A világjáró tudós élete Isten kezében van...: 97-102.nap. Jubileum és egy erős zenélős hétvége...

2012 Október 2-12.

mottó: „ Aki fél az alkoholmérgezéstől, az ne igyon mérgezett alkoholt…”

A héten nem nagyon voltam sehol sem hétköznap, mert Gábor betegeskedett, ugyanakkor sok munkám is volt az egyetemen és otthon is, meg zenét szereztem amikor épp nem dolgoztam.

Pénteken volt a kerek 100. napom Svájcban. Az első 100 nap csodás volt, remélem ez csak (akár a nemzetközi helyzet) egyre fokozódik. Munka után felvettem egy új számot, amit a héten írtam. Este Kata barátommal és két cimborájával videócseteltünk éjszaka.

Szombat este átmentem Julcsiékhoz, hiszen jövő kedden költözik ki Ausztráliába egy 6-9 hónapos időtartamra, aztán a barátai még el akartak tőle búcsúzni. Megint remek kis társaság jött össze, Julcsi sütött Brownie-t amit magyarul fogalmam sincs, hogy kéne mondani, de az biztos, hogy a fő összetevője az kb. 98%-ban csoki, és Isteni. Julcsi továbbá csinált egy koktélt (Gábor azt mondja, hogy ez tipikus németeknél, és „krampampuli”-nak hívják), bár mi nem gyújtottuk meg, és a kpulit asszem megszokás... Az egészhez kell egy jónagy vödör, bele eper, cukor, vodka, bor és pezsgő. Itatja magát a dolog, úgyhogy okosan kell fogyasztani, de nagyon finom. A buli közepén kiderült, hogy Julcsi lakótársának, Tamarának van egy gitárja, úgyhogy akkor mi lenne, ha játszanék egy kicsit? Hát ebből a szokásos hajnalig tartó zenélés-táncolás lett végül is… Reggel egy rövid asszimilálódás után elköszöntem Julcsiéktól, aztán elindultam a bolhapiacra. Amúgy mivel tudom, hogy pl. Julcsi is olvassa a blogomat, ezért itt is "Kívánom neked, hogy érezd jól magadat a kenguruk földjén, és jó utat, biztos utat, benzinkutat" :)
Sarah-val és Noémivel néztük meg az eladó portékákat. A piac amúgy kb. a Verseny utcai piac árúkészletével volt felszerelve, szóval érdekes emberek árulnak érdekes portékákat a használt síszemüvegtől a fröccsöntött kertitörpén keresztül a régi kitüntetésekig mindent meg lehet találni itt, és természetesen alkudni is lehet. Egyedüli különbség a piac igényességében van, itt senki sem büdös, ami valljuk be; nem egy hátrány… Piac után beültünk a piac melletti kávézóba, majd átmentünk Sarahoz csinálni egy sajtfondüt. Háát aki valaha is szerette a sajtot annak ez a gasztronómiai mennyek kapuja. Egy nagy kerámia biliben megmelegítettük a bort fokhagymával és egy kis liszttel, majd hozzáadtuk a két féle svájci sajt keverékét (Gruyére és azt hiszem Fribourgese). Még pár fűszer, és amikor elkészült, akkor az egészet egy „Bunsenégő” felé tettük, és körbeültük. Hosszú villákkal lehet mártogatni mindenféle cuccot a forró olvadt sajtba. Kenyér, alma, szőlő… Ami épp van. Hát Isteni… Ahogy Bodonyfesztiválokon tanultam a kifejezést: „gasztronómiai orgazmus”-t okoz. Persze az embernek ilyenkor nem szabad számolnia a kalóriákat… És természetesen biofiziológiai okok miatt érdemes alkoholt fogyasztani hozzá „Szétcsapatni egy kis fehérborral” :D. A fondüparty után még dumáltunk pár órát, aztán mindenki hazament. Én még otthon fizikáztam a Hugicámmal skypeon keresztül, aztán eltettem magamat szép lassan a jövő hétre.

A képekért köszönet: a Ziglerspital radiológiai osztály munkatársainak, valamint Noéminek és Julcsinak.