A világjáró tudós élete Isten kezében van...: Indiai lakoma, fondü, tanítás, agykikapcsolás :)

2012 Február 19 – 25

mottó1: „Egy titka van az életnek, egy módon lehet túlélni: soha nem szabad hagyni, hogy feldühítsenek. Ne mérgelődj semmin, soha.”

Kedden Matyival összefutottunk az egyetemen, aztán elkezdtünk beszélgetni az indiai konyhaművészetről, és hogy pontosan mi is az a curry. A Magyar agyban többnyire az a hit él, hogy a curry az egy olyan fűszer mint pl. a bors. Namármost tényleg létezik egy hasonló nevű fűszer, de alapjáraton magát az ételt nevezik Indiában curry-nek, vagy azt a fűszerkeveréket, amiben mindenféle jó van (curry kivételével, mégis úgy hívják). Matyi annyira belelkesült a témán, hogy délután bejött az irodába, és hozott nekem egy zacskónyi ajándékot a nem messze levő Srí Lanka-i boltból. Volt benne két féle fűszerkeverék, meg fűszeres csipszkeverék, habanero paprika, indiai vörös lencse... Kaptam még egy komplett szakácskönyvet is elektronikus formában. Gondoltam, hogy akkor ha már Matyi ilyen kedves volt, akkor megpróbálok este főzni egy jó indiait, és másnap meg is vendégelem őt és Gábort ebédre. Az esti főzésre átjött Gábor és Kinga is, úgyhogy miközben szorgoskodtam a konyhában, közben beszélgettünk meg tartottunk egy melegszendvicsezéssel összekötött pálinkakóstolót. Jól sikerült az este, és a végére életem első curryje (vegetáriánus, lencsés cucc) is elkészült.

Szerdán délben Matyiékkal megettük amit főztem. Matyi mondta, hogy na ennek ilyennek kell lennie, úgyhogy jól sikerült, viszont nem igazán csíp (svájci lakótársak tegnap megkóstolták, és szerintük meg túlságosan is csípős volt, de hát ők svájciak, nem értenek hozzá :D). Szerda délután elkezdődött a fizikai kémia labor, ahol ezen a héten két csoportot vezettem. Egy gyógyszerész és egy vegyész csoportot. Mókás itt a labor, mert a vegyészeknek összesen 16 órájuk van a kísérletek kivitelezésére (szerda délután-csütörtökön egész nap-péntek fél nap). A mérés előtt szóban kikérdeztem a diákokat, átbeszéltük a mérést, majd elkezdtek dolgozni. Jófejek a hallgatók, sokmindent tanítottam nekik ami nem szerepel a tankönyvekben, és előbb utóbb meg kell tanulniuk valahogy (laboreszközök helyes használata, elméleti háttér analitikai, szervetlen és fizikai kémiában...). Sajnálattal konsatáltam, (hogy az hogy egy másodéves hallgató még nem mozog teljesen otthonosan a laborban az bocsánatos bűn, mi is gányoltunk annakidején mindent össze vissza ennyi idősen, de) hogy egy nemsokára PhD-t szerző emberke ne tudja a különbséget az egy és két jelű hasas pipetta használata között, és az egyjelűvel addig szenved ameddig kipréseli az összes reagenst belőle (laikusok kedvéért mondom, hogy az azért marad a kapilláris aljábanban, mert úgy van kalibrálva, úgyhogy ha kipréseli az ember akkor nem a kívánt térfogatot kapja, hanem annál többet, így az egész mérés pontossága értelmét veszti)...

Csütörtökön is egész nap a hallgatókkal voltunk. Jópofa, mert érdekes kísérleteket vezetek. Egyik mérésnél narancslében és C-vitamin tablettában határozzuk meg az L-aszkorbinsav (C-vitamin) tartalmat. A vegyészekkel pedig a rendkívül látványos Belousov-Zhabotinskii reakciót tanulmányoztuk. (Ez egy „színváltós” oszcilláló reakció, TeCsőn keressen rá akit érdekel, nagyon jópofa, ajánlom továbbá az érdeklődőknek, hogy sasolják meg a Briggs-Rauscher reakciót is). A diákok úgy döntöttek hogy még ezen a héten le is vizsgáznak, úgyhogy az este folyamán írásban és szóban is kikérdeztem őket.Csütörtök este Gábor átjött egy búcsúborozásra, mivel pénteken elindult haza, és csináltunk egy kis fondü-t is.

A hétvégén nekiestem egy 703 darabból álló 3D-s puzzle építésének. Jó kis agykikapcsoló móka volt, kb 10-12 óra alatt sikerült kiraknom az Eiffel tornyot. És tényleg teljesen kikapcsol, az ember betesz valami jó kis blueszenét a háttérben és csak az építésre koncentrál nem pedig a hülyeségre. Közben még főztem is egy jó adag ragulevest, hiszen a koncentráláshoz valami táplálék is kell.

Vasárnap estére befejeztem a tornyot, és még a lakást is ki sikerült takarítanom. Ennek örömére Mitra kolleginám átjött megkóstolni a magyar főzetet, néztünk egy filmet és beszélgettünk a különböző zenei stílusokról meg a gitározás rejtelmeiről.

A következő hét is húzós lesz, de hát ez már csak egy ilyen játék, de a munka mellé már a szórakozások is be vannak tervezve :)