A világjáró tudós élete Isten kezében van...

2013 Február 4-10.

mottó1: „Minél többet ismerünk meg a természet szilárd törvényeiből, annál hihetetlenebbekké válnak a csodák.”

mottó2: „Egy-egy levél lehull a tóra.

Horpadt bronzérem volt korokból.

Elmúlt évszakok mementója.”

mottó3: „Lelkem mélyén egy lepke vagyok. Icuri-picuri pillangó…”

Hát leírhatatlanul sok minden történt ismét. A hét az többnyire kőkemény melóval telt (mindjárt el kezdek tanítani (már vártam, hogy ismét tanítsak), emellett meg kísérletek, tanulás, tervírás, agyhaláltábor), bár ezeknél voltak érdekesebb dolgok is...

Szása kollégánknak megünnepeltük a születésnapját egyik este a laborban pár pizza társaságában. Időközben a matracom teljes mértékben megadta magát (egyik hajnalban arra ébredtem, hogy BUMM, és hopp, máris a földön aludtam. Ezeket a felfújható vendégágyakat valószínűleg nem 7 hónapos folyamatos használatra tervezték). No, ennek örömére sikerült szereznem egy ágyikót Berntől pár km-re, úgyhogy munka után fel is vettük a ritmust, és Gáborral meg Vilóval nekiindultunk a svájci éjszakának. Sejtettük, hogy egy 2 személyes batárnagy ágy nem fog beleférni egy darab kocsiba, főleg, ha a tetőre nem lehet semmit sem kötni, de hát, ha kicsi a tét, a kedvünk sötét, úgyhogy elindultunk, hogy majd lesz valami. Sikerült megtalálnunk a helyszínt, úgyhogy rövid szerelés, és 8 kézzel kocsiba tuszkolás után már csak a matractartó rács nem fért be, úgyhogy azt vonattal szállítmányoztuk a cseh kollegával, ameddig Gábor (térdeivel a nyakában és totálisan teletömött kocsival) közelítette a fővárost. Sikeresen sikerült feltranszportálni az egész hóbelebancot a szobámba és össze is szereltük, bár még mindent ki kellett mosni, amit a másnap folyamán sikerült abszolválni. (És hát azóta olyan csodásakat alszom, hogy kb. ki sem akarok kelni az ágyikómból)...

Pénteken elmentünk meló után Vilónak venni egy szobabiciklit aztán felmentünk hozzá, és csináltunk egy magam fajta „hamis” racklettet.

Szombaton Gáborral lementünk Svájc, franciák által uralt részére (a festői Lausanne-ba), meglátogatni Ilya kollegánkat és feleségét. Sétáltunk egy nagyon röpkét a városban (hihetetlen nagy pelyhekben szakadt a hó), aztán csináltunk egy „félighamis” racklettet, meg egy 1008 darabos puzzle-el szenvedtünk, majd megnéztük angol felirattal a Macskafogókat (ezt a mesét még az orosz gyerekek is látták annak idején édesanyjuk háza táján). Amúgy Lausanne mókás városka a Léman tó partján (Igen, a genfi tavat eredetileg Lac Leman-nak hívják, és itt egyből svájcibicskát rántanak, ha valaki genfi tónak nevezi… Eléggé botrány, hogy a magyar térképeken-földrajzórákon is genfi tónak nevezik (Wikipédiánis), amikor valójában tényleg nem úgy hívják).

Vasárnap délelőtt elindultunk Gáborral Montreux-ba (Montrőőő-be), ahol meglátogattuk a Queen legendás énekesének, Freddie Mercury-nak a szobrát. Amúgy azt feltétlenül tudni kell, hogy Montreuxban minden évben megrendezik európa legnagyobb jazz-blues fesztiválját, ahol olyan zenészek szoktak fellépni, mint Buddy Guy, Santana, vagy éppen BB King… (remélem egyszer eljutok ide én is zenét hallgatva-játszva). Montreux után átmentünk megnézni a Chillon várat. Ez egy lenyűgözően csodálatos vár, a Léman tóban elhelyezkedő, kicsiny, ám annál inkább sziklásabb szigetre építve. A portán megkérdezték, hogy honnan jöttünk. Mondtuk, hogy Mádzsárországból, aminek örömére egyből kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű tájékoztatót a vár látványosságairól… Khmm… Pár óra alatt bejártuk a várat. A kezemet kb. le se tudtam venni a fényképező exponáló gombjáról, mivel az egész egy álombeli csoda volt. Amúgy irodalomkedvelők talán ismerhetik a helyszínt, mivel Byron írt egy költeményt Francois de Bonivard-ról, a „Chilloni fogoly” címmel.

A vár után szép lassan (egy röpke parasztlakoma, és némi akklimatizálódás után) hazavánszorogtunk. Hazautunk, a festői La Gruyere lankáin vezettek keresztül (errefelé készül a világ talán egyik legfinomabb sajtja).

Hazatérve elmentünk Viloért, majd az egész brigád átjött hozzám, és főztem egy jó kis pörköltet, Gábor csinált hozzá nokedlit, majd jól bevacsoráztunk.

A fényképek egy részét Gábornak köszönhetjük. (A túráért is külön köszönet Gábornak!)

Ágyikóm... Jobb mint a kastélyban volt...

Készülne a rák lett...

Barbi szerszámkészlet :)

A szabályok: Ne igyál törött üvegből, Ne rajzoljál háromszögeket a sziklákra! Viselj sárga fecskegatyát, csak piros pórázzal sétáltathatod a kutyádat, a fekete zsákokba csak messziről ejthetsz bele bármit...