2012 Február 26 – Március 4
mottó1: „Félelem, hit, szerelem.
Jelenségek, amelyek meghatározzák sorsunk alakulását, erők, amelyek jóval a
születésünk előtt hatni kezdenek és az elmúlásunk után sem szűnnek meg.”
mottó2: „Az életünk nem csupán a
miénk, kötődünk másokhoz, a múltban és a jelenben, és minden egyes bűntettel
vagy kedves gesztussal jövőnk keletkezéséhez járulunk hozzá.”
Pár napja éppen reggelit kreáltam
a konyhában, amikor a svájci helyi rádióban figyelmes lettem az egyik hírre,
amiben arról számoltak be, hogy Magyarországon a klubrádióval van valami
katyvasz, és az emberek az utcákra vonultak tűntetni. Eddig ez még nem is lenne
semmilyen szempontból különösebben érdekes. A dolog érdekességét az mutatja,
hogy 1: egy svájci rádió beszámol egy ilyen eseményről 2: HOGY MEGÉRTEM A
SVÁJCIT... Inkább ez a második ami nagyon fura dolog, de hát ahogy Esze Jenő
tanár úr mondotta volna, ha megtanulok rendesen zenélni, és nem a műegyetemre
jelentkezem annakidején: „Fura figura maga”. Ennek örömére mostanság
figyelmesen kinyitom a fülemet, és az amúgy is kellemes svájci nyelvre próbálok
kicsit oda is figyelni. Akik nem tudnák, azoknak a kedvéért elmesélem, hogy bár
mindenki azt hiszi, hogy errefelé németet beszélnek, ez nagy tévhit. Jöjjön ide
valaki a német diplomájával, aztán meglássuk mennyit ért meg :). Sanszosan a
30-40%-át a dolgoknak. Az más kérdés, hogy az itteniek tudnak németül is
beszélni ha akarnak. Én meg személy szerint a némettel úgy vagyok, mint mádám
az adóellenőrökkel, tudom, hogy van olyan, és láttam is már német szót, de
kerülöm messzire (az én fülemet bántsa a német kiejtés). Ezzel szemben a svájci
az rendkívül kellemes és dinamikus, már majdnemhogy a finnhez hasonló. Aki nem
hiszi, az hallgassa csak meg nyugodtan kedvenc svájci zeneszerzőm Mani Matter
(az itteni Tom Waits/Vladimir Viszockij) dalát a svájci parlamentről:
A svájci aktív és leginkább
passzív tudásom a tanítás alatt is nő, mivel örömmel konstatáltam, hogy ha a
hallgatók egymással beszélgetnek svájciul, én azt is egész jó arányban
megértem. Emellett pár rendkívül fontos szót is magamévá tettem, mint pl hogy
van svájciul a mágneses keverő, meg a konyhafiók. Lényeg a lényeg, ha egyszer
rávesz a lélek, hogy valami német szerűt tanuljak, akkor az svájci lesz az
tuti.
Csütörtök este átjött Martin,
Hannes barátja hozzánk, aki amúgy séf, és főzött nekünk egy remek thai kaját.
Valami isteni volt. Amúgy megtudtam Martintól, hogy ha "Lady finger-t" (már megénekeltem mi az, ilyen babnak kinéző de totál más cucc, amit köretnek használnak sokfelé ázsiában és afrikában), szóval ha felaprítod, és úgy főzöd meg, akkor a köreted ilyen takony állagú szaftot fog kapni (afrikában ez a módi), ha meg egybe teszed bele a cuccba, akkor nem lesz zselés állagú (ázsiában így eszik). Vacsora után átmentem a szomszédos kollégiumba, ahol egy
fergeteges szemeszternyitó buli vette kezdetét. A buliba többek között Mitrával,
Masouddal, Christiannal mentünk, de ott volt a spanyol Alex cimborám is, majd
teljes mértékben a véletlennek köszönhetően megismertem egy magyar leányt,
Dórit, aki most itt lakik fél évig, úgyhogy el is határoztuk, hogy majd
szervezünk bulikat a jövőben, hisz néha azért jó egy kis magyar szót is
hallani.
Péntek este munka után pedig
Noémi lakásavató bulijára mentünk Sarah-val. Itt is rengeteg ember, Noémi
indiai curry-t főzött (az elmúlt pár hét az ázsiai ízekről szól :) ), aztán
zenéltem egy nagyot a társaságnak, megint mindenki táncolt. Volt egy mókás
momentum, amikor odajött hozzám egyik leányzó, és megkérdezte, hogy „bocsi, te
véletlenül nem magyarországról vagy?”, há mondom igen, de ezt mégis honnan
tudod? Azt felelte, hogy teljesen magyar akcentussal beszélem az angolt. Nem is
tudtam, hogy a „rigóutcai nyelvjárás” (nem ott tanultam szerencsére), ennyire
közismert a világban. Kiderült, hogy MO-n élt egy ideig, és mindenkinek ugyan
ilyen akcentusa van mint nekem. :) Hajnalban átmentünk páran még Dany
cimboránkhoz beszélgetni kicsit, majd hajnal 5 körül hazatekertem.
Szombaton elcsúsztam a bicóval,
és bár most nem tört semmim sem el, csak a könyökömet vágtam be, és kiszakadt a
„szebbik” ruhám. Sebaj, erre mondta egyik itteni barátom, hogy más sokat fizet
a szakadt farmerért a boltban, én meg legalább megcsinálom házilag, szóval ez
így trendi :D. Dél körül a változatosság kedvéért, főztem otthon egy nagy adag
curry-t, majd gitározgatással, és filmnézéssel pihentem ki a hét fáradalmait.
Vasárnap délután a napsütéses
jóidőre való tekintettel elmentünk Christiannal egy kicsit túrázni, a közeli
Wohlensee-hez. 12 km-t tekertünk, majd fáradtan hazaérve egy jó film és egy kis
beszélgetés után aludni vonultam.
Ja igen, még pár érdekes
információ:
-Megjelent az első cikkünk egy
eléggé nívós nemzetközi tudományos lapban, és most derült ki, hogy a cikkünkből
az egyik képet akarják címlapfotónak. Nem rossz, nem rossz.
-Egyik este kiszámoltuk, hogy kb.
29* lehetne Svájcot körbetekerni a kínai nagyfallal. (rendkívül érdekes és
fontos információ)
-És két mókás beszélgetés:
„-Hm,
ez a nő egészen csinos
-Akkor
biztos nem svájci”
(Amúgy ez inkább csak vicces, de
nem igaz, mert vannak itt nagyon csinos svájci leányok is (de minél inkább
közelíti az ember a német határt, annál inkább csökken a tendencia...)
„-A
pasija szerint ez túl romantikus
-Fogadni
mernék, hogy svájci a pasi.”
(no ez viszont teljes mértékben
igaz, „they dont know where they are”)
 |
| A Martin féle curry, az a zöld hegyes cucc az alján, az a Lady finger |
 |
| Jó kis kolibuli (csak egyedül azt nem értem, hogy miért csütörtökre kellett szervezni, másnap sokan nem tudták merre van a moszkvatér) |
 |
| Dany cimboránk |
 |
| Művészfotó Sarahról |
 |
| A Noémi féle húsos curry (volt vega is), mandulával, mazsolával. Nyamiii |
 |
| Az én féle lencsés-csirkés curry (most a nemvega változatot csináltam), olyan csípős lett, hogy hajajj |
 |
| Egyik kedvenc helyem: A hat tyúk tava :) |
 |
| Pózoljunk naplementével. Még jó, hogy a giccsáradatban belőlem nem sok látszik. |
 |
| Itt az a jó, hogy még a tanyavilág közepén sem tévedsz el, ha épp New Yorkba, vagy Sydney-be tartasz. |
 |
| Nap lement |
