A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 0. nap: I gotta move

2012 Június 27

mottó: "mindig a templomtornyot láttuk meg először..."

Hát eljött a nagy nap, indulni kellett. Tegnap este úgy volt, hogy Sue-val meg Hugival összefutunk egy búcsúsörre (már negyedszerre, de hát az élet nem kívánságműsor). Persze munka után még ilyen apróságokat kellett beszereznem, hogy ágy, amin majd odakint alszom, meg gyógyszerek, meg egyéb dolgok... Sue titokban elkezdett szervezkedni, aminek köszönhetően lejött rengeteg pajtásom, és hát könnyekkel küszködve éreztem, hogy ennyien örülnek, hogy egy rövid, de korántsem kicsi időre máshol fogom bontani a közízlést... ( Mindenkinek köszönöm aki eljött, az ajándékokat, tanácsokat, meg úgy alapjáraton a világbékét... Jól megleptetek, és jól is esett, de nincs ekkora szerencsétek egyszer még visszatérek...) Aztán persze sikerült belefutnunk az éjszakába, aminek köszönhetően hajnalban jutottam haza, és 1 órás alvás után frissen üdén neki is vágtam az Orczy téri találkozópontnak.

Ne felejtsük el honnan indultunk...

6 óra 10-kor már a kocsiban ültünk, teljesen totálisan felpakolva és kicsit sem felkészülve az egész útra. Persze már Tatabánya után kiderült, hogy az életnek nagyobb a fantáziája mint nekem, úgyhogy kinyílt a tetőn lévő box, és kiesett belőle pár cuccom menet közben 130-nál. Hát a lelkivilágom a határ előtt eléggé érdekesen billegett fel s alá, de hát ilyen ez, amikor az embernek gyökeresen megváltozik az élete egyik pillanatról a másikra. Nem könnyű, de veszteni való nincs...Kb. 10 órás út és gyönyörű festői tájak után megérkeztünk végre a svájci határhoz. A határt átlépve első utunk a Bodensee-hez (bódeni tó) vezetett. Kicsi kavarodás és marhanézés után sikerült megtalálnunk a partot. Gyönyörű szép kis házikók, szép hajók, friss levegő. A fű olyan zöld, és olyan színű, hogy ezeket nem is kell szaturálni... A "szomszéd fűje mindig zöldebb" mondást már teljes mértékben értem... A séta után este 9-re érkeztünk meg Baselbe fáradtan a hosszú úttól. Marika finom vacsorával várt minket, úgyhogy vacsi után lemostuk az út porát, és eltettük magunkat holnapra...