138-146. nap: Ázsiai lakoma, egy doktori védés, Hitchcock...

2012 November 12-20

mottó: "Az embernek három dolog legnehezebb az életében. Hinni abban, amit nem ismer, bízni abban amitől fél, megbocsátani azt, amit nem ért."

Jó rég nem írtam, többek között azért, mert rengeteg munka van mostanság (mint mindig), és ezért esténként igyekeztem relative időben behullani az ágyikómba. Természetesen a munkán kívül is zajlanak a történések, de mindent csak szép sorjában. Kalandosak voltak az elmúlt napok is, váltakozó hangulattal és látási viszonyokkal (a fővárosra mostanság majdnem minden este-éjszaka köd borul).

Csütörtökön délután volt Hien számára a nagy nap, hiszen megvédte a doktoriját a csoport és egy kisebb fajta bizottság előtt. Kicsit aggódtam, mert a múlt heti főpróba nem sikerült túlságosan fényesen, de szerencsére most nagyon jól sikerült az előadása, és nagyon ügyes volt. A kérdésekre is egész szépen tudott válaszolni, úgyhogy a bizottság úgy döntött, hogy 5ös feletti átlaggal kapja meg a doktoriját. (Itt svájcban 1-6ig osztályoznak). Este ennek örömére az egyetemi klubszobában tartottunk egy védőpartit. A klubszoba egy jó nagy terem egy nagy tárgyalóasztallal, igényesen berendezett konyhával (mindenféle edénnyel, tányérok, poharak, evőeszközök, sütő, mosogató), és kényelmes bőrfotelekkel. A bulira az ázsiai kollegák, és a külsős barátaik rengeteg kajával készültek. Volt itt tavaszi tekercsből több féle, saláta, szendvicsek, szószok, csipszek, rágcsálnivalók, bor, sör, üdítő, mi szem-szájnak ingere, még nézni is tereh. Természetesen az ilyen ázsiai cuccokban az a jó, hogy fogalmad nincs, hogy mit eszel. Mondjuk lehet, hogy néha jobb is. Pl jóízűen falatoztam az egyik fajta tekercset, amikor megfordult a fejemben az a gondolat, aminek nem szabad; "vajh ez miből készülhetett?". Aztán egy kis elemzés után megállapítottuk, hogy valami tengeri müty az egyik hozzávaló, valószínűleg valami herkentyűnek valamelyik alkatrésze, úgyhogy el is ment kicsit az életkedvem, de ha nem gondolt rá az ember, hogy mi is az, akkor fincsi volt :) (Amúgy ugyan ilyen tapasztalataink voltak spanyolországban és izraelben is. Ez a szép a világjáró tudós életében, hogy a gasztronómiai élvezeteknek sehol sem mondd ellent, ám jobb nem firtatni, hogy mi miből van. Ízlik vagy sem, ez a kérdés, a többi csak kifogás.) Természetesen én mindent megkóstolok (kivéve a pacalnak nevezett frotírtörölközőpörköltet, és az egyéb beleket), de mindennek meg van a maga helye. BP-en nem fogok rántottkígyót és medúzás-kolbászos-rájás pizzát enni, de majd ha egyszer eljutok Ázsiába  akkor megeszem én a majompörköltet meg a sültkutyát is. Na jó, a bogarakat rovarokat azokat szerintem egyik földrészen se kóstolnám meg. Amúgy több mint tíz éve kerestem a választ arra a kérdésre, hogy a tésztás-vietnámi leveshez adott kis szárítottzöldségeszacskóban mégis melyik zöldségnek van (nagyon szépen és költőien) fogalmazva " több mint fura" íze. Hát itt a partiban rájöttem. Volt egy petrezselyemnek kinéző növény (lsd. a fotóknál a tavaszitekercsek tetején lévő salátán lévő cuccot). Na mivel friss petrezselymet úgy is rég ettem, megörültem, és jót beleharaptam... Na ez volt az az íz, amit már szépemlékű éhenkórász egyetemista éveimben, ahol sokszor napi 60-80 forintból étkeztem is próbáltam elkerülni. (Jön a kérdés, hogy annak idején hogy a viharban oldottam meg a napi kajálást 100 forint alatt? (Ha Matolcsy úr olvasná a blogom, most biztos a tenyerét dörzsölné, de itt jelzem, hiába költöttünk havi szinten 3-5000 forintot kajára ÖSSZESEN, 37000ből akkor sem nagyon lehetett megélni... Persze nekem sikerült, de inkább csak túlélni...). Amúgy a szójaszósz meg a vegyes saláták, meg a csilis-édes (nemtom mi a helyes nomenklatúrája annak a szósznak ami nem édes savanyú, hanem édes-csípős) szószok isteniek voltak, meg persze a tekercsek is, csak nem szabad belenézni, mert akkor látsz sok kis karocskát. (Amúgy pénteken ettünk még rizsgolyókat is, aminek az állaga kb. olyan, mint aprógyermek korunkban édesanyánk háza táján a takonylabdának, viszont kellemesen finom. A közepén van egy kis cukor, ami félig folyik, amúgy rizs íze van.) 

Kellemesen telt az este jó nagy beszélgetésekkel, aztán persze a gyerekes családok szépen lassan hazaszivárogtak, és megint csak a kemény mag maradt. Segítettünk elpakolni, meg lecuccolni a mi szintünkre a maradék kajákat, aztán a professzor úr visszament dolgozni, mi pedig az ünnepelt Hiennel meg a többiekkel (Cancannal, Pavlitoval, Bhadrával és Viloval) kimentünk a hatalmas köddel és a nulla fokkal nem törődve a hatalmas lehetőségre. Ott még beszélgettünk egy pár órát aztán szépen mindenki hazament.

Szombaton este elindultam biciglivel Ostermundigenbe, mivel egy Hitchcock film nézős Racklett sajtos partira voltam hivatalos Artur cimborámhoz. Megnéztem a térképet, és láttam, hogy 9 km, úgyhogy nagy gond nem lehet. Természetesen annyira alternatív útvonalon akartam menni, hogy már az elején eltévedtem. Amikor már egy erdő közepén voltam a totális sötétségben elsőlámpa nélkül, akkor már kezdtem élvezni a túrát. Röpke 1,5 órás késéssel sikerült megtalálnom az utcát ami egy klasszikus zongoristáról lett elnevezve. Kellemes kis házibuli volt, Arturon kívül ketten voltak Lengyelországból, 1 leányzó Oroszországból és Sarah svájcból. A lányok csináltak valami húsos pitét, meg volt házi csokis muffin, meg persze a Racklette. Arturral zenéltünk is egy kicsit, majd megnéztük a "szédülés" című Hitchcock filmet. Éjszaka elindultam hazafele, de persze a hazaút is kalandos volt. Volt jópár percem, amikor fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, de szerencsére a GPS-t bekapcsoltam, és magyarázott nekem egy ideig, hogy merre van az arra. Amúgy amikor már a saját utcámban voltam, akkor futott át az agyamon, hogy régen csináltam már botrányt (itt svájcban a szökőkútban fürdés volt a legutolsó móka még nyáron), és olyan dolgokat amiket majd az unokáknak lehet egyszer mesélni, (vagy jobb híján mások unokáinak), úgyhogy úgy döntöttem, hogy az utca közepén biztos mókás lehet aludni egyet. Az is volt :) Kb 1 órát pihentem, majd felmentem a saját ágyikómba, mert azért párnák közt mégiscsak kényelmesebb. 

A vasárnap pihengetéssel telt, és terveztük a többiekkel, hogy megyünk korcsolyázni, de végül is egy héttel odébb tettük. Amúgy itt Bernben van jópár kori pálya, a belépő mindenhol ugyan annyi (7 pénz ami annyit tesz, hogy kb. 1600 HUF), úgyhogy elhatároztam, hogy heti 1* megpróbálok majd elmenni, mert szép sport ez a bicózás, főleg, amikor 20 km-t vagy többet tekerek naponta, de úszni és korizni is akarok járni, mert aki sokat sportol, az sokáig él (vagy hamar elfárad) vagy mi...

Majd a héten megpróbálom még a szombati Hitchcock parti képeit is feltölteni, csak ott Artur fotózott, és még nem küldte át őket...

Vegyész Popey

Terülj terülj asztalkám, és még a fele rá sincs rakva...

A jól megérdemelt doktor süveg

No ebben voltak belül a kis karocskák, az íze amúgy teljesen rendben volt

Egy kis nyelvtanóra