40-42. nap: Vigyázzunk jobban a fülünkre

2012 Augusztus 6-8

mottó: "Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz..."

Hétfőn végre feladták a „csomagomat” svájc másik felén, úgyhogy vártam, hogy végre megérkezzen 24 órán belül.

Kedden munka után gyorsan haza is mentem, és tényleg ott várt a csomagocskám az ajtóban. Mivel több mint 25 kiló, így eléggé nehézkes volt becibálni a szobámba. Kicsomagolás után egy gyönyörű Fender erősítő látványa fogadott, gyorsan össze is dugdostam, hogy ki tudjam próbálni. Aztán rájöttem, hogy este már nem biztos, hogy a szomszédok nagyon örülnek ha zajongok, ezért lakótársamtól kölcsönkértem a fejhallgatóját. Egy dologban hallgassatok rám… Sose tekergessétek óvatlanul a potmétereket miközben a füles a fejeteken van… Véletlen sikerült a hangerőt majdnem maximumra feltekernem és belepöngetnem a hangszerbe, aminek az lett az eredménye, hogy a bal fülem még 20 óra elteltével is sajog… Hallani hallok vele, de fáj eléggé rendesen… Remélem egy kis pihentetés majd helyre hozza, de tanulópénz volt. Tom barátom mondta, hogy "Igen Májki ez a rock". Hát én erre csak annyit mondtam, hogyha nagyszínpadon fájdul meg az ember füle az rock, ha otthon fejhallgatóval az más tészta. Úgyhogy megállapítottuk, hogy ez a "balf*szrock"... (Aki nem tudná amúgy, kb. 17 évesen az orvosom megállapította, hogy a fülem rendkívül érzékeny és a balban már okoztam is egy kisebb sérülést annak idején, úgyhogy hagyjam abba a zenélést, vagy pedig nagyon vigyázzak rá, ha nem akarok megsüketülni). Hát a nagyon vigyázás tegnap nem sikerült, de reméljük elmúlik a fájdalom hamar. Mondjuk (lekopogom) a fülem mint a sasé (ja nem, annak szeme van :) ), majdnem azt írtam, hogy mint Beethovené de ő meg süket volt, úgyhogy inkább nem írok hasonlatot, jól hallok még, az a lényeg. Mindig mondom is amikor megkérdezik, hogy milyen a hallásom, hogy "római katolikus"... 

Amúgy az erősítő nagyon szuperül szól (a hangerőn kívül is :) ), gyönyörű hangminőséget produkál, úgyhogy örömködés van most. Kedden még volt egy „vicces” történés, ugyanis este kimentem nézelődni a teraszra, és meglepődve tapasztaltam, hogy eltűnt az összes „növény”. Kérdeztem a tulajt, hogy hát mégis mi történt, aztán kiderült, hogy délelőtt jöttek a rendőrök, és elvitték az összeset. Kiderült, hogy mivel nagyon nagyok (több mint 2 méteresek) voltak a gazok, így a rendőrök szépen kiszúrták az utcáról (pedig a 13-on lakunk). Mondta, hogy tudta, hogy ez benne van a pakliban. Csodálkozom, hogy őt nem vitték el :). Amúgy nekem nem ingem-gatyám a dolog, úgyhogy nekem ez nem érvágás, mert nem élek ilyesmikkel, de azért nevettem egy jót ezen a sztorin.

Szerdán elmentem az ebédszünetben keresgélni egy spéci cuccot a környékbeli boltokba, és az egyetem melletti Migróban mosolyogva tapasztaltam, hogy a néni, aki nem tudott angolul de értette, hogy mit akarok felírta egy papirosra annak a boltnak a címét ahol majd meg tudom venni a keresett cuccot. Kifele jövet meg kezembe nyomtak 2 szem „bonbont”, ami isteni volt. Olyan íze volt, mint otthon a Ferrero Rocher-nek, és a csomagolás rejtett 1-1 „aranyköpést” is. Az elsőben az szerepelt, hogy „Kétszer ad, ki gyorsan ad.” a másikat nem teljesen tudom szöveghűen lefordítani, de kb. azt jelenti, hogy „A csend az igazi beszélgetés barátok között”. Amúgy ez elvileg olasz csoki volt, és az aranyköpés szerepelt belül olaszul, spanyolul (hehe), franciául, németül és angolul is. Amúgy ebéd közben a prof megjegyezte, hogy Svájcban nem svájci bicskával enni milyen dolog már? Hát mondtam, hogy ez egy remek kis bicska, úgyhogy jó ez nekem :). Este volt egy kis gitározás, aztán "kimentem", pontosabban kifeküdtem a "Sziget fesztiválra" anélkül, hogy megsértettem volna a kereken 12 éve tett fogadalmamat. A fogadalom arról szól, hogy csak abban az esetben fogom a jövőben látogatni a rendezvényt, amennyiben ők fizetnek érte. Pár éve ez meg is valósult, amikor Fuchs Dani barátommal volt szerencsénk a blues színpadon játszani egy közel 3 órás koncertet nem kevés ember előtt. A modern technika (még ha néha küzdeni is kell vele) segítségével sikerült 1100 km-ről meghallgatni a Kerekes Band és a Quimby koncertet a fogadalom megsértése nélkül... 21.század... Cserébe kedvem is támadt valami pszichedelikus kesergőt írni mostanság...

Hát nem gyönyörű? A hangja meg... Majd jól meghallgatjátok valamikor valahol. :) Az erősítőmről eszembe jutott egy idézet, de inkább nem osztom meg... Majd alkalomadtán kipróbálom, hogy igaz e... :)

37-39. nap: sportos-sütögetős hétvége

2012 Augusztus 3-5

mottó: "Ebben a hajtásban nincs időm fáradtnak lenni..."

Pénteken meló után átmentem Vilóhoz, aztán beszélgettünk, söröztünk a teraszon, Vilo főzött egy carbonara jellegű kecskesajtos tésztát, ami nagyon finom volt. A lányokkal szakmáztunk, meg persze a magyar-cseh közös szavakról társalogtunk. Este hazatekertem, aztán lepihentem.

Szombaton csináltam egy mosást, aztán elmentem bevásárolni. Délután találkoztam a többiekkel a strandnál, aztán úsztunk. Strand után hazatekertem, és gyorsan összekészítettem a hamit az esti sütögetéshez. A sütögetést az egyetemtől nem messze levő Grosser Bermgartenwald-i erdőben tartottuk. Persze kicsi a világ, egyből találkoztunk Yongchun kollégával és családjával, úgyhogy oda is csatlakoztunk ahhoz a tűzrakóhelyhez. A lányok hoztak fát, mi meg felaprítottuk (milyen jó, ha az embernél van csontfűrész, amivel a fát is át lehet vágni), aztán szép lassan megsütögettük a kolbászokat, aztán a parázson az én csomagolt cuccomat (hagyma, krumpli, szalonna, csirkemell, fűszerek). Gitároztunk, beszélgettünk, aztán este 11 körül elkezdett esni az eső, úgyhogy összecsomagoltunk a sötétben, és hazamentünk.

Vasárnap próbáltam pihengetni, aztán főztem hamit mára meg hétfőre is. Tiszta nemzetközi ételt sikerült megint csinálni, mert svájci krumpli, szlovák tej, magyar csirkemell (itt lehet kapni, az a legkedvezőbb árú), német sajt, és svéd pirított hagyma került bele. Délután annyira szép volt az idő, hogy vacsora után letekertem a strandra, és úsztam ma is 1,7 km-t. 

Amúgy a héten több mint 100 km-t mentem biciklivel, és 6,3 km-t "úsztam" összesen. Azért ez nem rossz szerintem... :)

Amúgy a csokifanoknak üzenem, hogy a múltkor kapott Frey blueberry-s fehércsoki valami isteni :) 

Érdekes tény, hogy a folyón látszik, hogy a hegyekben milyen idő volt-van éppen mostanság, mert pl szerdán 20-30 centivel alacsonyabb volt a víz, és totálisan átlátszó, szombat-vasárnap meg a hegyekben szerintem hatalmas vihar volt, mert a vízszint magasabban volt, talán gyorsabb is, és ugyanakkor nem is lehetett lelátni az aljáig, gondolom a nagy vihar okozta hordaléktól volt most kicsit zavaros (kb mint a balaton, amikor tisztának mondják).

Leányok sütögetik a kóbászt

How far are you? :D

Kínai kaja (a zöldség nagyon finom volt)

Ott sül a hami egyik fele

Hát ez úúúúúúúúúúúú

Hamikám

33-36. nap : Svájcot is felköszöntöttük

2012 Július 30 - Augusztus 2

mottó: „A hősiesség, ha ostobasággal párosul, nem hősiesség…”

Hétfőn délelőtt megbeszéltük a jelentést a professzor úrral, majd nekiestünk az újonnan jött mintákkal való foglalatoskodásnak. A jelentésnek pozitívak voltak a visszhangjai mind a professzor úrtól, mind pedig a külső cégtől, úgyhogy öröm bódogság, csak így tovább.

Kedden nem történt semmi különös, munka volt egész nap, meg fáradtság, meg egy kis idegeskedés amit a plusz km-ek okoztak, mivel minden bolt szombati menetrenddel üzemelt.

Szerdán, azaz augusztus elsején itt augusztus huszadika volt. 721 éves lett Svájc. Ennek jegyében már egész héten lehetett hallani petárdákat, tűzijátékokat, de ma volt az igazán nagy banzáj. Munkaszüneti nap volt, úgyhogy lehetett menni a programokra ezerrel. Délelőtt elmentem az óvárosba az óratoronyhoz, de sajnos már nem fértem be a csoportba akik felmehettek, de mondta a nő, hogy délután fél4-es csoportra jöjjek vissza, de lehetőleg 3 körül, hogy maradjon jegy. Az óratoronynál hallottam magyar beszédet, két néni és egy bácsi volt. Összespanoltunk, aztán kiderült, hogy hatodik éve élnek itt, és a bácsi a berni rabbi. LOL. Beszélgettünk egy jót velük, aztán ők hazamentek, én meg elmentem a parlamentbe. A parlamentbe fél perc alatt be lehetett jutni, csak be kellett csekkolni mint a reptéren. (Bár még bicskával is beengedtek egy embert..) Első meglepetés az volt, hogy kezembe nyomtak a sűrűn mosolygó biztonsági emberek (jééé itt nem a 200 kilós egybenyakú agresszorok vannak…) egy papirost, és valami csokiról magyaráztak bőszen svájciul. Hát ez annyit jelentett, hogy bent a parlamentben mindenki kapott egy tábla svájci csokit (születésnapi ajándék gyanánt), és te választhattad ki kb 50 fajta közül, hogy melyiket szeretnéd… Megkérdeztem a csokis hölgyet, hogy melyik a legjobb, a legkevésbé boltban kapható. Végül is egy blueberry (na ennek a magyar nevét nem tudom, talán áfonya) darabkákkal teli fehércsokit választottam, ami azért különleges, mert csak limitált számban gyártották le csak erre a nyárra, úgyhogy valószínűleg ilyet nem lehet máskor enni. Körbejártam jó alaposan a parlamentet, érdekes és szép, ahogy a régi épületben 1-1 rendkívül modern szoba is feltűnik. Egy kicsi politika: svájcban kétkamarás parlament van, és a lényeget a következő wikiről származó pár sorban olvashatjuk az itteni politikáról:

„A svájci félig-közvetlen demokrácia alapelve, hogy a hatalom a néptől származik. Ez azt is jelenti, hogy a nép fenntartja magának a két alapvető jogot, a szavazatit és a választásit. A kormányok, és a törvényhozók feladatát nem a hatalom gyakorlójakén határozza meg, hanem a közügyek működtetőjeként. Ők a közösséget a nép alkalmazottjaiként szolgálják, hogy ezzel is könnyítsék azok mindennapi munkáját.”

No hát itt ez nem reklámduma, hanem tényleg így megy. A nép állandóan szavaz mindenről, és nem a politikusok döntenek a dolgok nagyrészéről, hanem az emberek. Kicsit fordított állás van, mint sokmásutt…

No ennyit a politikáról. Parlament után a rabbi bácsi tanácsára lementem a közeli strandra (már lassan minden szerdán a folyóparton lyukadok ki). A rabbi bácsi elmondta, hogy itt az a buli, hogy lesátrazol a városban lévő szabadstrandon (teljesen ingyenes, de zuhanyzó, pingpongasztalok hálóval (nagyon jó minőségűek, nem a játszótéri beton kategória), csocsóasztalok, öltözők, és 2 rendes medence!! külön gyerekmedence), majd a folyóparton szépen felsétálsz ameddig bírsz (a másik strandig érdemes, az kb 2 km). Feljebb beleveted magadat a folyóba, és mint a szélvész levisz az eredeti kiindulási helyszínedre. Hát ez valami fantasztikus dolog. A folyó annyira gyors, hogy felfele úszni, vagy akár csak egy helyben maradni is teljes mértékben képtelenség, talán valamelyik olimpikonunknak sikerülne, de azt sem hiszem. (By the way olimpia, itt gratulálnék a váci piaristáknál egyel felettem járó Hirling Zsoltinak az olimpiai részvételéért. El is kezdtem agyalni a héten, hogy nekem is ki kéne jutni, csak egyelőre korsóemelgetésben meg fedettpályás távolbanézésben még nem rendeznek versenyt...) 

A csomagomat teljesen vadidegen svájciaknál hagytam, és egy pillanatig sem féltem, hogy eltűnne bármi is. Jó 10 perc gyaloglás után (nem mentem el teljesen az Eicholz-ig, mert nem tudtam mennyire lesz vészes ez a „vadvizi” úszás), találtam egy jó kis „belépő” részt. A víz elsőre jegesnek tűnt, de pár perc asszimilálódás után belevetettem magamat. Hát, ha valaki még nem csinált ilyet, akkor annak nem lehet elmondani az élményt… Teljes mértékben átlátszó folyóban (lehet látni az alján a köveket) száguldani lefele, valami fantasztikus. (Becsléseim szerint 8-15 km/h-val viszi az embert.. A fák csak úgy suhannak melletted). A folyó maga amúgy nem mély, mert nekem leér a lábam, szóval kb 180 lehet, ám képtelenség megállni benne, mert már a combig érő víz is majdnem elvisz. Az „alsó” strandnál sok „kijárat” van, és előbb utóbb tábla is figyelmeztet, hogy lassan ideje kikeveredned az áradatból, mert már csak 1 kijárat van hátra. A kijáratnál csövek vannak elhelyezve, amit elkapsz, és úgy már ki tudsz mászni. Leírhatatlanul fantasztikus ez az egész. Mennem kellet még 1 kört gyorsan. Persze jó fárasztó, és csak képzett úszóknak ajánlom, mert nem egy balatoni lubickolás. Pénteken Viloékkal szerintem megcsináljuk munka után a „nagy” távot ami több mint 2 km-es. Amúgy még Anja mutatta múltkor a csodazsákot amit itt eléggé sokan használnak a folyón. Egy műanyag zsákot kell elképzelni, amibe bele lehet rakni a szajrét, és teljesen vízálló. Sokan a telefonjukkal együtt vetik bele magukat a vízbe, és ezzel a zsákkal együtt úsznak (a víz tetején marad, mert van benne levegő). Mondjuk az vicces tud lenni, amikor valakinek elkezd csörögni a zsákja a folyó közepén. Nem egy olcsó mulatság ez a zsák, de lehet majd nekem is be kéne nevezni egyre, mert ez a legtutibb ehhez a folyós kalandhoz és még tervezek sok ilyet, és ha van, akkor nem kell sehol sem otthagyni a szajrét.

Úszás után hazatekertem egy kicsit kacskaringós úton, majd gyorsan ebédeltem, és rohantam vissza, hátha a délutáni óratornyos csoportba beférek. Nem fértem be, mivel voltak akik már 2 órával az indulás előtt vártak a lehetőségre… Ennek örömére lementem megnézni a dómot, ahol találkoztam 3 magyar fiatallal. Az egyik srác, programozó volt, a másik srác meg egy lány ők építészek. Megbeszéltük, hogy valamikor elmegyünk majd együtt kirándulni az Alpokba, lehet már most hétvégén (bár most hétvégére már egyéb programok is vannak tervbe véve).  A dómot belülről is körbejártam, beszéltem egy sort a Nagyfőnökkel, majd elmentem vásárolni az estére. Vásárlás után kiültem kicsit a nagy lehetőségre, majd beszaladtam az egyetemre megnézni a leveleimet. 5 órakor találkoztam Vilo-val meg 3 prágai kolleginájával. Vásároltunk még egy sort, meg szereztünk a lányoknak térképet, aztán körbejártuk az óvárost. Természetesen találkoztunk pár kollegával a városban, akik a családjaikkal jöttek ünnepelni (mondjuk kicsit vicces, amikor egy nagyobb termetű japán úr svájcizászlós pólóban, karján szintén svájci keresztes tetoválással mosolyog körbe). Macipark, meg minden, ami kell. A rózsakertben belelógattuk a lábunkat a tóba, és sörözés közben beszélgettünk a világról meg szakmáról. Ekkor derült ki, hogy nemcsak hogy Gábor kollegámat is ismerik a lányok, hanem még Pajkossy professzor urat is. Kicsi a világ. Este visszamentünk a koncertekre. Elmentünk legvégül a múltkori ismeretségem koncertjére. Nagyon kellemes country muzsikát játszanak a srácok, majd valamelyik héten lemegyek tárgyalni a dobossal a lehetőségekről, mert egy zenés helyen dolgozik, mint kiderült. Koncert után felmentünk a nagy lehetőségre, hogy onnan nézzük a tűzijátékot. A tűzijáték szép volt, az, hogy mellette elkezdett villámlani, meg szakadni az eső, az már kevésbé. Viloék úgy határoztak, hogy hazarohannak az esőben, mert nem laknak messze. Én megvártam egy fedett részen, ameddig kissé alábbhagyott a játék, majd elindultam hazafele, ám valami történt a hátsó lámpámmal, mert nem világított. Így nem kockáztattam a 4 km-es utat, úgyhogy úgy határoztam, hogy az egyetemen alszom (itt van a „nagy lehetőségtől” 2 percre). Éjszaka találkoztam a professzor úrral, aki mosolyogva mondta, hogy hát ez nem lesz túl kényelmes éjszaka, és mutatott valami összeszerelhető sátrat vagy ágyat, vagy mit, hogy használhatom, ha akarom, de mondtam, hogy jó lesz nekem a szék is. Hát igen, az embernél legyen éjszakára pótlámpa is a bicóra, ha legénykedik…

Csütörtökön munkával telt a nap, majd délutáni bevásárlás után itthon pihengettem. Amúgy ma találtam egy nagyon érdekes blogot, de inkább nem osztom meg, mert eléggé naturalisztikusan fejezi ki a blog író hölgy a világról alkotott gondolatait, mindenesetre én jókat mosolygok rajta. 

Na ide nem jutottam be egyelőre

Erről az asztalról eszembe jutott pár dolog

Itt békésnek tűnik, de a folyó közepén annyira nem az :)

A szabadstrand. Nem elég, hogy ott a gyönyörű folyó, még medencék is vannak...

Kedvenc szobrom

Kaszinó

Apátság belülről

Mindig Bözsi nagyi jut eszembe ilyen szobrok láttán...

Délután még sehol senki

Maci Laci

Giccsparade, de amúgy aranyos

Kicsit lesültem a nap folyamán

Ez jó... áááá idén nem fogunk tudni együtt játszani Wolfgang barátommal

Itt is volt egy olimpiai láng

A fáradt vándorok megpihennek (a cseh kolleginák)

Sarka, Jana, Stepanka

Viloval megutaztatjuk a biciklit a liftben (na ezt kellett volna kihagyni sanszosan, és akkor ágyban alszom aznap éjjel)

28-32. nap: Termékeny hét

2012 Július 25-29

mottó: „Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak. Én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon…”

Szerdán a meló szokásosan fárasztó volt,  bár volt pár vicces dolog (mint minden nap). Ugye a munkatársak eléggé széles palettáját lefedik a világkultúrának, aztán gyakran oltják egymást vicces megjegyzésekkel. Egyik ilyennek voltam fültanúja a mai nap. Ezerrel mértünk, amikor egyik kínai kollega vigyorogva odajön, és megállapítja, hogy „áhá sárga az elektrolit oldatotok”. Erre a másik kollega egyből tüzelt (magas labda volt), hogy „igen, pont olyan sárga mint te” :D Ezek a viccelődések oda-vissza zajlanak, és senki nem sértődik meg rajtuk, csak jókat rötyögünk, aztán folyik tovább a munka. Hasonlóan vicces dolgok szoktak lenni, amikor megkérdezzük egymástól, teljesen random időpontokban, hogy „How far are you with your experiments?” (milyen messze vagy (hogy állsz) a kísérleteiddel?) Erre általában az a válasz szokott elhangzani, hogy „far away” (nagyon messze). Meg az általános aranyköpés errefele, amivel minden kérdésre lehet reagálni, legyen az szakmai, vagy egyéb természetű: „we will see, where we are” (majd meglátjuk hol is tartunk :) ).

Munka után lebicikliztem a Strandweg-re, ahol is találkoztam Anjaval (ő motorral jött, azért nem együtt mentünk), aztán csücsültünk a fűben pár órát megvitatva a világbékét és egyéb morális dolgokat. Később átmentünk a közeli Steinhölzli erdőcske szélére és még ott ücsörögtünk kb. egy órácskát. Végül is a folyóban nem fürödtün, mert már eléggé kezdett lemenni a nap, és nem akartunk megfázni, de majd annak is eljön az ideje (nem a megfázásnak reméljük).

Csütörtökön egész nap megállás nélkül a jelentést gyártottam gőzerővel, mivel pénteken kell leadnunk, és én írom a nagy részét. Munka után eléggé lefáradt hangulatban mentem haza. Írtam egy kis pszichedelikus muzsikát, amiben kiadtam magamból az aktuális hangulatomat, aztán lefeküdtem aludni.

Péntek reggeltől gőzerővel készültünk a jelentés leadására, persze még rengeteg dolgot át kellett írni meg kijavítani az egészben, új diagramokat szerkeszteni, stb. stb., de hát a határidő az határidő…

Délután volt egy maratoni csoportszeminárium, ahol kőkeményen belemélyedtünk a kristálykémiába, aztán megtudtunk pár dolgot a baktériummal történő áramfejlesztésről is. A csoportmegbeszélés úgy elhúzódott, hogy a jelentés átrágását áttettük hétfő reggelre. Ezen kicsit mindenkinek sikerült magát felidegelnie.

Munka után hazajöttem, majd lementem a városba gitározgatni, mert nem akartam itthon ülni. A „nagy lehetőségek parkjában” (valójában nem ez a neve, de én így hívom) lecsücsültem egy padra és írtam egy nótát (ma-holnap fel is veszem). Amúgy ez a park közvetlen az egyetem főépülete előtt található, gyönyörű füves rét (bár most több mint a felét lekerítették, mert ilyen szórakozóhelyeket csináltak oda a nyárra való tekintettel).Kicsit gödör feelingje van az embernek, azzal a különbséggel, hogy itt nincs tó, nincsenek csövesek, kevés zenész van (tegnap én voltam egyedül :) ), sokan kiserősítőről hallgatják a zenéjüket, és a fű az mindenhol fű. Aztán megjöttek a helyi diszkósok erősítővel, és jó hangos tuttátuttá zenével, úgyhogy összepakoltam magamat és továbbálltam. Lebicikliztem a parlamenthez, és a mögötte lévő sétányon tettem egy nagy kört, majd felmentem valami kis dombra, ahol találtam egy színpadot. A zenészek már épp pakoltak be a buszba, de azért az egyikkel beszéltem egy tíz percet a Berni zenei életről, aztán le is hívott a következő koncertjükre. Tovább csalingáztam a városban, amikor pedig egy srácba botlottam, aki egy szökőkútnál gitározgatott. Kiderült, hogy lelkes amatőr, de épp bluest igyekszik tanulni. Beszélgettünk egy fél órát, meg zenéltünk kicsit, aztán ő ment a randijára, én meg visszamentem a „nagy lehetőség”-re. Ott ült vagy 20 metálharcos egy kupacban, úgyhogy gondoltam, hogy csak nem bánják már, ha becsatlakozom hozzájuk. Természetesen nem bánták, úgyhogy velük dumáltunk, meg zenét hallgattunk pár órát, aztán szépen hazaevickéltem. Amúgy az itteni népek is hasonlóan bulizósak mint otthon. Az egyik svájci állampolgárnak annyira sikerült „KSZGMKV” állapotba kerülnie este 11 körülre, hogy a barátai próbálták kivezetni a placcról, de ő inkább lefeküdt pihengetni a helyszín szélén… Miután fél óra alatt se sikerült magához téríteni, így jöttek a mentők, és szépen rendberakták. De hát minek iszik aki nem bírja… Hazaérve a tulajformával néztük az olimpia megnyitóját, a magyarokat pont láttam, aztán beszélgettünk pár órát. Kiderült, hogy klinikai szakpszihológus volt annó a tag, aztán abbahagyta a praktizálást. Most pedig egy teológiai egyetemet végez, jövőre írja a diplomamunkáját. Jó pap holtig tanul…

Amúgy mostanság egyre több dalt szerzek, ami egyrészt nagyon remek dolog, másrészt viszont…

Szombatra 90% valószínűséggel mondtak esőt, úgyhogy nem terveztem kirándulást. Reggel lementem a boltba, vettem husit, meg pár cuccot, és találkoztam 2 magyar nénivel. Jól megörültünk egymásnak, úgyhogy beszélgettem is velük egy pár percet. Az egyik néni 55 éve lakik itt, a másik, Gizi néni pedig 30 éve. Gizi néninek gyógyszertára van a lakásomtól pár percre, úgyhogy mondta, hogy reméli, hogy nem kell majd semmi, de azért ha mégis, akkor menjek hozzá nyugodtan. Mondták, hogy szeretnek itt élni nagyon, de jól esik nekik néha hazalátogatni egy-egy hétre, ami teljesen érthető, főleg 55 év után… Sok sikert kívántak nekem az élethez, aztán elköszöntünk. Hazajöttem, és főztem egy nagy adag bolognai spagettit 1 kiló husiból. Hogy milyen húst sikerült vennem, azt szerintem csak a JóIsten, meg az itteniek tudnák megmondani. Próbáltam kideríteni, hogy milyen hús, de angol húsnevekkel senki se nagyon van itt képben, a Gizi néniéket meg elfelejtettem megkérdezni :). Sanszosan marha-sertés keverék, mert a marhát azt kitotóztam. Sima sertés darált húst nem láttam, de ebből is nagyon finom lett :) Meggylevest is csináltam. Délután pihengettem egy kicsit, aztán fél 7 körül elindultam a városba, remélve, hogy nem fogok rommáázni. Ki is sütött a nap estére, úgyhogy megint a nagy lehetőségnél gitározgattam, majd tettem pár kört a belvárosban. Bele futottam egy kellemes 3 szaxofonból (bariton-basszus-alt) álló jazz zenekarba, akik remek hangulatot varázsoltak az utcára. Később megint visszatértem a „nagy lehetőség”-re, ahol még zenéltem egy órácskát. Egy „hobó” forma tag leült tőlem 10 méterre a fűbe, és élvezettel hallgatta a zenémet (már délután is végig hallgatta a dolgokat), aztán amikor pakoltam, akkor svájciul gratulált, hogy jó a zene.

Vasárnap hajnali fél négykor felébredtem, és eszembe jutott pár világmegváltó terv, úgyhogy elkezdtem szőni a hálómat, de erről egyelőre még nem mondanék semmit, mert ez még csak álom, de hát az álmok azért vannak, hogy az ember megvalósítsa őket. Mostanság merek nagyokat álmodni, aztán majd meglátjuk mi sül ki belőlük… Mivel reggel 8ig morfondíroztam a dolgokon, így a vasárnapom félig-meddig alvással zajlott, majd délután felvettem a héten írt 2 nótát a laptoppal.  

Egy kis merengős:
Buddy Májki - Pszichedelikus csatangolás a lélek mezején

A másik meg egy József Attila feldolgozás:
Buddy Májki - Kész a leltár

Az 1etem kertje... Egyik nap kint grilleztek az emberkék .

A nemzeti bank este.

Parlament

Hát ez a Tequilás sör valami hihetetlenül jó.