti, hogy a svájcit akarja megvenni, vagy pedig a németet (vagy mást). Amúgy meg mesélték, hogy annyiban másabb, mint a Németországon belüli, hogy itt az emberek nem esznek meg minden ipari hulladékot, úgyhogy ide a német anyacég a legjobb minőségű cuccokat küldi csak.

No és akkor egy kicsit mélyebben belemenve az árakba és az árúkba. Összevissza fogom írni ami épp eszembe jut, ha valakinek van konkrét árura kérdése, akkor ír nekem és akkor majd bővítem időközben a listát.

-Kenyér: van ezer féle. Mindegyik finom és ehető. A legolcsóbb és legfinomabb toastkenyeret (enyhén édes íze van, kicsit kalácsra hasonlít az ízkarakterisztikája, én nagyon szeretem és 2 nap múlva is puha) a COOP-ban lehet kapni, 900g 1,7 pengő (kb 400 HUF). Általában a kenyerek kilónkénti ára 500HUF-tól indul a csillagos égig. Majdnem mindegyik boltban ugyan azokat a fajtákat lehet kapni általában. A belépő szintű félbarna is finom, bár a pár napos állást már nem nagyon szereti. Csinálnak ilyen kör alakú kenyér szerűségeket (pontosabban nem is kör, hanem karika, mert a közepe lyukas), azokra azt mondják, hogy isteniek, bár az áruk is borsosabb, én még nem kóstoltam őket. A zsemlék eléggé izmos árakon vannak (ha jól emlékszem 140 HUF körül van darabja), és a péksüteményekért is keményen kell csengetni, bár állítólag a svájci croissantnak nincs párja a világon (talán a francia? de szerintem itt is franciák sütik…).

-Sajtok: no erről ígértem egy külön bejegyzést majd, úgyhogy nem lövöm itt le a poénokat, csak összehasonlítás képen mondom, hogy Aldiban van német trappista (finom), 1700 HUF/ kilóért. A svájci „tömeg sajtok” 2200 Forint környékén kezdődnek, de már azok is eléggé isteniek, és innen mennek fel a csillagos egekbe. (Láttam már 12000/kilónál is drágábbért sajtspecialitást). Mondjuk ezek a drágább sajtok olyan tömények, hogy pár dekával elvan az ember napokig, mert ezek nem azok a fajták, amiből fél kilót ráreszelsz a szendvicsedre…

-Vaj-margarin: van olcsóbb, van drágább, rendes jóféle margarin 1000HUF/kilóért van kb.

-Tojás: kb 50-60 forint/db szóval annyi, mint otthon. Amúgy a vicces, hogy lehet kapni nyers, és lehet kapni főtt tojást is a boltban. Ráadásul a főtt tojások általában színesek is (itt egész évben húsvét van). A főtt tojás logikája az, hogy pl. kiülsz a parkba piknikezni, és tolod magadba a tojást, nem kell vele otthon szenvedni.

-Pizza: Egyetemista és kollégista múltamból kifolyólag sokszor eszem az élelmiszeripar eme remek, de cseppet sem egészséges fagyasztott termékét. Itt az Aldiban és a Migróban is az alap pizza (tészta-parszósz-sajt) 240 forint körül mocorog (mint otthon). Amin van már hús meg szotyi is, azért többet kell csengetni.

-Mirellit kaják: mindenféle kiszerelésben és összetételben kaphatóak. A legolcsóbbak az Aldiban vannak. Amiket szoktam venni, az az otthon is kapható Nasi meg mindenféle „Goreng” cuccok (rízs, vagy tészta, sokféle zöldséggel meg hússal ilyen fűszeres bigyó az egész, rárakod a tűzre és 5 perc alatt kész és finom). Meg most elkezdtem ilyen tésztás kajákat venni (Bolognai spagetti, meg majd most fogok valami spenótos vagy milyen gnocchit kipróbálni). Ezeket a cuccokat egységesen 720 HUF/ csomagért lehet beszerezni (750 g-osak). Szóval ez egy eléggé költséghatékony történet.

-Lasagne: nemrég találtam Migróba 1200 HUF-ért KILÓS!!! lasgne-t. Nagyon finom jó benne a hús meg a cucc is, mondjuk nem mikróban kell megcsinálni, hanem sütőben (legelőször nekem sikerült mikróban :D). Van hozzá külön reszelt sajt is mellékelve…

-Kolbászok: Nem a legolcsóbbak, 2-3ezer HUF környékéről indulnak, Migróba lehet kapni egész finom kolbásznak kinéző szalámit (csak ne tennének bele annyi köményt). Amúgy ez nem egy kolbászfogyasztó nemzet, mert nem lógnak a szálak tömött sorokban. Főleg ilyen előre csomagolt-szeletelt bigyót lehet kapni többnyire.

-Ásványvíz: 60HUF/1,5 liter. A színekre kell figyelni, mert ezek itt eléggé hülyén és összevissza színezik az üvegeket. Van ahol a rózsaszín a bubis, van ahol a kék, van ahol meg zöld az egész… Úgyhogy érdemes megnézni, hogy mi van ráírva, ha „mit Kohlensäure” akkor bubis, ha „ohne Kohlensäure” akkor bubimentes a játék. Persze itt is vannak drágább fajta vizek, de a sima alap is nagyon finom.

-Husok: hát ezekről nehéz beszélni, mert arany áron vannak. A Dennerben meg Aldiban van néha akciózva, amikor már 3500 HUF környékén is lehet kapni csirkemellnek kilóját (pontos árat nem tudok, kicsit olcsóbban kicsit drágábban, de ekörül mocorog az akciós hús). Innen mennek kb az árak az egekbe, úgyhogy itt az ember hamar vegetáriánus lesz. Húspult és hentes sincs túl sok, ahogy láttam, előrecsomagolt kiszereléseket lehet főleg kapni. (Jah a vicc, hogy a magyar hús szokott itt sokszor olcsó lenni :D, és hátán ott figyel, hogy otthonról hozták…)

-Pisztácia, szotyi-lufi-töki-mogyi: Hát nem kis meglepetésemre, és boldogságomra itt olcsóbb a pisztácia, mint otthon… Mindegyik boltban ugyan annyiba kerül kilója a nagyobb kiszereléseknek 12CHF ami átszámolva kb 2880 jómagyar forint. A Denneres szerintem a legjobb eddigi tapasztalataim szerint, mert az Kaliforniai piszti egyenesen az USA-ból. Finom, nagy szemű, és nem nagyon van benne olyan, ami nincs kinyílva (aki szereti a pisztáciát, és nagy fogyasztó, az tudja mennyire idegesítő, amikor a piszti felét nem lehet kinyitni, csak fogóval…). Ennek örömére eléggé gyakran fogyasztom ezt a rendkívül egészséges magvat, csak a probléma, hogy általában egy nap alatt el is fogy fél kiló, úgyhogy igyekszem ritkán venni… (Ez kicsit paradox mondat volt, de talán érthető :))

A mogyorók ahogy néztem hasonló, vagy olcsóbb áron vannak, mint otthon, kesudió, mandula szintén. Mogyiból már be is termeltem egy fél kilót.

-Zöldség-gyümölcs: Hát az áruk nagyon nagyon változó, és nagyon boltfüggő. Coop-ban leesett az állam, hogy mennyibe kerülnek, Migróban/Aldiban érdemes ezeket vásárolgatni (vagy a piacon). Minden szép és finom. Paradicsom ilyen 500 HUF-tól kezdődik kb. Krumpli, hagyma egy icipicivel drágább, mint otthon ha jól láttam, bár abból is van itt ezer féle kiszerelés. Lehet kapni millió ilyen előre csomagolt saláta keveréket, de ezeknek az áruk is megvan.  UPDATE: krumpli 260HUF/kiló, hagyma 520/kiló

-Csokik: rengeteg féle és árú van. A legolcsóbb svájci csoki 110!!! HUF/tábla. Ez a belépő szintű csoki se az a szájpadlásra tapadó mikuláscsokikból jól ismert nugát bigyó préselt falevélolaj ipari hulladék, hanem rendes kakaótartalommal ellátott tejből készült csoki. Kb a 100 forintos csoki olyan itt, mint otthon a boci. Ez is már nagyon finom a többi meg úristen. Eddig csak Frey-t meg Toblerone-t ettem egyedül (mindkét cég gyárt vagy 100 félét) és az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezeket is még MO-n ettem :) de majd szép lassan sorra veszem itt is a választékot és letesztelek amennyit csak tudok (mivel vagy millió féle van, ezért nem lesz könnyű). Amúgy a prémium csokik ahogy néztem kb 500/tábla áron mocorognak, de ezek már kb beszélnek olyanok.

-Sör: COOP-os alapsört senkinek nem ajánlom, mert egyszerűen fogalmazva… Na majdnem írtam egy cifrát. Szóval jóízlésű házisörön nevelkedett nyelvem eléggé hevesen tiltakozik ez ellen (Valami PRIX bigyó van ráírva, és rózsaszín doboza van). Ezen kívül az összes sör zseniális. 110 HUF-ért kapsz már 4,9 %-os jobbféle német importsört. 130-ért már búzát stb… Persze az árak itt is mennek fel, vannak drágább fajták is. Migró ugye alapból kilőve alkohol szempontjából, úgyhogy marad a Denner meg az Aldi (Coopot meg én személy szerint nem ajánlom, legalábbis a coopos sört semmiképp a többi az jó).

-Borok: Hát bort még nem vettem, mert kb 2500 HUF/üvegnél kezdődnek a franciák és olaszok, a svájciak meg mégdrágábbak, bár állítólag isteniek. Lehet kapni elvileg főző bort, ami olcsóbb (és sejtéseim szerint jobb, mint otthon sok üveges). Sangriát 1,5 litert már 500 HUF alatt lehet kapni (olcsóbb mint otthon…).

-Fogkrém meg egyéb dolgok: Amennyire megfigyeltem a fogkrémek sokkal olcsóbbak, mint otthon. Van pár vicces nevű (CANDIDA, KUKIDENT :D) . A dezodorokat néztem, azok drágábbak mint otthon, bár nem sokkal, a többi cuccról még nem nagyon tudok mit mondani.

-Tej: 230-340 HUF körül van a dobozos UHT tej.

-Kecsap: A prémium kategóriást szoktam venni, mert abból találtam csípőset, 340 forint egy nagy üveggel belőle. A sima mezei kecsap (az is finom) az még ennél is olcsóbb és kilós.

-Teák: 200 Huf alatt már lehet kapni filteres teát dobozonként, a csillivillin kinéző teák pedig 500-600 pengőt érnek itten.

-Liszt: ahogy néztem kb otthoni árakon mozog pluszminusz icipici.

UPDATE: -Citromlé: 2 dl-es olaszországit lehet kapni mindenhol, 144 HUF-ért

Ja igen, most látom, hogy minden kaján 2 dátum van. Első elvileg ameddig el lehet adni. A második ameddig fogyasztani lehet. Ez a rendszer sem teljesen bolond ötlet…

Szóval kb. ezek az árak jutnak most eszembe. Eddig nem sok időm volt főzni, de majd szép lassan arra is időt kerítek hétvégente, mert már hiányzik egy jó kis saját készítésű finomság...

No és akkor, hogy mennyiből is lehet megélni errefelé. Ugyebár ez a kérdés eléggé igényfüggő is. Szobát 400 CHF-től (kb 100ezer HUF) lehet kapni. Ha az ember nem akar többedmagával lakni egy lakásban, akkor kb 200-250 ezer HUF/hó összeggel kell kalkulálni alsó hangon. Amúgy ezekben az árakban már benne van a rezsi, általában az internet meg a tv is, de ugye azt már korábban írtam, hogy a mosásért sok helyen kell külön fizetni (mondjuk az párszáz forintos tétel), és a szemétért meg mindenkinek magának kell fizetni, ha nem gyűjti szelektíven (ez is párszáz forintos tétel). A kajára költött összeg szintén függ az ember kívánságaitól meg a fogyasztási mennyiségtől, én úgy számoltam, hogy kb havi szinten 70 ezer forintból nagyonkényelmesen, jól ki lehet jönni, néha be is lehet ülni már valahova ebből az árból. Ez az összeg szerintem egy eléggé erős felülbecslés, és sokkal olcsóbban is meg lehet oldani, csokikkal-pisztáciával együtt… Természetesen el lehet tapsolni ennek az összegnek a háromszorosát is, ha valaki marinírozott lazacon nevelkedett és szarvasgombalekvárt akar enni mellé minden nap. Ha az ember nem szeret sétálni vagy biciklizni, akkor a BKV bérlet a városon belül 17000/hónap, de ezzel minden vonatot-villamost-buszt-trolit igénybe lehet venni, és ugye mindegyik halálpontos, és tiszta és szép. Ja igen, van még kötelező egészségbiztosítás az elvileg 50ezer forint/hónál kezdődik az országban, abból is van többféle az igényeknek megfelelően. Van még felelősségbiztosítás (ha rálépnél valaki lábára, és történne vele valami, vagy berúgnád a szomszéd ablakát labdával, akkor a biztosító megtéríti a kárt). Elvileg ez a lakásbiztosításokkal együtt van egyből azokra az emberekre akik benne élnek, de ezt lehet, hogy nem tudom pontosan jól.

Szumma szummárum, 240-250 ezer magyar forintból már egy kényelmes életet el lehet kezdeni errefele, úgyhogy aki ide jön, az számoljon minimum alsó hangon 300-350-el első hónapban (meg kell venni a személyit, meg ezer dolgot a legelején). Ez magyar szemüveggel rengetegnek tűnhet, de azt tudni kell, hogy itt a javasolt minimálbér kb 600-650 ezer forint nettóban havonta, úgyhogy ez olyan arányaiban tekintve, mintha otthon kb 40ezerből egy nagyon kényelmes életet tudna élni az ember lakással-rezsivel-étkezéssel-bérlettel… Ha van valami spéci kérdés ezekkel kapcsolatban, akkor ne habozzatok feltenni :)

1000

mottó:"Vannak boldog könnyek, fájó mosolyok, mindig lesznek szerelmek, míg a föld forog. Az élet szép, de élni tudni kell, az élet egy harc és benne győzni kell!"

Örömmel számolok be arról, hogy már több mint 1000 oldalmegjelenítése volt a blogocskámnak!!! :)

Sokan jeleztétek vissza, hogy érdekesek a sztorik, úgyhogy igyekszem folytatni az eddig megkezdett munkát, és mindenféle szép helyet bejárni, szép képeket készíteni, mindenféle jó dolgot megtapasztalni, aztán a saját stíluskámban "papírra" vetni.

Amúgy lehet ám kommentelni is a dolgokat a blogon (vagy privátban), úgyhogy senki ne szégyellősködjön, nyugodtan lehet kérdezni, vagy véleményezni a dolgokat. :) Meg ha van valami külön kérdés-kérés amire kiváncsiak vagytok (hogy pl milyen színűek itt a villamosok, vagy miért piros a télapó kabátja), akkor azt is megpróbálom megválaszolni-megírni.

Mindenkinek köszönöm, aki olvas és érdeklődik, csak így tovább! 

Egy kis statisztika (érdekes :) )... A következő országokból voltak a megtekintések:

Magyarország	687
Svájc	165
Svédország	40
Oroszországi Föderáció	36
Németország	25
Egyesült Államok	21
Egyesült Királyság	18
Kanada	10
Izland	9
Ausztrália	7

Jelzem, hogy a svájci megtekintéseket nem én generáltam 99%-ban, hanem az itt élő rokonok-barátok :) Ha én csekkolom a blogot azt nem számolja bele a gugli...

További érdekesség, hogy milyen oprendszerekről sasoltátok az életemet:

Windows	964 (92%)
Android	35 (3%)
Other Unix	16 (1%)
Macintosh	10 (<1%)
iPhone	9 (<1%)
Linux	5 (<1%)
Windows Mobile	2 (<1%)
Android 2.3.6	1 (<1%)
Windows NT 6.1	1 (<1%)

És egy kis plusz érdekesség a végére... Ki mivel böngészte a blogot (arról a SeaMonkeyról még életemben nem hallottam :D)

Chrome	431 (41%)
Firefox	317 (30%)
Internet Explorer	209 (20%)
Mobile Safari	35 (3%)
Opera	32 (3%)
Safari	19 (1%)
SeaMonkey	1 (<1%)

19-21. nap: Munka és egy kis szórakozás

2012 Július 16-18

mottó: "Ha bölcs akarsz lenni, olvasd el az alapvető könyveket és utazz! Ha bejárod a világot, lelki szemeid előtt megjelenik mindaz, amit olvastál."

Megint a dolgos hétköznapok teltek rengeteg munkával, esténként meg naplementenézős gitározással. Aztán szerdán Ilya munkatársam elhívott egy CS-s találkozóra.

(Aki nem tudná, hogy mi az a CS, annak röviden összefoglalom. Az egészet úgy kell elképzelni mint egy facebookot vagy iwiwet, azzal a különbséggel, hogy itt utazgató-világjáró emberkék vannak. Ha mész valahova, akkor kereshetsz helyszínre, és írhatsz az illetőknek, hogy esetleg ott tudsz e aludni a kanapéján 1-2 napot, vagy körbe tudja e mutatni a várost, vagy nem iszik e meg veled egy kávét valamerre. Én többek között így voltam Finnországban pár csodás napot, és én is szállásoltam már el emberkéket pesten pár éjszaka erejéig.)

No szóval munka után kitekertem a Strandweg-re (nem a strand vége, mert ott kezdődik :) ), kb 7 előtt kicsivel értem oda. Ott jött az első meglepetés, hogy Ilyával aki villamossal jött, nem beszéltünk meg semmi konkrétumot, hogy akkor majd hol találkozunk pontosan. A helyszínt meg kb úgy kell elképezni, mint Siófuk aranypart egy erős szombat délután. Azzal a különbséggel, hogy a víz tengerkék, átlátszó, és a fű úgy meg van „szaturálva” és olyan puha, mint erősebb milkacsokireklámokban. Szóval keringtem egy kicsit, majd sikerült megtalálni a többieket egy 20 perces bóklászás után (pontosabban ők találtak meg engem :)). Az este végére kb 10-12-en lehettünk. Volt mindenféle népség a körben, Svájciak-Svédek-Brazilok-Oroszok-Filippínóiak-Kínaiak-Magyarok :D Meg persze a legvégére befutott Fecó is (Totyát elhagyta valahol útközben). :) Vittem gitárt, úgyhogy volt egy kis éneklés is (bár a felkelő nap házán kívül nem sok mindent ismertek :) ). Beszélgettünk, kajálgattunk (mindenki hozott magával sokféle kaját, aztán kiraktuk középre), aztán nem sokkal 11 előtt elindultunk hazafele. Szuper kis összejövetel volt, és még lesz hasonló, mondjuk nem feltétlen bánnám ha nem szerda este lennének ezek a fajta összeröffenések, mert a csütörtök reggel így eléggé fárasztó volt… Sajnos fotó nem készült sok az estéről, mert egyrészt nem azzal bíbelődtem, másrészt meg valamiért a telóm megkergült, és tegnap nem nagyon akart fényképezni, pontosabban elmenteni a képeket...

Amúgy a vízben nem csobbantam, mert eléggé hidegnek tűnt már pár méterről is, a nap meg már erősen lemenőben volt, úgyhogy majd legközelebb (ide el fogok járni sokat, mert gyönyörű hely, és nincs is vészesen messze a világtól). Amúgy van a folyóparton rengeteg tüzrakó hely, úgyhogy valamelyik hétvégén a programom grillezés lesz itten…

Ma is sikerült a változatosság kedvéért összesen 22 km-t tekernem… (3* odavissza egyetemről, meg utána le a strandra, majd onnan haza… Ha így folytatom akkor jól kigyúrom a lábamat, meg a hátsó felemet :)

Amúgy rengeteg dolog van a fejemben, amit majd szépen idővel bepötyögök, csak általában estére eléggé elfáradok, így nem sok erőm marad blogot írogatni, de ami késik arra várni kell… Amúgy majd ilyen témákról fogok mostanság beszélni (a rengeteg élmény mellett), mint pl bankolás, kaja és megélhetési árak, külön sajtokról, csokikról, és persze majd külön a szakmáról is.

18. nap: Egy kis esti "séta"

2012 Július 15.

mottó: "Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend, és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!"

Hát szerintem ez nem csak a turistákra igaz... Pontosabban én már itt nem annak érzem magamat, mégis csodálni tudom az itteni időjárást, a hatalmas viharokat, majd rá 1 percre a szikrázó napsütést (előbb épp egyszerre sütött és szakadt, most meg kiderült, és lassan kezdődik a naplemente... :) )

A tegnapi 25 km után úgy gondoltam, hogy ma egész nap pihenés lesz. Ennek örömére sikerült is 10 órát aludni, és még így is fáradt voltam reggel. Mivel mára rossz időt mondtak, így úgy gondoltam, hogy megpróbálom újfent újrarakni a laptopomon a windowst, hátha most sikerül a videokártyát is megcsinálnom. Ezzel meg étkezéssel telt a nap első fele. Közben kint hol vihar volt, hol sütött a nap. Ebéd után le is pihentem a nagy izgalmakra való tekintettel egy kicsit. Délután sikerült valami csoda folytán működésre bírnom a videokártyát, úgyhogy már csodaszép felbontásban tudom írni a blogot. Késődélután úgy gondoltam, hogy ma is menni kéne valamerre ha már szép az idő ismét, úgyhogy kitakarítottam a szobámat, és elindultam. Első utam a szelektív hulladék szigetre vezetett, ahol elhelyeztem a különféle szemeteimet. Vicces, mert ki van írva, hogy csak reggel 7 és este 8 között lehet pakolni a szajrét, mert utána 5000 CHF (1millió200ezer HUF :O ) a büntetés, ha jól értettem a táblát...

Szemetelés után elindultam az óváros fele. Teljesen szétráztam magamat és a bicót az óvárosban a macskaköveken (legközelebb valami alternatív útvonalat kell találni, mert ez nem buli a bicónak főleg, de nekem se kellemes). Aztán átmentem a Maciparkhoz. Mivel az eső épp eleredt, így nem láttam a macikat. Gondoltam, hogyha már ott vagyok, akkor felmegyek a "rózsa kert"-be, mert amúgy is tervbe van már véve egy jövő heti rózsakertes gitározós kiülős este, úgyhogy gondoltam legalább felmérem a terepet, hogy mi merre hány méter, úgyhogy megmásztam a hegyet a bicóval, majd megérkeztem végre. Hát valami gyönyörű hely, szépen rá lehet látni az óvárosra a dombtetőről, a park csodaszép, virágzó növényekkel, szökőkúttal, lugasokkal, székekkel, padokkal. Jó lesz ide jönni az biztos :) Mire felértem ki is sütött a nap, úgyhogy napfényben csodálhattam a tájat. Összefutottam 3 magyar sráccal, akik itt dolgoznak most egy ideig, aztán mennek Zürichbe. Mesélték, hogy ők kőműves-szerüként (valami nemtommilyen burkolók (nem hideg)) dolgoznak... Hát itt egy segédmunkás is olyan összeget kap, amitől leesett az állam (ők meg ennél is többet)... Fókának kéne ide jönnie dolgozni... Kb 1 havi fizuból 4-5 évig járhatna Tekézni :D   Dumáltunk egy 20 percet, aztán körbejártam a parkot, majd egy másik útvonalon hazatekertem. Guglimapsz szerint 14,6 km-t mentem ma, de mivel a rózsakertben még csalinkáztam párszor oda-vissza, így megvolt a 15 az biztos...

Holnap kezdődik egy új hét... Várakozva várom, milyen új dolgok fognak történni... :)

Ahogy Wolf mondta, azért kell Svájcban kikötni a bicót, hogy ne dőljön fel, ha fúj a szél...

Ez a kedvenc szökőkutam, de még mindig nem sikerült normális képet csinálni róla...

Alattam az egész város

Tiszta romantika...

LOL

Ma esti köröcske

17. nap: Jópár km túra

2012 Július 14

mottó: "Halálra unnám magam, ha mindig csak olyan dolgokat kéne végeznem, amelyekről tudom, hogy képes vagyok rájuk. Az az igazi kihívás, ha olyat teszel, amit addig még soha..."

Miután tegnap azt jósolták az itteni Aigner Szilárdok, hogy szakadni fog szombaton, és este rá is kezdett egy nagy vihar keretében, így úgy gondoltam, hogy ma úgy sem tudok menni sehova sem, ennek örömére hajnal 4-ig beszélgettünk neten a pajtásaimmal. Reggel 10kor szikrázó napsütésre ébredtem, úgyhogy gondoltam, hogy magamhoz kéne térni, hogy tudjak is ma valamerre menni a jóidő tiszteletére. A tulaj megmutatta, hogy hogyan működik a mosás itt. Úgy van a dolog, hogy lemész a földszintre, ahol van egy óriási mosókonyha (ilyen hülye szót). Ott beírod magadat egy füzetbe egyik szabad időpontra. Szerencsére délután 1-től volt szabad időpont, úgyhogy ebéd után le is mentem mosni. (szerencsére sok ruhát hoztam, és eddig nem kellett, főleg, mivel Baselben Marika még kimosott nekem mindent). Van egy mágneskártya, amire fel kell tölteni pénzt, és azzal lehet mosni. Benyomod, vársz, aztán leemel egy összeget, és kezdhetsz mosni. Elvileg a hőfoktól meg a programtól függ, hogy a mosás végén mennyit tesz vissza a kártyára. 40°C-on elvileg 1 frank körül van a tarifa (240HUF), bár nekem ma valamiért 1,7 frankot emelt le, de valamit valószínűleg rosszul nyomkodtam (mosás után majdnem elindítottam még1 újabb programot), majd legközelebb már menni fog :) Mosás után bepakoltam mindent egy hatalmas szárítószekrénybe, és az kb 50 perc alatt gyönyörűen megszárította a ruháimat (1 póló meg egy gatya maradt egy icipicit vizes). Szuper, és kényelmes ez az eljárás... Mindenki odajár, és egészen olcsó így a mosás. Ha minden héten mos az ember 1 adagot (eléggé sok cucc fér be 1 gépbe), akkor éves szinten kb 12500 HUF-ot mostál el... Mennyibe kerül egy mosógép szárítóval (ami ráadásul nem is olyan jó, mint ezek a különálló szárítószekrények, ahol kiterítve száradnak a rucik)? Ha jól sejtem 100 ezer felett bőven... És ugye ezek szét is esnek hamar. Sokkal gazdaságosabb ez a fajta házon belüli megoldás...

Mosás után elkezdtem készülődni, de már majdnem délután 4-re szedtem össze magamat. Elmentem még boltba venni pisztáciát, meg csokit az útra, meg vittem limonádét. Aztán a "Grosser Bremgartenwald"-on keresztül irányoztam be mai uticélomat, a Wöhlen tavat. Az erdőben végigmentem egy kis kitérő körúton, ahol mindenféle vicces játékok voltak lerakva egy kis erdei tornára vágyóknak. Eymatt-nál kicsit bizonytalan voltam, hogy merre van az arra, úgyhogy megkérdeztem egy kutyasétáltató nénit. Perfekt angolsággal útbaigazított. Aztán jó 10 perc múlva, hallom, hogy dudálnak, és integetnek egy kocsiból. Ugyan az a néni volt, időközben kocsibaszállt, és pont arra jött, amerre én, és messziről észrevette, hogy rossz irányban kanyarodtam le, úgyhogy utánamjött (neki ez kitérő volt), és elmagyarázta, hogy onnan merre tovább... Nem hiába, itt kedvesek az emberek... El se hittem, hogy ilyen létezik, pedig lassan el kéne, mert itt minden héten van valami hasonló meglepetés... Aztán megtaláltam a tavat, amit az Aare táplál, és ha jól sejtem, akkor a folyóból gáttal felduzzasztott tóról van itten nagyba szó. (szóviccért nem morcinak lenni). Úgy terveztem, hogy majd átcangázok Wohleibe, de annyira csodálatos volt a tó, hogy inkább elkezdtem a tóparton tekerni (egy kis pisztáciázós-csokizós-tónézős szünet után). Egy idő után már egyre inkább erdős vidéken jártam, de úgy gondoltam, hogy nem veszthetek semmit. A biztonság kedvéért megnéztem a térképet, hogy lesz e majd valahol híd, ahol át tudok vergődni a "saját" oldalamra, szerencsére volt a térképen, csak épp nem tudtam, hogy hol vagyok, és még milyen messze van. Meg persze akkor még nem sejtettem, hogy megintcsak lesz pár hegyrefel-hegyrőlle játék a mókában, amit külön imádok :) Főleg, amikor már nem kapok levegőt. Annyira vad utakon mentem, hogy volt, ahol jó nagy gazban hajtottam :) De hát a bicikliutat nem nekem találták ki (én az erdőben akartam menni). Jó fáradtan értem el a Mühleberg-i vízi-erőműhöz. Ott is megpihentem, hiszen itt tartottam utam felénél. Hazafele már nem volt olyan sok látnivaló (bár jobbkéz fele az alpok csúcsait láttam végig a horizonton. Hazaúton inkább az volt a kemény, hogy első pár km-t az erőműtől hegynek felfele kellett megint csak megtenni... Este fél 8 után értem haza. A googlemaps szerint (amin nem tudtam bejelölni az erdei csavargásokat) 24 km-t mentem, úgyhogy volt az összesen 25-26 is minimum... Még sose tekertem ennyit, de mivel tervezünk ennél hosszabb utakat is a közeljövőben így jobb szokni a szántást. (Nem királyi a többes, hanem a héten összebarátkoztam egy velem egykorú svájci fiatallal, és valószínűleg lesz kedve velem túrázni hétvégente.).

Ja igen, a tulaj bácsival ma is volt egy vicces dolog... Ugye már régebben írtam, hogy eléggé vicces az ember, minden reggel pontban 8kor kimegy a teraszra, és megnézegeti a "növényeit"... Ma amikor hazaértem dumáltunk egy kicsit, és mondta, hogy tegnap éjjel az a hatalmas orkán ami tombolt, az nem tett jót a "növényeknek", majd kiment a teraszra, és megsimogatta az egyik levelet :D

Még közben eszembe jutott egy érdekesség. Az összes állat amivel errefelé találkoztam, iszonyatosan szelíd és egyáltalán nem félnek az embertől. Ma is a kis hattyúk közelébe lehetett menni és nem zavartatták magukat a közeledésemtől, étkeztek tovább...

Mutatja, hogy milyen gyakorlatokat kell csinálni. Nagyon mókás feladatok is vannak

Aare

Hat tyúk tava (rengeteg volt)

Kicsi pupákok

Megint a nem hiszem el kategória... Egyik hegy tetején kirakva 12 éves házi készítésű palackozott málnaszörp, meg  behűtött üdítők (lsd egy képpel lejjebb), és ez is becsületkasszás, bedobod a perselybe az árat, és világbéke...

Nem olyan, mint a Boll weevil? :D

Napozik őurasága

Tudom mit tettél tavaly nyáron? :D

Ezeket ingyen el lehet vinni (rengeteg dolgot kipakolnak, és kiírják, hogy akinek kell vigye) 

Használati utasítás, meg távirányító is mellékelve van...

Mühleberg erőmű

Csokornyakkendős fekete macska a mező közepén ült, és őrizte a tájat

Épp a gáton megyek által

Ilyet még nem láttam, de cuki

Ezek nagyon kreatívak

Mekkmester?

Itt is be vannak ültetve a villamos sínek fűvel... Nem épp egy 4-6os kinézet...

Ide majd el kell menni

A mai "kis" körút